Közbevetés

Élek, megvagyok, minden oké ám, csak kicsit elsodortak az események, a zélet. Volt magasság, volt mélység, öröm és bódottá', majd zuhanás és csalódás, de most újra állnak a falak, melyek őriznek engem másoktól és védenek másokat tőlem. (Nehéz eldönteni, hogy én vagyok túl gyenge, vagy a világ túl kegyetlen...)
Lesz majd folyt. köv. hamarosan, addig is, egy kis álmodozás Meghan-nal:

https://www.youtube.com/watch?v=wmq61qemwSg

 

Itália csókja(i) 2/4. - Velence & Padova & Murano & Burano & Aquileia

Utolsó napunkra maradt Padova. Szegény, kicsit mostohagyereke lett az útnak, mint talán Bled a múltkori útnál, mert rajta aztán végképp csak átrobogtunk, pedig biztos vagyok benne, hogy sokkal hangulatosabb tud lenni annál, mint amit én most érzékeltem belőle. A város Szent Antal nyughelye, jelentős zarándokhely.

Prato della Valle

A buszparkolót elhagyva átvágtunk az óriási téren, a Prato della Valle-n, hogy elsőként a Szent Antal bazilikához ("il Santo") sétáljunk. Helyén a 13-14. században még csak kápolna állt, melyet később beépítettek a bazilikába, annak ma a Fekete Madonna kápolna része. Amikor a bazilika építése lezárult és elhelyezték a szent testét a megfelelő helyén, felnyitották a koporsót. Ekkor fedezték fel, hogy a szent nyelve épen maradt. Ma ezt, és az állkapcsát, valamint a bal kezéből származó csontereklyét külön is meg lehet nézni, azontúl hogy a sírja központi eleme a templomnak. A zarándokok nagy része megérinti a sírt, miközben imádkozik valamiért vagy valakiért. Környéke telis-tele van a hozzá imádkozók fényképeivel, köszönőszövegeivel. (Hogyan alakulhatott vajon ki a keresztény világban ez a szokás, ez az ereklyézés? A többi vallásban is létezik?)

A templom után elsétálunk a város főtereire, ugyanis  több is van neki: a Piazza delle Erbe (Füvek tere), a Piazza delle Frutti (Gyümölcsök tere) és a Piazza dei Signori (Urak tere) is ide sorolható. A terek délelőttönként a piac funkciót töltik be, a vásárosok összepakolása után a kávézóké, éttermeké a főszerep, esténként pedig a fiataloké, a szerelmeseké a tér.

A 24 osztatú óra a Piazza dei Signori-n

Egyeteme a legelsők között van Európában, tanított itt Galileo Galilei is, amikor heliocentrikus világképe miatt összetűzésbe keveredett a katolikus egyházzal. Az itteni egyetem befogadta eretnek tanaival együtt. (Milyen érdekes, hogy az egyház csak 1992-ben érvénytelenítette az 1600-as években, az inkvizíció során meghozott ítéletét és még ma is vannak, akik abban hisznek, hogy a Nap kering a Föld körül és nem fordítva, vagy hogy a Föld lapos...) Élt itt Dante is, száműzetésben, amikor el kellett hagynia Firenzét, az ottani polgárság kettészakadása és viszálykodása miatt.

Itt lakott Dante

Visszafelé sétálva a buszhoz, ismét a Prato della Valle-n vágunk át. Európa egyik legnagyobb terének számít, egykor római színház állt a helyén, majd a terület elmocsarasodott, melyet idővel lecsapoltak és kialakították a szoborparkot. 82 szobor áll körben, olyan emberekre emlékezve, akik valamilyen formában kötődtek a városhoz. Magyar ember is volt ilyen: az egyik Báthory a hatalmas és kiterjedt, sokágú családból. Istvánt emlegetnek, de valószínűleg Miklós lehet, akit a szobor ábrázol. 
Padova után nem volt más hátra, mint az előre, haza. Miközben pedig ezt a bejegyzést írogattam, szerkesztgettem, kaptam M-től egy következő opcionális utazási lehetőséget, amit ezúton is köszönök. Idén sem idő-, sem pénzkeret nincs már rá, de ígéretesnek tűnik a jövőre nézvést (még ha nem is vagyok ínyenc, az út különlegessége akkor is megkapó a számomra, arról nem is beszélve, hogy még csak Padovában jártam az említett városok közül):

Ízes Itália- 4 érzék túra ínyenceknek Emilia Romagna tartományban

Apró finom morzsákból áll össze a menü, melyet a Terra del gustónak (az ízek földje) is nevezett Emilia Romagna tartományban tálalunk: Padova, Parma, Modena, Bologna. Tésztakészítő tanfolyam, (pármai) sonkák, (parmezán) sajtok, balzsamecet. Pavarotti, Toscanini, Rossini, pompás paloták, keskeny utcácskák, divatházak. Bologna, Ravenna, Ferrara, renenszánsz kulturális és gasztronómiai fellegvár. Végül desszertnek Treviso, a tiramisu városa.
Emilia-Romagna Olaszország egyik legfontosabb éléskamrája, ahol a kiváló mezőgazdasági adottságok megfelelő tudással párosulnak. Nem csak az üzleti megfontolásból utazóknak való terület, hanem azoknak is, akik szeretnek megismerni új ízeket, illatokat.  
1.NAP: Budapest – Padova
Indulás Budapestről, a Hősök teréről a hajnali órákban, folyamatos utazás rövid pihenőkkel Szlovénián keresztül, majd rövid megálló Szent Antal városában, Padovában, ahol rövid városnézés keretében megismerkedünk a város nevezetességeivel (Prato della Valle, Szent Antal Bazilika, Piazza delle Erbe, Piazza delle Frutti, Piazza dei Signori). Indulás a Bologna környéki szálláshelyre. Szálláshely elfoglalása.  
2.NAP: Parma – Modena
Reggeli után indulás a sonkáról és a parmezán sajtról híres Parma városába, mely ezenkívül még építészetéről és festői környezetéről is híres. A városban található a világ egyik legrégebbi egyeteme. Rövid városnézésünk alkalmával az alábbi látnivalókat tekintjük meg kívülről: Dóm, keresztelőkápolna, Hercegi Palota, Farnese színház, Toscanini szülőháza.
Programunkat egy helyi húsfeldolgozó üzemben folytatjuk, ahol megkóstoljuk a híres sonkát és a térség egyéb specialitásait. Délután a hazafelé tartó úton megálló Modena városában, mely ma leginkább az autógyártás fellegváraként ismert, mivel a legtöbb híres olasz autógyár itt található, azonban óvárosa a Világörökség része, rövid sétánk alkalmával megismerjük a város nevezetességeit. Kóstoló a híres balzsamecetből, majd felkeressük a város híres szülöttjének, a nagyszerű tenornak,  Pavarottinak a házát, ahova mindig szívesen tért vissza a sok fellépés után.
Színpadi emlékek és személyes tárgyak is láthatóak a Modena közelében, a milánói világkiállítás alkalmára megnyitott Pavarotti Múzeumban, amelyet a volt tenor egykori villájában alakítottak ki az ő saját tervei alapján, mely véglegesen a halála előtt 2 évvel készült el.
Visszaérkezés a szálláshelyre.  
3.NAP: Bologna
Reggeli után indulás a tartomány székhelyére, a téglavörös házairól és a kitűnő konyháról híres Bolognába, melynek városképét inkább a visszafogottság, nemes arányok jellemzik. A város érseki székhely és ősi egyetemi központ, mely mára jelentős iparvárossá is fejlődött.
Építészete egyéni, hangulatos sétálóutcáinak köszönhetően könnyedén bejárható, felfedezhető.
Bologna jellegzetes arculatát a hosszú, árkádos utcák, a pompás paloták, a sok régi templom, az érdekes ferdetornyok, harangtornyok, városfalmaradványok adják.
Városnézésünk alkalmával az alábbi nevezetességeket tekintjük meg: Piazza Vittorio Emmanuele, Piazza del Nettuno, Piazza Maggiore, Basilica di San Petronio, Rossini háza. Délután szabadidő, majd visszautazás a kora esti órákban a szállodába, ahol lehetőségünk nyílik egy tésztakészítő tanfolyamon is részt venni (kb. 1,5 óra).
4.NAP: Ferrara – Ravenna
A mai nap két jelentős világörökségi helyszínt látogatunk meg.
Első állomásunk a Pó völgyében fekvő, egykori Este hercegség székhelye Ferrara, melynek idegenforgalmi látnivalói is főként az Este családhoz kapcsolódó művészeti emlékek. Látogatásunk alkalmával megtekintjük a város fő nevezetességét a vizesárokkal körbevett, hatalmas, középkori téglavárat, a Castello Estense-t, mely komoran magasodik ki a környező kisvárosi épületekből, majd a Katedrális épülete következik, rövid szabadidő a városban, majd utazás a mozaikok városába, Ravennába, melynek műemlékei (San Apollinare Nuovo Bazilika, Dante mauzóleum, San Vitale, Galla Placidia mauzóleum) szintén a Világörökség részei. Visszautazás a szálláshelyre az esti órákban.
5.NAP: Treviso – Budapest
Reggeli után rövid megálló a vizek és a tiramisu városaként emlegetett “kis Velencében” Trevisoban, majd folyamatos utazás Szlovénián keresztül. Érkezés Budapestre az éjszakai órákban.

Ahol egyébként ez az út van, ott van több is, mindegyik nagyon izgalmas és legszívesebben elmennék mindegyikre:

http://culinartz.com/gasztroturak_2016/

   

Itália csókja(i) 2/3. - Velence & Padova & Murano & Burano & Aquileia

Szállodánkat ugyanúgy, 8-kor hagytuk el ma is, ahogy előzőleg, a különbség csak az volt, hogy hétfő reggele virradt fel, ami egyet jelentett a reggeli csúcsban való araszolgatással Padováig. Utána viszont már tudtunk haladni, így hamarosan újra Tronchetto-ra érkezünk, itt azonban most nem vasútra, hanem hajóra szállunk és irány elsőként Murano. 
A sziget üvegiparáról híres, így mi is, ahogy sokan mások, meglátogattunk egy üvegfújó műhelyt. Akivel eddig beszéltem, mindenki ugyanazt mondta: látszólag a bemutató bácsik mind csak lovat tudnak fújni, pedig nem, a boltok kínálatát nézve.

Ilyen lett az ilyen volt.

Keresve az okát ennek, arra jutottunk, hogy az egyszeri turistának elég ennyi is? Valójában, az igazi okot nem tudom, de ez így picit szánalmasnak tűnik nekem, mármint, hogy ennyire csak a felszínt kapargatjuk... Én pl. lehet, hogy kicsit mesélnék a közönségnek közben, míg valaki ott dolgozik előttünk, az ipar történetéről, az üvegről, a szigetről, mittomén, ezzel szemben kb. 10 percet tölthettünk a tök csöndben zajló bemutatóval, utána sokkal tovább tartott a vásárlás... mármint a többieknek. Ezért nem olyan jók nekem ezek az utak, mert nem akarok még több porfogót itthonra, hanem élményeket, tudást, megismerést szeretnék inkább, minél többet...

Az én porfogóm - szabad szemmel alig látható, de az emlék funkciót teljesen jól betölti.

Valahogy ismét összeterelődött a csapat, a sziget többi részére nem sok időnk maradt a két látogatható templom közül az egyiknek a megnézése után, egy óránk volt még kb. a hajónk továbbindulásáig Burano-ra, ez megint az a rövid idő, ami alatt csak max ténferegni lehet ide-oda.
A szigeten egyébként akkor indult be a biznisz, mikor 1291-ben kitiltották Velencéből az üvegműveseket a műhelyek tűzveszélyessége miatt, így el kellett költözniük onnan. Több technikájuk is van az üvegkészítést illetően, ők készítették elsőnek az ún. aventuri üveget, ami sötétzöld színű, benne aranycseppekkel, de gyártanak kristály- vagy más néven ólomüveget, millefiori (sokszínű) üveget is.
A San Donato a sziget legfontosabb műemléke, a velencei-bizánci építészet remek példája. Márvány mozaikpadlója 12. századi, hasonlít a Szent Márk székesegyházéhoz és ebből a századból való a Szűz Máriát ábrázoló mozaik is. Magyar vonatkozása is van a templomnak: itt őrzik, az oltár alatt, Szent Gellért püspök (Szent István fiának, Imre herceg nevelőjének) bebalzsamozott testét, aki velencei születésű volt.

Burano és Murano története összeér Aquileia-éval: itt telepedtek le az onnan elmenekülők Attila hunjai elől, bár már az ókorban is lakott lehetett. Az új helyen letelepedők elhagyott városuk hat kapujának neveit adták az itteni szigeteknek: Murano, Burano, Mazzorbo, Torcello, Ammiana és Constanziaco.
Burano a csipkéjéről és a színes házairól híres. A csipke természetesen aranyárban, úgyhogy inkább séta és sok-sok fotó a színkavalkádról (amit manapság egyébként engedélyeztetniük kell a lakóknak, hogy milyen színűre festenék, nem ám, hogy csak úgy mennek a saját fejük után).

Burano után vissza Velencébe még egy kis szabadprogramra.

Láttam ezt a szót kint, itthon kerestem utána, hogy mi ez, mert gyönyörű a hangzása, ahogy kimondom: a la Serenissima azt jelenti, a legderűsebb. A velenceiek évszázadokon át használták a városállam, vagy az azt irányító Nagytanács szinonímájaként.

A szárnyas oroszlán Szent Márk evangelista szimbolikus ábrázolása. Sokszor látni Velencében is, de a Pó-síkság többi városában is. Az állat mellső lábával rendszerint egy nyitott könyvre támaszkodik, melyen ez a latin szöveg van: Pax Tibi Marce evangelista meus (Béke veled, Márk, evangelistám).

Palazzok, casa-k, ca-k: A 18. századra beköszöntő politikai hanyatlás követően indul virágzásnak a művészet a városban. A Canal Grande mentén emelt fényűző palotákban vidám lehetett az élet: bálokat, lakomákat tartottak bennük, játékokkal, orgiákkal múlatták az időt. Velence neve ekkor fonódik össze a dekandenciával, a romlottsággal. 

A karneválozás 1797-ben, a köztársaság bukásával megszűnt, csak 1980-ban született újjá, amit nehéz elképzelni az ajándékboltok elképesztő mennyiségű álarckínálata mellett, amiknek a gyártása szintén ekkor kezdődött újra.