Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony napja

Mint az ünnep neve is elárulja, ilyenkor szoktak gyertyát szenteltetni a katolikus falvakban. A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. Keresztelésig az újszülött mellett világított, hogy a „pogánykát” ki ne cseréljék a gonosz, rossz szellemek. Amikor a fiatal anya először ment a templomba az ún. egyházkelőre vagy avatásra, szintén szentelt gyertyát vitt a kezében. Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, „hogy annak fényénél múljon ki a világból”. Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották. Ugyancsak az egész nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is. A Szeged vidékiek a szentelésről hazatérve a kilincsre is helyeztek egy kis darabot a gyertyából, hogy békesség legyen a házban. A gyümölcsfákat is megveregették a szentelt gyertyával, hogy bőven teremjenek.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Turán például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharkor vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy a haldokló kezébe adták.

Ugyancsak általánosan elterjedt időjárás- és termésjósló hiedelmek kapcsolódnak ehhez a naphoz. Közismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap, és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Általában úgy vélik, hogy ha február 2-án jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ellenkező esetben a Mura-vidéken úgy tartották:
Gyertyaszentelőkor, ha esik a hó, fúj a szél,
Nem tart sokáig a tél.

A Drávaszögben a tél várható hosszára jósoltak oly módon, hogy gyertyát szúrtak a földbe. Amilyen mélyen a sárba lehet a gyertyát dugni, olyan mélyen fog még megfagyni a föld – vélték. Közismert regula: „Ha fénylik gyertyaszentelő, az isiket szedd elő!” – azaz még fűteni kell.

Az időjárással összefüggésben a várható termésre is jósoltak. Például a szlavóniai magyarok ezen a napon esőt vártak a jó termés reményében. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd. Jászdózsán úgy mondták: „Ha gyertyaszentelő fényes, akkor szűk termés lesz!”
(Forrás: Jeles napok, ünnepi szokások)

Sajnos erről lemaradtunk...

... pedig hihetetlenül szép lehetett, ha tényleg ilyen volt (buta dolog, tudom, de remélem, hogy nem agyonmanipulált képek, nagyon sok mindenre képes ma már a technika, dehát csak nem...)

A cikk teljességében elolvasható itt, én csak a Durdle Door-ra csaptam le, mert konkrétan innen pár száz méterre volt a kempingünk.

http://www.visitbritainsuperblog.com/2014/01/5-amazing-pictures-of-dorsets-night-skies/

 The Milky Way over Durdle Door

 

"Taken from the South West Coast Path one early morning in June, I walked along the cliff to the point where the Milky Way lined up with the ancient rock archway. Durdle Door is a fantastic spot for stargazing because of the lack of light pollution. It’s at least a mile from any form of civilisation so you are cut off from the rest of the world – it’s just you and the stars!"

Durdle Door close-up

"After photographing Durdle Door from the cliff, I ventured down to the beach. I decided to try lighting the arch with my LED torch. This was the result. It appears on the front cover of the Astronomy Photographer of the Year Collection 2 book and was shortlisted as one of the best images from the 2013 competition."

Miért pont Esztergom? (persze nem ez a lényeg...)

"Nemcsak az élethelyzeteket tanácsos tudatosan változtatni és másítani, hanem az élet-rendet is. Néha már egy-egy jelentéktelen utazás, néhány kilométeres helyváltoztatás is kiragad életünk megszokott, időnként gyötrő és elviselhetetlennek tetsző, helybenjáró tehetetlenségéből. Néha elég Esztergomba utazni, s más gondolataink támadnak az életről, tisztábban látjuk feladatainkat. Az utazás megváltoztatja az eszméket, mondják a franciák. A másféle szoba, ahol álomra hajtjuk fejünket, az idegen arcok, a változott konyha, mindez elindít lelkünkben egyfajta megbékélési és felüdülési folyamatot.

Éppen így változtatnunk kell napjaink életütemét is. Nem erőszakosan. Nem hebehurgyán. De tudatosan, ösztönösen, mikor úgy érezzük, megtorpantunk egyfajta életmódban. Aki eddig makacson hajnalban kelt, intézze úgy az alvás és felkelés élet-ütemét, hogy egy időn át délelőtt ébred. Aki korán feküdt, s úgy érzi, élete zsákutcába jutott, feküdjön éjfél után. Aki eddig délelőtt végezte fontosabb munkáját, ha csak teheti, iparkodjék átváltani munkája ritmusát a délutáni időszakra. Aki estére elfárad, pihenjen napközben és dolgozzék éjszaka. Aki ebéd után szundított, aludjon most egy félórát ebéd előtt. Csak nem megmerevedni az élethelyzetekben, csak nem papucsot húzni és szakállt ereszteni, s mindig ügyelni, hogy a világ teremtő erői állandó készen-létben és várakozásban találjanak! Nem kell sok ehhez. Hallás, szív, figyelem, ösztön és értelem gondos összjátékának művészete ez. S az élet egyik titka." (Márai Sándor: Az ütemről és a változásról)

Az isteni Meryl

... imádom, nemhiába színésznő:

http://neaststyle.files.wordpress.com/2012/05/ff32.jpg

Imagine Budapest-i séták 3. - Édes élet (nemcsak édesszájúaknak) - újra!

A sétáról rádióműsor is készült, itt hallgatható meg:

http://www.mediaklikk.hu/2014/01/30/a-hely-edes-budapest-1-resz/

A második rész jövő héten csütörtökön, de. 11-től, a Kossuth rádióban.

Fürge ujjak :)

Az történt, hogy J megfertőzött. :) Anno, a középiskolában ugyan kötöttem én is, de aztán az elmaradt, most viszont, hogy látom, milyen szépségek keletkeznek J keze nyomán, beleszerettem a horgolt cuccokba is. (És természetesen szeretnék még foltvarrni, meg sima-varrni is jól, kötni is újra akár; annyi minden van, amit lehet kézműveskedni, csak ideje legyen rá az embernek.)

Mivel J messze van, így ő nem taníthatott meg a horgolás csínja-bínjára, így másként oldottam meg. Még régebben jelentkeztem a Barkafonal tanfolyamára, de csak most adódott alkalom, hogy részt is vehettem rajta; két órán vagyunk túl, ha leszünk hárman ismét, akkor mehetünk tovább a haladóra (legyünk, lécci-lécci). Tudom a pálcákat, tudok szaporítani, elvileg fogyasztani is, de az még egy kicsit rejtélyes, mert két lehetőség is van, be tudom fejezni a darabot, be tudom fejezni a sort, de ott sem világos még a két módszer közötti különbség. Tudom már a magic ring-et, de még azért gyakorolni kell azt is, mert ott is két lehetőséget ismertettek egyelőre, meg a könyvben is úgy van, hogy 1. a magasító szem is szem 2. nem számít szemnek a szem, és még nem világos egészen, hogy ez tessééék? :) 
Tagja lettem a közösségi oldalon egy nyílt és egy zárt csoportnak, akik így ide-oda tekergetnek fonalakat, a zárt csoport létrehozója kéthetenként tart összejöveteli lehetőséget, ennek is voltam az első alkalmán, jövő héten jön a második, jaj, oda még meg kell csinálnom a házit + el kell készülnünk a gyárban estére a zárással és kétséges, hogy megleszünk-e, de bízom, reménykedem, hogy időben le tudok majd lépni a melóból. 
Ahhoz, hogy komolyabb dolgot, pl. virágot is tudjak már csinálni, meg kell még tanulnom a szöveges leírást elolvasni, illetve rajz alapján elnavigálni magam a feladaton. És még nyilván sok kis apróság, amit jó lesz, ha tudok. Jó lenne, ha lenne itt a szomszédban mondjuk valaki, akihez csak átlibbennék gyorsan, hogy jaj-segíts-már-elakadtam, de sajna nincs... :(

Ma pl. feldobtak egy videót a nyílt csoportban, az egészen követhetőnek tűnik, ki kéne próbálnom, de le a kalappal azok előtt, akik videókról, vagy könyvekből is meg tudtak tanulni totál kezdőként, nekem egyelőre az a jó, ha élőben látom, hogy mit kell csinálni.

J kendőjének egy-egy részlete, ahhhh....

Keresek két könyvet, az egyik a 200 horgolt blokk, a másik pedig A horgolás bibliája, ha esetleg valakinek van felesleges ilyenje, vevő lennék rá. Ami nekem már korábbról megvolt, most ezt nézegetem:

A képen elrejtettük az első kör mintadarabot is :)

(Tudom, hogy egy csomó minta fenn van a neten is, de szeretem a könyveket, nem tehetek róla.)

E Édes november kendője, mmmmm...

Négyen egy gatyában :)

Nagyon izgatott vagyok, de sajnos kérdéses, hogy mikor derül fény a titokra...

Az úgy volt, hogy újabb 41-es szülinapra került sor. Matematikai és kombinatorikai zsenialitásomnak köszönhetően meg is állapítottam, hogy de jó, 4 évszak, 4-en vagyunk, 4 szülinap. Az őszi megvolt tavaly októberben, a téli most januárban, jön majd a tavaszi májusban és végül a legkisebbje is a B-oldalt tekeri augusztustól. Itten vagyunk mi négyecskén, a gyárban került kifüggesztésre a képecském (á, nem, ez csak illusztráció, nem mi vagyunk rajta, de lehetnénk is akár):

A titokról annyit, hogy természetesen készültünk az ünnepeltnek ezzel-azzal, de ezzel egyidőben J, aki szereti titkokat, titkos ajándékot is kiötlött nekünk, a nem-ünnepelteknek is, melyet egyelőre csak T, az aktuális ünnepelt tudhat (ő pedig egy igaz ember, akinek, ha azt mondják, hogy nem mondhatod el, hogy mi az, hát egy inkvizítor ki nem szedi belőle, de a finom barátnői könyörgés is lepereg róla asszem (bár még nem próbáltam, de megfogom :)).

Szóval, egyrészt horgolásra került a sor ismét, egy fali tartó készült, íme egy részlete, gyönyörű:

Aztán, bár megbeszéltük, hogy a tartó három fülét töltsük meg apróságokkal, csupán J-nek sikerült tartania magát a megbeszéltekhez (többek között egy horgolt gyűrű, illetve szalvétatechnikához használatos festékek és ecsetek kerültek a J-fülbe):

 

... E az otthoni gyakorláshoz szükséges kellékeket biztosította T-nek (ld később, hogy miféle gyakorláshoz), én pedig beleszerettem ebbe a bagolyfigurába,

 

ami szintén nem fért bele a tartófülembe; távirányítótartóként funkcionálhat mostantól az uhu. De tovább is van, mondjam még kitaláltuk, hogy megkérünk egy igazán hozzáértőt, hogy mesélje el barátnénknak, hogy hogyan készülnek a kávéhabra a mindenfelé díszítések, és lehetőség szerint ki is próbálhassa a drága, hogy megy egy ilyen. Az egyik kávézóban rá is álltak a dologra, úgyhogy nem volt más hátra, mint együtt kifürkészni a habrajzolásművészet kulisszatitkait. Igazán kimerítő oktatásban részesülhettünk, mivel a kedves barista lány a kályhánál kezdte, vagyis, egészen kikupálódtunk nemcsak tejhab (bocs, tejkrém az hivatalosan), hanem a jó kávé készítése terén is (lehet, hogy a 42.-re egy komplett kávégéppel állítunk majd be T-ékhez? :)). 

Készült tehát négyféle kávé, ilyen gyönyörű rétegződéssel:

... és a végén, mindennek a megkoronázásaként ez a csoda, egy capuccino formájában, T keze nyomán, ugye szép:

S hogy miben áll a nagy titok? Nem tudjuk, pontosabban az ötye fele tudja, fele nem. Annyi a biztos, hogy J elmesélte, hogy sok filmet nézett mostanában, többek között a Négyen egy gatyában címűt is, és annak nézése során pattant ki valami a fejéből. Hát, reméljük, nem fog fájni... :)