2015. július 19., vasárnap

2015. július 12., vasárnap

"Hmmm, magának olyan jó kis teste van..." :)

Apró örömök az életben, végre lett egy próbababám, amin mostantól szuperül tudom fotózni a horgolmányokat, wooowww. Mondjuk, jobban örültem volna egy semlegesebb színű testnek, egyszínűnek leginkább, de jó ez így. Elsőként rá is dobtam rögtön az öcséméktől kapott fonalból (Alize Cotton Gold) készült Édes November-t.
 

2015. július 5., vasárnap

Szőni újra és újra!

 "Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre."
(Csontváry Kosztka Tivadar)

Már amikor az első sálat megszőttem Juditnál, nem volt kérdés, hogy visszatérek hozzá. Szövőmaraton elnevezésű három napos szövőfoglalkozásokat tervezett idén nyárra, így nagyon hamar újra a szövőszékei mögé ülhettem. (Első találkozásunkról itt írok, 3 részben: http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/02/lathato-es-lathatatlan-szovedekeink-1.html)
Az első napot ajándékozással kezdtük. Botthéka ajándékai egészen elbűvölőek voltak: másik kettő szövőtársa és Judit is kapott tőle egy-egy ilyen keresztszemes szépséget:
Judit műhelyének minden szövőszéke melletti ablakába került tőle egy-egy ilyen tűpárnácska is:
Én pedig, a korábbi rendelésem mellett, beleszerettem egy kis könyvjelzőbe és egy mobiltokba is:
Nem tudom miért, de én is úgy éreztem az első, februári szövés után, hogy készítenem kell Juditnak valamit, így lehet az, hogy ez a párna az övé mostantól:
Az első nap délelőttje még kicsit hektikus volt, de ez így szokott lenni. Ha valaki konkrét tervekkel érkezik, hogy mit szeretne szőni, az egy fokkal szerencsésebb olyan szempontból, hogy ő indulhat el talán a leghamarabb a szövéssel. Mások, főleg, aki először szőnek, nem tudják, hogy mit szeretnének, illetve, hogy amit szeretnének, azt meg lehet-e valósítani egy nap alatt, vagy sem, ezért gyakran korrigálásra kerülhetnek a tervek. Nagyon különbözőek vagyunk, mert van, akinek pedig semmilyen elképzelése nincs, Judit útmutatásával azonban ők is sikerrel zárhatják a napjaikat. Meg lehet nézni egy-két elkészült kendőt a műhelyben, Judit mutat fotókat azokról, amelyek már eddig a foglalkozásokon készültek, így előbb-utóbb körvonalazódik valami mindenkinél. 
A szövés, mint tevékenység, nagyon érdekes, megmutatkozhat benne személyiségünk egy-egy vonása, vagy mélyebb rétegei is, vagy épp a pillanatnyi hangulatunk, érzeteink. Mi hárman, akik erre a három napra összekerültünk, mi is belevittük saját magunkat a munkáinkba. D, az örök újító, aki kitalált egy új mintázatot, olyat, amilyet előtte még nem szőtt senki:
D levendulái
B-vel most találkoztunk először, róla szépen lassan megtudhattuk, hogy nagyon szereti a színeket, leginkább most a türkiz a kedvence és van egyfajta csíkozás, ami a védjegye a szövéseiben, mert minden munkájában előfordul, ez a kis vékony, ni:
B csíkjai
Én az aggódó formámat hoztam, egyrészt én kezdtem a nagy szövőszéken, amin tovább tarthat a munka elkészítése, féltem hát, hogy nem fogom tudni befejezni rajta a kendőt, ezért nem is mertem kísérletezni, bonyolultabb mintát bevállalni és csak apró csáncsált virágok kerültek az egyszerűen vászonszövött anyagba. Mindhárom kendő elkészítéséhez a Barka Fonal-tól beszerzett Drops Lace fonalait használtam.
Csáncsáim, első nap
A második napon a csíkos felvetésű szövőszék lett az enyém, bevallom az, amelyik a legkevésbé tetszett. Az egyszínű feketével és az egyszínű bézzsel nem volt gondom, de a csíkosban fogalmam sem volt, hogy hogyan fog mutatni a szövésem, egyszerűen idegenkedtem tőle. Talán ezért is lehetett, hogy dekoncentrált voltam végig, míg készítettem ezt a kendőt, ennek csak az vetett véget, hogy megint közeledett a nap vége, amit én egy nyomásnak éltem meg, s amin reggel még aggódtam, hogy csúnyák a széleim, délután már nem izgatott, csak az, hogy befejezhessem időben, úgyhogy a végét meghajtottam. Fura módon tetszik a végeredmény, elfogadtam, kedvessé vált időközben ez a kendő is:

Csáncsáim, második nap
Elgondolkodtató, hogy a széleink is minket tükröznek, a jobb- és bal agyfélteke működését szimbolizálhatják...
D kendője, melyet selyemfonallal szőtt a fekete felvetésben, álomszép lett, egyszerűen gyönyörű és elegáns.
Kék álom
B második napján csíkozott ismét és "megkívánta" tőlünk a csáncsált virágokat, ezért megszőtte az élete első kis "cukijait" belőlük :).
Bohókás és laza
A harmadik napon már rutinosan ültünk le mindannyian a szövőszékek mellé. B szőtt a nagy masinán, neki semmilyen félelme nem volt, nagyon szépet alkotott az utolsó napon is, szintén selyemből.
Lilában és zöldben pompázó szépség
D egy kicsit ugyanúgy volt a csíkos felvetéssel, mint én, nem igazán tudott vele mit kezdeni. Harmadnapra aztán megálmodta, de ismét bolondított egy kicsit a megszokott rutinon - keresztszemezéssel díszíti a megszőtt kendőt. Mivel ő is nagyon gyorsan sző, akárcsak B, egészen hamar kész lett a szövéssel, így nem bírta megállni, hogy a hímzést is kipróbálja. Nem tudom, mire jutott vele, mert a hímzést a kendő beavatása után lehet csak véglegessé tenni, ahhoz viszont minden kendőnek állnia kell egy napot, hogy a fonal megnyugodjon, így a hímzés már otthonra maradt. A kendő különlegessége a két kis szakaszon beleszőtt shantungfonal, ebbe kerülnek a keresztszemes öltések. D-nek nem ez az első találkozása a shantunggal, első szövött kendőjében is szerepet kapott már: http://bottheka.com/hu/lagyan-eso-puhasag
Keresztszemes
Én ismét egyszerű voltam, csak a csáncsált virágok elhelyezése lett más a kendőmön és a színek, az előző napokhoz képest. Elfáradtam, de mégis öröm volt elkészíteni mindhármat.
Csáncsáim, harmadik nap
A harmadik nap végén elmondhattuk a foglalkozásról a véleményünket és Judit is a benyomásait rólunk. Ő egy kicsit, azt hiszem, nemcsak a szövéshez ért, hanem a lélekhez is... Ha még lehetőségem adódik, bizonyára visszatérek hozzá...


2015. július 2., csütörtök

Akár én is lehetnék...

... ennek a párbeszédnek az egyik résztvevője, találjuk ki, jellemzőbben melyik...

Kolléga 1: Mi újság van, Béla?
Kolléga 2: Ööö... igen...
Kolléga 1: Ööö... akkor jó...persze... értem...

... és mentek tovább a folyosón, ki erre, ki arra.

Egy csomó tervem és dolgom lenne, de nem haladok semmivel, állani látszék az a bizonyos idő. 
Szeretnék elmenni moziba, egy igazán jó filmre, amelyik majd igazán tetszeni fog, de melyikre? 
Most nagyon utálom, hogy ingázok, hogy hiába váltogatom az útvonalakat, már mindegyiket unom. 
Hogy egykaptafa íze van a fornettis termékeknek, és sarki pékségben árult cuccoknak egyaránt...
Unom, hogy a buszok végtelen hosszan zötykölődnek velem ide-oda, minden nap kétszer, hogy úgy érzem, soha nem érek már oda a munkahelyemre és soha nem érek már haza... 
Nem szeretek együtt lenni most a gondolataimmal, de az utca nem kínál annyi ingert, amennyi lefoglalna, ezért mindig visszafordulok magamba...
Hogy mindenhonnan ömlik a rossz, hogy a görögök, hogy a menekültek, hogy a hülye kormány, meg már megint a haverok, hogy úúúúristen, 35 fok lesz a hétvégén, jaj-mi-lesz...
Ezerszer elhatározom, hogy listát írok, és kihúzkodom, ha valamivel elkészültem, hogy legyen valami látszatja is annak, hogy célirányosan létezem és nemcsak lebegek és néha megcsinálok ezt-azt, amit elterveztem és mégsem teszem meg soha...
Utálom, hogy bár várom a nyaralást, de mivel nagyon kevés az infó, fogalmam sincs milyen lesz az út, nem ismerem a szervezőket, tartok tőle, hogy elvirágzik a levendula, mire odaérünk, de közben meg egy kis hang azt mondja, ha tavaly is jártak már ott, szerveztek már oda utat, csak tudják, hogy meddig érdemes menni...utálom ezt az oda-vissza csapkolódó párbeszédet magamban, a kételkedést, a józanságot...
Na, jó, igyekszem összeszedni magam, több zöldség, több gyümölcs, biztos megint a béka feneke alatt van a vasszintem, azért kornyadozok össze-vissza és nincs semmi energiám... 
Mert hát megvolt a Szövőmaraton is, szőttem fonalaim, szépen, szövedékké, közben pedig még jó társaságban is voltam, de ott is túlzottan elfáradtam, a már nem egészséges mértékben fájt esténként a vállam és a hátam... nem vagyok jó passzban, na.
Volt még egy rácsodálkozásom a világra: a minap a buszon a velem szemben ülő néni az ablakon kimutatva egyszercsak megkérdezte: mondja, a tanács építi ezeket a szép új házakat (egy-két emeletes kisebb háztömbök, társasházak a város határában, ahol egykor barackos volt, ahogy néni felvilágosított később)? Oké, hogy az idősebb generációnak az önkormányzat még mindig a tanács, de valahogy az volt az érzésem, hogy az is benne volt a kérdésben, hogyha tanács, akkor tanácsi a lakás és akkor azt csak úgy hozzávágják az emberhez, szinte ingyen, ahogy régen ez természetes volt, hogy a tanács adta az ilyesmit... Szóval úgy elgondolkodtam, hogy te jó ég, hányan lehetnek még az országban, hogy valami ilyesmit hisznek, hogy még mindig úgy működik a világ, ahogy a hetvenes, nyolcvanas években működött? 

Egyébként ma van Sarlós Boldogasszony napja a hagyományban:

Helló július!

Radnóti Miklós
Július

Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.