Egy nap a múzeumban - A szecesszió világnapja - találkozásom a stílussal

Messzebbről indul a mese, vissza kell ugyanis térnem az Ybl200 sétákhoz. 
Nemcsak Ybl Miklós születésének bicentenáriuma van ebben az évben, hanem Lechner Ödön halálának 100. évfordulója is, akit a legnagyobb magyar szecessziós építésznek tartanak. Sajnos az Építészettörténészek Klubjának Lechner-i témájú sétáiról olyan értelemben lemaradtam, hogy mire jelentkeztem volna, addigra mindegyik sétájuk betelt, és még az Ybl-lel kapcsolatos két sétát - a Várkert Bazár & budavári építkezéseket és a Palotanegyed-et - sem dolgoztam fel; túl sok a élmény. :) Viszont találkoztam valakivel a fóti sétán, aki elindította bennem a szecesszióval kapcsolatos tudatos érdeklődést és elhatároztam, hogy amennyire a szabadidőm engedi, kicsit jobban beleásom magam ebbe az irányzatba. Az úr, akivel együtt a fóti templomot bejártuk, a séta után jött oda hozzám, hogy hol lesznek láthatóak a fényképeim. Miután tisztáztuk, hogy egyik ismert blogger sem vagyok, akik mostanában építészettel, várostörténettel foglalkoznak a neten, megígértem neki, hogy elküldöm majd a blog címét, ha megírtam a sétát, ott lesznek a képek is. Így is történt, pár szót váltottunk emailben, s az úr olyan kedves volt, hogy kitette a Szecessziós magazin megfelelő oldalára annak a blogbejegyzésemnek a címét, mely a templom bejárásáról szól. 
Kicsit gondolkodtam erről. Nagy megtiszteltetés ez nekem, hogy kinn lehetek a Magazin oldalán (egyébként itt: http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/epiteszettorteneszekklubja_ybl200_lechner100.php a "beszámoló itt olvasható" linkre mutatva nyílik meg a blogbejegyzés), főleg úgy, hogy nem vagyok szakértő, nem vagyok építész, nem vagyok művészettörténész, csak egy laikus érdeklődő, aki szereti le is fényképezni, amerre jár. Van-e tehát létjogosultságom ott lenni egy szakmailag hiteles magazinban? Még most is zavarban vagyok, ha erre gondolok, mert nem biztos, hogy igen. De aztán úgy határoztam, hogy nem nekem kell ezt megítélni, ha már így történt, akkor legyen az, hogy aki beleolvas, majd eldönti. 
Ugyanezen okból kértem azt is, hogy az fb-re se kerüljek fel a beszámolóimmal, pedig a ép. klubos séták egyik kedves szervezője is felajánlotta, hogy kitesznek az oldalra, de őt még sikerült lebeszélnem erről. :)
A lényeg azonban az, hogy azóta figyelmemnek jobban a középpontjába került a szecesszió. Találkoztam én már érintőlegesen vele itt-ott a városi sétáim során, a teljesség igénye nélkül:
- Imagine Budapest épületdíszes séta - Az Iparművészeti múzeumtól indultunk, mely Lechner Ödön és Pártos Gyula munkája, és mindig is rácsodálkoztam az épületre, ha arra jártam, egyébként is, előtte is, elsősorban a csodás színekben játszó zöld-sárga tetőzetére, amely a pécsi Zsolnay gyárban készült,
- ugyanezen a sétán a Gutenberg otthon, mely Vágó József és László munkája,
- szintén az IB szervezésű Együtt változunk című sétán hallottam a stílusról elég sokat (többek között megjegyeztem Árkay Aladár nevét, és láttam a lakóházát is, ill. megemlítésre került a Bírák és ügyészek lakótelepe, amelynek házait ugyan ekkor nem néztük meg, de most, a világnapon, hallhattam róluk egy vetített képes előadást).
Vagy, ha még felelevenítem az emlékeimet, beugrik a Reök-palota és a városháza a szegedi éveimből, még régebbről a kecskeméti Cifra palota, de mint kiderült, vannak a szülővárosomban is képviselői az irányzatnak, csak eddig nem tudtam, hogy ők azok. :)
Ha külföld, akkor Gaudí Barcelonából, ahol eddig háromszor jártam, és negyedjére is simán elmennék, mert nagyon szeretem a várost és benne G. alkotásait, vagy Bécs, amihez nekem elég fura a viszonyom, mint városhoz, már ha lehet ilyet egyáltalán mondani, de mondjuk, ha kilépünk az építészeten túlra, Klimt, mint a szecessziós festészet osztrák képviselője, bejön. Ha már festészet, illetve grafika, litográfia, volt szerencsém megnézni a Szépművészeti Múzeumban a Toulouse-Lautrec kiállítást (http://www.szepmuveszeti.hu/kiallitasok/toulouse-lautrec-vilaga-1254), ami szintén a szecesszió maga, menjetek, nézzétek meg. Ha már franciák, sajnos Párizsban nem jutottam el a Guimard-házakhoz,  de most olvasom, hogy ő, azaz Hector Guimard tervezte a metrót, hát ezért lehet látni ilyet egy-egy lejárónál...:

...de a III. Sándor hídon is csodaszépek a  szecessziós lámpák, ahogy azt már korábban írtam.
És végül, beugrik egy régi beszélgetés-töredék az egyik kollégámmal, aki karácsonyra Frey Wille ékszerrel tervezte meglepni kedvesét, és valahonnan tudtuk, hogy az Mucha-ihletésű is lehet, és tényleg:

http://frey-wille.com/#Jewellery/AlphonseMucha/SarahBernhardtBurgundy

... pedig ő maga állítólag nem vallotta magát a szecesszió követőjének, művei meg mégis tisztára olyanok, mintha azok lennének, itt van egy pl.:

forrás: wiki, Négy évszak, 1895

Szóval, minden mindennel összefügg, és az élet sodorja a dolgokat elénk, csak nem mindig érzékeljük őket a tudatunkkal, vagy csak később nyernek értelmet a számunkra; így van ez a szecivel is. :)

Hiába szép

Nézegettem az új szerzeményeim, egy kendő és egy nyaklánc fotóit, s ez a szám jutott eszembe róluk - fogalmam sincs miért, csak úgy, a szabad asszociáció jegyében. A kendő a zöld és lila színeiben irizál, súlyos és nehéz, de nem bírtam otthagyni, mert csodálatos a textúrája, és a szépnek néha ellen tudok állni, de néha nem. Pár órát hagytam is érlelni magamban a dolgot, hátha elmúlik a szerelem, de végül jött velem. Az Iparművészeti Múzeumban találtunk egymásra, azon belül is a Szecesszió világnapján, majd mesélek.

"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind...,

... mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."

Wass Albert

Tudom, én kérek elnézést, beteges, hogy én már a karácsonyra gondolok, s ajándékötleteken töröm a fejem. Bizti azért, mert időről-időről rám tör, hogy 'time-goes-by'...Bár tegnap a hazahozó taxis bácsi is azt mondta, örül, hogy jön a nyár, azzal a kis hervasztó megjegyzéssel, hogy de ugye tudom, hogy eljön június 21-e, ami az év leghosszabb napja, utána meg már jön az ősz, a nyárnak meg annyi... Köszi.

Na, mindegy, szürke. Másik kedvenc szín lett pikk-pakk. Alig bírom magam visszatartani, hogy ne rohanjak szürke fonalért a bótba, s csináljak abból is valamit. Addig is, gyönyörködöm a neten benne:

Fú, és ezek a gézszerű anyagok ott a jobb alsó sarokban! (a képek forrása: pinterest)

"S ím, újra virrad a másnap... s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal
az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal."

Somlyó György

Próbálkozom...

Betegségedből
gyógyulj ki. Vagy halj bele.
- Csak ne kényeztesd.

(Fodor Ákos)

Oké, igyekszem nem tutujgatni és kigyógyulni. Pedig most megint lázas vagyok, érzem, a torkom fáj, lehetne, hogy most egy ideig ne nyeljek, kéremköszönöm, a fejem lángol, a közérzetem sz@r, az orrom folyik. Az utolsó stádium a köhögés szokott lenni, remélem, ez most kimarad. Alulöltöztem a hétvégi hirtelen jött extra zimankóban? Beköpött valaki valami vírussal? Ki tudja? Mondjuk az utazás alatti légkondi is rohadt hűvös volt, szétfagytam ott is.

Kivettem mára egy napot, javulni, és egész nap kb. arra voltam képes, hogy feltegyek egy képet a falra. Ja, meg megvarrtam egy lyukas zoknit. Pedig annyi, de annyi mindent kéne...

Akartam még mutatni két dolgot. Az egyik, hogy hol tartok a pókhálókendőmmel. Mostmár 25 perc alatt megvan egy kis blokkocska, lassan össze kéne illesztenem őket, s megnézni, mennyit csináljak még:

A másik T munkája, mert annyira szép lett, a ballagására kértem, hogy készítse el, a kicsi lánynak:

Valamint felháborító, hogy az eper kilójáért elkérnek egy ezrest. Jó, ez a nagyobb szemű, mesterségesen felhizlalt, de akkor is, az olcsóbb, kisebb változat is drágább lett. Vettem a 698-osból, mert kell a legyengült szervezetemnek, meg mert idén talán utoljára ettem, pedig imádom, s egész évben tudnám, de azért ez milyen már... :(

És egy kis elérzékenykedős mára még...

Alig hat éve csupán, hogy a kezemben tartottam pár naposan, s mára már betöltötte a hatot, s elballagott az oviból. Szeptembertől suli, maholnap meg már férjhez megy...Vagy orr- és köldökpiercinget lövet magának, s eszébe se lesz majd megállapodni... Ki tudja? Jó lenne most a jövőbe látni: mi lesz veled, macifül? 

Kívánom, hogy boldog és elégedett is legyél, amikor és ahányszor csak tudsz.

"A boldogság egy totális pillanat: a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul a legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható. Ami hosszú távon is lehetséges, az az elégedettség." Popper Péter

Gyümik és fonalak... :)

...és színek és inspiráció, most éppen szeder és/vagy mályva, kinek hogy, ebbe az árnyalatba most nagyon bele vagyok éppen szerelmesedve (a fonalat láttam meg először, sajnos éppen kifogyott a készlet a www.fonalam.hu-n):

Voltak névnapjaink is...

..., azokról sem feledkezhetek meg! :) Ha más haszna nem is, annyi biztos van annak, hogy dokumentálok itt ezt-azt néha-néha, hogy a múltkor egyszerűen nem ugrott be J tavalyi szülinapja, hogy hol volt, mi volt, s akkor nem tettem mást, csak virtuálisan fellapoztam a kis naplómat, s már képbe is kerültünk. Ennyi.

Szóval, T-nek elkészült a horgolt hengerpárnája, a mellette lévő varrott kispárna nem az én művem, arra csak menet közben találtam rá, ebből a fajta anyagból telt még egy kis terítőre is:

Mindenki kapott egy-egy kis vázát, a saját kedvenc színében (nem tudtam nekik ellenállni a Butlersben, ahová nem szabad gyakran betévedni, mert a fél boltot el tudnám hozni mindig), egy-egy sáltűvel (ha már mindenkinek van, vagy hamarosan elkészül, ugye J?, édesnovember kendője), és egy-egy Bálint gazdás könyvecskével, akinek nincs kertje, annak azért, hogy biztassuk a sorsot, hogy legyen, akinek meg van, annak meg azért :):

Sokáig gondolkodtam, hogy kié legyen a fából készült plusz egy puzzle-fülbevaló, amit a négy, egymásba kapcsolódó puzzle nyaklánchoz kaptam ajándékba a készítőtől, végül E-é lett, azon megfontolás alapján, hogy tudtommal ő cserél bármikor fülbevalót, s nincs egy állandó, amit többnyire hord.

 

És végül az enyéim: egy könyv Budapest utcaneveivel (Cs is van, ami még három helyen létezik az országban a budapestin kívül egyébként (Érd, Siófok, és Zalaegerszeg, ahol az ilyen nevű utcán kívül van egy dűlő is)), T kreálta papírzsepitartóval, mert a levendula minden körülmények között jöhet, s egy gyűrű E-től:

Nem feledhetjük J isteni friss eperdzsemjét sem, még alig hűlt ki, mikor átadta, és a mentás szörpjét sem, aminek egy baja volt csak, hogy pillanatok alatt elfogyott. 
Ah, bárcsak ne kellene a megélhetésünk miatt aggódnunk, biztosan biztatnám a csajokat, hogy csináljunk egy kis boltot, ahol mindenféle saját magunk készítette dolgot árulnánk... Több mindent kipróbáltunk mostmár, ha nyernék a lottón, egy percet sem töltenék többet a gyárban, az bizti, hanem csak alkotnék és alkotnék a két kezemmel, és szerveznék és szerveznék, hogy eladhatóak is legyenek, mint termékek, és valahogy rávenném a többieket is, hogy csatlakozzanak. Álom...