Vendégeskedem :)

D, a horgolókör megálmodója, akihez horgolni tanulni jártam, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem megírni E szoknyájának történetét, s grafomán lévén mi is lehetett volna a válaszom egyéb, mint egy kövér igen? :)

A bejegyzés megszületett, itt olvasható:

http://turkizmuhely.cafeblog.hu/2014/07/04/szoknya-horgolt-viraggal-es-levelekkel-diszitve-leirassal-es-fenykeppel/ 

Mostan színes tintákról fonalakról álmodom...

Ybl és Lechner nyomában építészeti séták - Séta a Palotanegyedben

A Palotanegyedről már hallottam anno az Imagine Budapest-nél is, leginkább akkor, amikor a Horánszky utcában jártam velük. Most, az Ybl 200-as séta során, főként a Nemzeti Múzeum és a Magyar Rádió környékét sétáltuk be(Bródy Sándor utca-Pollack Mihály tér-Múzeum utca). Szöveges és képes beszámoló került az épklub blogjára, én csak a fotóimat mutatom hozzá, inkább csak a részletekre koncentrálva:

http://epklub.blogspot.hu/2014/06/ybl-es-lechner-nyomaban-seta.html

 Részletek a Festetics palotából (ma Andrássy Gyula Egyetem):

A lépcsőházi korlát

Tükör, rajta a Festetics-család egyik címerállata, a daru

 

Korabeli padlófűtés megoldás

Parkettarészlet

Családi címeres kilincs

Falfestmény

Az egykori Károlyi-palota két homlokzati részlete:

Hátborzongatós, hidegkirázós, karszőrfelállítós

https://www.youtube.com/watch?v=j2Wv5AvqzfE

Ybl és Lechner nyomában építészeti séták - a Várkert Bazár és a budavári építkezések

Ezt a sétát egy kicsit elbambultam, ill. elvesztem benne, de mostmár megvilágosodtam. Vége lett a sétának, s bennem maradtak kérdések, hogy pl. de akkor most mi is a cél ezzel, hova is akarunk kilyukadni?

Most megnéztem, mit dob fel a wiki róla viszonyításképp, s az van, hogy nem mondja meg ő sem, hogy ez így, hogy "Várkert Bazár", ez micsoda. Egy műemlék, a világörökség része. Jó, de mi mégis, rendeltetést, funkciót tekintve? Kastély, templom, lakóház, valamilyen középület? Nem. Eredetileg kereskedelmi célokat szolgált. Ok, akkor piac, vásárcsarnok? Nem. 

Most, így magamtól, épületegyüttesnek hívnám. Voltak benne üzletek, volt benne tanműhely, volt benne arcképcsarnok, voltak műtermek, lakások is. Aztán a híres Ifi-park helyszíne, egy bizonyos generáció szórakozóhelye, Trapper farmer, hogy-nézel-ki-fiam-azzal-a-lobonc-hajaddal, Edda Művek, talán Illés. Aztán meg a semmi, mert az állapota leromlott, életveszélyessé vált, ezért bezárták, s 20 évig csak úgy ott volt. Évekkel ezelőttről emlékszem valami hisztire a hírekből, hogy de bezárjuk, de ne, volt valami vita az üzemeltetővel, de ez csak homályosan rémlik.

Most feltámad hamvaiból, úgy tűnik, s ismét lesz itt minden, mint a búcsúban: stadion, kiállítóhelyiségek, multifunkcionális rendezvényterem, alkotóműhelyek, vendéglátóhelyek és üzletek, turisztikai információs pont, reneszánsz kert. Nem magamtól vagyok ilyen okos, mindezeket a varkertbazarinfo-n olvasom. 

Nekem fura az egész. Eleve, a bazár szónak van egy ilyen pejoratív csengése, nem pozitív a szó valahogy, dehát ez az én egyéni szoc. problémám, tudom. Másrészt ez a sokfunkcióság, hogy nem lehet besorolni sehova sem; egy valami a domboldalban. Pedig biztosan szép lesz, ha befejezik a rekonstrukciót, és az záros határidőn belül lesz, ugyanis a megvilágosodás azt jelentette egyrészt, hogy Évával beszélgetve a múzeumbüfében - aki szintén volt egy bazári majom bejáráson - kiderült, hogy nem fogják húzni, mint a rétestésztát, mert a nagyvezír kiadta ukázba, hogy márpedig onnan mondom aug. 20-án az ünnepi beszédemet, úgyhogy tessenek elkészülni, punktum.

forrás: fb, Budapest régi képeken

forrás: fb, Fővárosi blog (Fortepan), 1970-es évek

Ami még hasznos lehet másrészt, és van értelme talán, hogy a Duna-partról is elérhető lesz a Vár, nemcsak hátulról, a Várhegy túloldaláról, vagy oldalról, a Moszkva térről induló Várbuszokkal (én mindig ez utóbbit használtam még csak, most körbesétáltuk a hegyet és lifttel mentünk fel oda, ahol az Országos Széchenyi Könyvtár van), vagy a Budavári Siklóval. Lesznek lépcsők, mozgólépcsők, liftek, amik felvisznek, felvezetnek a budai Várnegyedbe.

A sétát a Várkert Kaszinóban kezdtük az Ybl Miklós téren, amely ismert még Várkert-kioszk, Várkert-palota, Ybl kaszinó néven is. Ezt a neoreneszánsz épületet is Ybl Miklós tervezte, eredetileg a Királyi Palota vízellátási rendszerének gépházaként épült. A gépház később elvesztette szerepét, és közönségszórakoztató funkciói lettek az épületnek: kávéház nyílt benne 1905-ben, zenepavilon lett 1913-ban. A II. világháborúban erősen megsérült, de még működött, majd ezt is bezárták, mert annyira leromlott az állapota, végül az 1990-es években felújították, kaszinó lett, amit az Orbán-kormány által hozott döntés (állam bácsi rátette a kezét a szerencsejátékiparra is) értelmében ismét bezártak és üresen áll jelenleg is. Most a tulajdonosai (ismeretlen befektetői csoport, nyilván valami offshore cég Ciprusról vagy Panamából...) eladnák, lehet, hogy Andy Vajnáé lesz egyszer a jog, hogy ismét játékbarlang lehessen, who knows.

http://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1rkert-kioszk#mediaviewer/F%C3%A1jl:Budape%C5%A1%C5%A5_0378.jpg

Az épület alatt/mellett ciszterna-rendszer húzódott, amelyben kavicsréteg szűrte meg a Duna vizét a várbeli felhasználás céljából, mindaddig, míg ki nem épült a közmű- és csatornarendszer. Körbejártuk fent az épületet, a sgraffito az előcsarnokban szép (a festett mennyezetén lévő díszítés, melyet úgy készítenek, hogy a több rétegben felvitt festékréteg felsejét visszakaparják, kikarcolják, mely által előtűnnek az alsóbb rétegek), aztán lementünk a boltíves pincébe (alagsorba?) is, ahol a ciszternák vannak a falak mögött. 
Az épületet elhagyva életünk kockáztatásával kisétáltunk a villamospálya és a biciklissáv közötti járdára, és hol a biciklisek csengőitől zavarva, hol a villamos csergetésétől kísérve szemrevételeztük messziről a középen lévő gloriettet (lent a 4.-es pont) és a két oldali, négyszögű bástyajellegű épületeket (nincsenek számmal jelölve), sajnos odamenni nem tudtunk, mert el volt zárva a terület a felújítás miatt. 

http://www.varkertbazarinfo.hu/fejlesztes

1: Déli paloták: kiállítóterek lesznek, egykor lakóépületek
2: Déli bazársor: kávéház, rendezvényterem bejárata
3: Föld alatti rendezvényterem
4: Gloriett: itt lesz a felvezetés a kert szintjére és a lejárat a mélygarázsba
5: Északi bazársor: hungarikumok eladótere
6: Egykori Testőrpalota: kiállítóhelyiségek, előadótermek
7: Öntőházudvar:"fiatalos, pezsgő közösségi tér" (a szerk. megj.: ez amúgy olyan hülyén hangzik, mert honnan tudják előre, hogy milyen lesz a hely, kik lesznek ott, mennyire lesznek fiatalosak és pezsgők? Egy naphosszat vihogó 30+-os, vagy esetleg egy életvidám negyvenes, vagy egy emós világszomorúsággal megáldott 18 éves akkor mostmár majd ne menjen oda, mert nem neki lett szánva, ők nem oda valóak? Bah, a falnak megyek ezektől a hülye marketinges szövegektől... Másrészt pedig van egy ilyen mellékíze nekem, hogy na, akkor nesztek, itten van nektek az államilag kialakított szórakozási, művészeknek kiállítási lehetőség, örüljetek neki parancsszóra. Hát, nagyon kíváncsi leszek rá, milyen lesz ez az egész, ha majd elkészül, s beköltöznek a fiatalosak, meg a pezsgők.)*
8: Gyalogos közlekedő hely: lépcső, lift fel a Várba.

Utána megkerültük a hegyet, s fel a lifttel a Könyvtárba, majd ott ki a Szent György térre, ahol még pár szót hallottunk magáról a palotáról, Ybl szerepéről az itteni építkezésekben és itt lett vége a sétának.

Update: *Hallottam a múlt héten egy rádióműsort a Paloma házról, na, én inkább úgy képzelem a mindenféle művészeket, ahogy ott történt: szépen kialakítottak maguknak egy olyat teret, amiben ŐK jól érzik magukat, amelyiket ŐK álmodták meg, hogy milyen legyen. Itt találtam róla egy bejegyzést:

http://katartik.blog.hu/2014/05/16/design_tura_a_19_szazadi_falak_kozott_paloma_haz

Egy nap a múzeumban - A szecesszió világnapja, II. rész - délutáni program

A Bigot-kiállítás után ebédszünet következett, amelyet számomra egy szendvics, egy kávé és egy limonádé jelentett a múzeum kis büféjében (mostanában rá vagyok kattanva a limonádéra, vajon miért?). Mellém telepedett az asztalhoz két hölgy, egyikük Müller Éva, akiről kiderült, hogy dolgozott az IBUSZ-ban is (ahogy én is), egy kicsit beszélgettünk. Ő az épületbejárást választotta délelőtt, írt egy könyvet Titkárnő ABC címmel és van egy honlapja is (http://muleva.hu/), ahol elérhetőek a fotói is (baloldali menüben, "fotók" címszó alatt), amiket itt is készített többek között:

https://plus.google.com/photos/110086178228188569880/albums/6022864738353175553

Utána még volt egy kis időm nézelődni a múzeum boltjában, ekkor akadt meg a szemem a már korábban mutatott kékeszöld kendőn, de nagyon szép könyveik, iparművészek által készített tárgyak is vannak; meg bírtam állni, és semmit sem vettem (ekkor még), egy hős voltam. :)

A nap - ami borzasztó gyorsan elszaladt, mire feleszméltem, már be is esteledett - az előadásokkal folytatódott. Kicsit bolyongtam az épületben, mire megtaláltam a könyvtárat, már el is kezdődött Rozsnyai József előadása, ami a Erzsébet nőiskolát mutatta be (ma Teleki Blanka Gimnázium). Az épület a Vakok Intézete mellett áll az Ajtósi Dürer soron, ami egészen közel van a munkahelyemhez, úgyhogy kívülről már elég sokat láttam. Egy pici zavar van bennem, mert most rákeresve az épületre nem Lechner Ödönt jelölik meg a források tervező építészként, hanem Baumgarten Sándort és Herczeg Zsigmondot, lehet, hogy ha odaérek az elejére, megvilágosodik, hogy hogyan is van ez tulképpen, de mindenesetre, több helyen is azt olvasom most róla, hogy Lechner Postatakarékpénztára volt a minta, annak stílusával szoros rokonságot mutat az épület. 

http://www.zugloilapok.hu/web/guest//hirmegjelenito?view_article_3s2C=noiiskola

A francia reneszánsz-barokk építészetből átvett pavilonozás jellemző rá, többek között (amikor a különböző funkciójú épületrészek külön-külön tetőzetet kapnak az épület tetejének tömbjén belül), a ma is látható, szinte csak egyedüli stílusjegyként megmaradt téglaszalagos ornamentika. Csúcsdísze valószínűleg a II. világháborúban dőlhetett le, nem maradt fenn róla jó állapotú kép, de valószínűsítik, hogy a nagyszentmiklósi kincs inspirálhatta a készítőit. A homlokzati keretdíszben egykor a magyar címer volt látható. A kupola homorú, nincsenek benne belső tagolóelemek.

A következő előadás tárgya a Bírák és ügyészek lakótelepe volt a XII. kerületben, amelynek lakóházait Árkay Aladár tervezte. A csodálatos villákról láthattunk egykori és mai fotókat, illetve az egykori építészeti terveket; érdekes volt látni, ahogy a későbbi lakók, tulajdonosok hogyan alakítgatták át, újították fel ezeket a házakat. Engem még az is meglepett, hogy mennyi hatás érte Árkay-t, akit kora egyik legkísérletezőbb alakjának tartanak az utódok, ezeket is végigvette az előadó:

- Arts and Crafts mozgalom (Anglia, William Morris, Philipp Webb, Baillie Scott)

http://s0.geograph.org.uk/photos/00/75/007579_db071cf7.jpg

- Tudor stílus (Amerika, pl. Buena Park Chicago - 1897):

http://uptownhistory.compassrose.org/2011/08/greenlee-residence-sheridan-at-windsor.html

- az amerikai modern építészet(Frank Lloyd Wright)

- a finn nemzeti romantika (Eliel Saarinen)

- az angol kertvárosok építészete (Norman Shaw: Bedford Park, London)

http://en.wikipedia.org/wiki/Bedford_Park,_London#mediaviewer/File:Bedford_Park,_London_in_2005.jpg

- a magyar, főleg az erdélyi népművészet motívumai.  

A 'to do' listámon rajta van, hogy egyszer sétálok majd arra, s készítek képeket, most egyelőre álljon itt egy a netről:

http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=-8318

 ill. egy kis összefoglaló másnak a tollából:

http://hg.hu/cikkek/design/15539-101-eves-budapest-egyik-legszebb-villanegyede

Ennek a szekciónak a 3. előadása a kecskeméti Iparos Otthon volt, itt van róla egy rövid leírás és képek:

http://muemlekem.hu/muemlek?id=2272

Illetve a Szecessziós Magazinban itt szerepel az épület:

http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/kecskemetiparosotthon.php

A kis szünet utáni második szekcióban két előadásra került sor, melyből én már csak az elsőn tudtam részt venni, ez Nikelszky Gézáról, a Zsolnay gyár tervezőjének munkásságáról szólt. Egészen elképesztő, amit Zsolnay Vilmos és családja alkotott, különleges életük lehetett, amelyről Nikelszky is írt (a Zsolnay gyár művészete címmel), aki iparművész, festő és író is volt egyben. 52 éven át dolgozott a gyárban, szecessziós stílusú kerámiái mellett készített faliszőnyegeket, bútorokat és kályhákat is, de illusztrált Petőfi-kötetet is.

Ezután sajnos el kellett jönnöm, így Puha Titusz előadásán már nem tudtam részt venni, ez a kiírás szerint Budapest századfordulós épületeinek térképét mutatta be.

Az épklubos blogon épp ma láttam, hogy megjelent a kinti, ferencvárosi sétáról a bejegyzés, az itt található:

http://epklub.blogspot.hu/2014/06/az-ideal-utjarol-leterni-tudni-en-soha_15.html

Iparművészeti Múzeum, 1896

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=326799850803186&set=gm.497558043707672&type=1&theater

Itt pedig egy friss bejegyzés a Kép-tér blogról, az épületről:

http://kep-ter.blogspot.hu/2014/06/az-iparmuveszeti-muzeum.html

Egy nap a múzeumban - A szecesszió világnapja, I. rész - a délelőtti program

Az IMM 2. alkalommal vett részt idén a Szecesszió világnapja rendezvénysorozatában. A délelőtti programban lehetett választani az alábbiak közül: a múzeum épületének bejárása, a Bigot-pavilon és a Szecesszió mesterei kiállítások tárlatvezetése, illetve kinti programként bejárhatták az érdeklődők a szecessziós építésznek, Lechner Ödönnek az épületeit a Ferencvárosban.
Én a Bigot-pavilont választottam, délelőtt 11 órakor gyűltünk össze a párizsi szecessziós épületkerámiákat bemutató terem előtt, mely egybenyílik a Szecesszió mesterei az IMM gyűjteményében című kiállítással. Kurátori tárlatvezetést kaptunk, ugyanis Balla Gabriella művészettörténész, a Bigot-kiállítás kurátora vezetett végig minket mindkét kiállításon. 
30 éve vágyik a múzeum arra, hogy felújítsák végre az épületet, illetve, hogy egy új szárny is épüljön, de addig is meg szerették volna mutatni, hogy mi lapul a látogatóktól elzártan még az épületben. Többek között ez a 12 ezer kilónyi anyag is ott leledzett valahol az alagsorban bezsákolva, most szerencsére előkerültek és tényleg szépek, kívánom, hogy sok látogatója legyen a kiállításnak. Talán az sejtet valamit, hogy a plakát szerint már be kellett volna zárnia, ám meghosszabbították szerencsére azt az időt, ami alatt még meg lehet nézni.

Gabriella elmesélte, hogy a terem közepén elhelyezett dobogó alatt vasúti talpfarendszer vezeti el statikailag a súlyát a rajta lévő nehéz épületkerámiáknak. 
A kerámiák mellett egy-két tábla tájékoztatja a látogatókat a kerámiák történetéről, készítéséről, idekerüléséről:

Felmerült a kérdés, hogy van-e rokonság a Zsolnay gyár által használt és Bigot égetési technikája között és nem, nem igazán. Bigot-é egy sokkal drágább gyártási mechanizmus, mondjuk ennek következtében elég ritka is, csak kevesen engedhették meg, hogy az épületeikre a Bigot gyárban készült kerámiát tegyenek. A gyári jelzés is, ezeken a kerámiákon - tornyos bástya - a szilárdságot, erősséget volt hivatott hirdetni, nagyon időtálló, masszív darabok ezek. Nem is élt sokáig a gyár, 20 évig működött csupán. Zsolnay épületkerámiái nem bírnak annyit, az ott használt eozin technikával készült tárgyak kevésbé időtállóak, de így is rengeteg épületet díszítettek velük, és persze nem kevésbé szépek. Mondjuk egy textilhez képest például még mindig sokkal könnyebb megőrizni az utókor számára a kerámiát, az idő kegyeltjei ők, a másik teremben, a szecessziós tárgyak között véletlenül elsült egy vaku egy falikárpit előtt, hát szegény Gabriella, majdnem szívszélhűdést kapott, és kikelt magából, mint egy dúvad, hogy úristen, ezt nem, ilyet nem lehet csinálni (utána bocsánatot kért, de nagyon felindult tőle, pedig, ha jól értettem, a kiállított kép már "csak" másolat volt, az eredeti alapján készítette a múzeum egyik munkatársa).
Néhány épületkerámia a kiállításról:

Kerékpárosok - fríz, kék és barna mázzal

A virágok ábrázolása távol-keleti hatás (kevéssé ismerték még ebben az időben ezeknek a távoli tájaknak a művészetét, egzotikusnak számított Európában alkalmazva), a növényeket asszimetrikus elrendezésben, a maguk múlandó szépségében ábrázolják

 

Gyakoriak a méltóságteljes, nagytermetű állatábrázolások

Kisméretű színes mázas padlóburkoló lapok, ez volt letéve a pavilonban, a világkiállításon

Ablakszemöldök szélfúvó maszkkal

Attika dísz épület tetejéről

 

Ezután átsétáltunk a Szecesszió mesterei kiállítási terébe, itt annyi gyönyörűséget láttam, hogy borzasztó nehéz közülük választani.
A szecessziót két ágra szokás bontani, a florálisra és a geometrikusra. Előbbi inkább Franciaországban terjedt el, utóbbi inkább Németországban, Ausztriában.
A francia művészek között Émile Gallé a húzónév, Amerikában Louis Comfort Tiffany alkotott nagyot, itthon pedig főként a Zsolnay kerámiák, használati tárgyak e művészeti stílus jeles képviselői.

Zsolnay épületkerámia

Zsolnay váza

Asztali lámpa vízparti táj képével (különlegessége, hogy a talpában is van izzó)

Váza, edénytest és foglalat: Maurice Dufréne, Párizs, zománcdísz: Rapaport (Rappaport) Jakab, Budapest

Tiffany piperekészlet

Amit nem bírok megunni...

... s van egy ilyen érzés bennem, hogy néha csinálnom kell egyet, nehogy elfelejtsem, hogyan kell, ami nonszensz, mert annyira egyszerű... Hogy csavar legyen benne, vadul élek egy picit: egyrészt kipróbáltam, milyen színátmenetes fonalból, szerintem és kolléganőim szerint is szép (céges nap volt pénteken, ott teszteltem):

Illetve, mivel le volt árazva a Barkában, kipróbáltam a rozsda színű, az Alize Cotton Gold-tól jóval vastagabb Drops Paris pamutfonalából, 5-ös tűvel. Huuuh, súlyos és nehéz, de puha, és szeretem ezt a színt, ami most nem jön át a képeken; leginkább a jobb alsó sarok áll közel a valósághoz: