2013. augusztus 18., vasárnap

Bükkszentkereszt - 1. nap

Idén, immár harmadik éve pihizünk pár napot együtt a középiskola óta ismert barátnőimmel és családjaikkal. Már tavaly is, és idén is úgy alakult, hogy augusztus 10-e körül gyűlünk össze, amikor a kis legfiatalabbnak van a szülinapja, úgyhogy meg lettem ünnepelve. Íme, a zajándékok. :) 
Látszik, hogy tudják rólam, hogy szeretem a tengert és a világítótornyokat. :) A hátizsákot természetesen s.k. alkották a drágák, a dobozt is maguk festették, szalvétatechnikázták az ügyeskezűek, köszönöm nekik. A legédesebb és a legtöbb örömöt adó ajándék asszem a dobozban lelt negyven kártyácskán szereplő, kivitelezendő feladat lesz. Rendesek voltak, mert határidőt nem adtak, hogy mikorra kell teljesítenem őket, ellenben kaptam hozzá albumot, amelyben dokumentálhatom a sikeres végrehajtásukat. 

Köszönöm Nektek, csajok (a léggömb még ma is tartja magát)!
 
A megérkezésünk napja nagyjából a lecuccolásból állt, illetve megnéztük a gyógyító köveket és üddögéltünk kicsit rajtuk, remélem, mindenkinek hatásos volt. Én teljesíthettem is a negyven feladat egyikét, ezt, még térképet is kaptam hozzá anélkül, hogy Mami boltjába fel kellett volna szaladni érte: 
Gyógyító kövek Bükkszentkereszten 
(http://www.bukkszentkereszt-szallas.hu/gyogyito-kovek) 

Bükkszentkereszt azon misztikus helyek egyike, ahová az emberek százai jönne évről évre, hogy eljussanak a természet különleges energiáját sugárzó köveket és fákat rejtő zarándok helyre. A Bükk-hegység kőzettani és ásványtani szempontból egyedülálló, Magyarországon nincs rokona. Sok millió évvel ezelőtt a Balkán környékén keletkezett és a földgyűrődések folyamán került a jelenlegi helyére. Kis mennyiségben sokféle ásványkincse van. A Boldogasszony kövének legendája úgy keletkezett, hogy azon a helyen gyülekeztek a hívők a kácsi búcsúra, és ott várta vissza a rokonság a búcsújárókat. A búcsújárók oda-vissza kb. 20 km-t tettek meg egy nap alatt. Hazatérve a Boldogasszony kő köré letelepedtek pihenni és meglepően gyorsan pihenték ki magukat. Bükkszentkereszt (akkor még Újhuta) lakói hívő katolikusok. A legenda szerint Mária Jézus halála után világgá indult bánatában. Amikor Újhutára ért, elfáradt és leült egy kőre, amely megpuhult alatta, és megőrizte az ülése nyomát. Ezért tartja a nép gyógyítónak azt a követ és környékét. 
Elsétáltunk még a Lófő-tisztásra, IV. Béla király emlékművéhez, állítólag itt ütközött meg utoljára a tatárokkal. Éjszaka Perszeidák nézés, láttam életem első hullócsillagját is, úgyhogy ez is pipa. :)
 

2013. augusztus 11., vasárnap

Wass Albert: Magányosság erdejében

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak; én és valaki,
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér,
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.
 
S van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majd elémbe lép,
és megfogja két tévelygő kezem,
lecsókolja két könnyező szemem...
Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem,
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem...
 
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,
és akiről még tudnom sem szabad:
 
Bár jobban szeretem, mint magamat.
Bükk

 

2013. augusztus 10., szombat

40

Weöres Sándor: Majdnem szonett

Húszéveskori önmagunkkal
ha találkoznánk negyvenévesen:
irigyelnénk, vagy megpofoznánk.
Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy,
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.
Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.
Mert meghal szünetlen
az én, meg az énre az én,
a bennem sületlenebb én,
a velem okosabb én,
a rajtam kopottabb én, meg én…



2013. augusztus 7., szerda

Mi a jó a hőségben?

Nos, például igen hamar megszáradnak a mosott ruhák...
 Most veszem csak észre, hogy rosszul van beállítva a dátumkijelző, de nem csalás, nem ámítás, legalul, a 42 fok, az sajna ma van. :(

2013. augusztus 6., kedd

2013. augusztus 2., péntek

Helló, tourist, Nyárutó, Kisasszony/Újkenyér hava!

Csukás István: Nyárutó (részlet)

Lassan véget ér a nyár.
Rézsút súrolja a napfény a kertet, hónalj-árnyékot növeszt 
a leveleknek, a mézarany parkettán elömlik 
a nagyszoba hátsó faláig, a fehér tükörben tűnődve 
visszadereng: örök hófalról az örökös napfény. 
Tudjuk, de még nem törődünk vele, látjuk, de még másfelé 
nézünk, az út közepén túl, a nyár közepén túl, 
de már hibátlanul együtt, mint a szél és a lomb. 
Darázs reszket és elélvez a gyümölcsillatban, édes, édes ősz jön, felhangolt idegeket zsongató, érett ízeket kortyoltató.

Ez meg a Helló tourist.