Második napunkat a tó közelében töltjük, elég kényelmesen (nekem kicsit szokatlan ez a nagymamis tempó, nem ehhez vagyok szokva, de bizti így szokták máskor is, én még csak tanulom ezt a fajta utazást, így alkalmazkodom és beleengedem magam én is ebbe az álmoskás andalgásba).
Először a közeli Malcesine-be hajtunk, ahol egy kicsit megy a tanakodás, hogy felvonózzunk-e először a Monte Baldo-ra, vagy a helyi Scaligeri-várat nézzük-e meg. A hegyről sokszor nem jó a kilátás, felhők jönnek-mennek, ködbe, párába burkolózhat a táj, ezért nem mindegy, hogy hogyan döntünk.
Először a közeli Malcesine-be hajtunk, ahol egy kicsit megy a tanakodás, hogy felvonózzunk-e először a Monte Baldo-ra, vagy a helyi Scaligeri-várat nézzük-e meg. A hegyről sokszor nem jó a kilátás, felhők jönnek-mennek, ködbe, párába burkolózhat a táj, ezért nem mindegy, hogy hogyan döntünk.
Az idő mindenesetre, lenn a parton, kellemes, ideális kiránduláshoz. Elcammogunk a tó mellett közvetlenül futó ösvényen a parkolótól a várig és először ide megyünk be. A vár egyik alsóbb épületében természettudományi múzeum van, ahol bemutatják a tavat és környékét kialakulásától kezdve, a milyen állatok és milyen növények találhatók meg benne részig, hangokkal, multimédiával megspékelve.
A várban esküvőket is tartanak, ezt onnan tudom, hogy miközben nézelődöm, fényképezgetek már odafentebb, ékes angolsággal mesél egy hölgy egy párnak mellettem, hogy hogy s mint lesz a szertartás, igen, fogja mondani olaszul is a dolgokat, nemcsak angolul, de ha a pár nem akarja ezt, akkor nem, it depends on you. Nem mondom, szépnek szép lehet kimondani itt a boldogító igent, már aki ilyen nagyon romantikus helyszínen elrebegettet szeretne magának emlékül:
A Monte Baldo-ra való feljutás kicsit az Alpok-beli tolongást juttatja eszembe, mikor az Aiguille de Midi-re vonóztunk fel, hasonló a tömeg felfelé itt is, és egyszer át kell szállni, ahogy ott is. A második adag fülkézés egyébként nagyon baró: menet közben megfordul a fülke velünk, szóval hol a hegyet, hol a tavat látni a gyomorforgató libegés közben.
Felérve megcsap a pár fokkal hidegebb levegő, itt-ott hófoltok, a kevésbé szélvédett helyeken pedig csípős szél fúj. Gyönyörű a kilátás, szépen látszanak a közeli hegyláncok, a tó, csodaszép a táj, s van valami szőrös állat is, amit látunk, valami rágcsáló, de nem tudom, mi az, talán mormota? Lefotóztam ugyan, de beleolvad a környezetébe és elég messze is van...
Malcesine után átvágtatunk Riva del Garda-ba, a tó északi csücskébe, amely Sirmione északi ellenpontjának is tekinthető. Meg lehetne keresni a Strade del Ponale-t, ezt a szép ösvényt, de annyi idő nem lett volna, hogy végigjárjuk és vissza, így csak a városban sétálgatva, kávézgatva telt el a késő délutáni szabadidőnk, ami után ismét csak ránk esteledett, így vissza a kis szállodánkba Lorenzo-hoz.
Ő egyébként valami ex-focista, állítólag nagyon pazar csávó, nekem annyira nem jön át, de ez nem újdonság, sosem az tetszik, ami másoknak, pedig tószerte ismerik, amolyan nők bálványa. Nagyon sikeres volt a fociban, dehát ellinkeskedte, a rossznyelvek szerint a kokócska is több volt egy picit kelleténél, ezért a híresnek induló, felívelő futballkarrierből ez a szállodácska maradt, amit a tesójával együtt visznek és ami amúgy pazar. Tartoznak a házhoz cicmákok is (egy fekete és egy tigriscirmos méltóztattak közénk fáradni, míg ott voltunk) és egy kutyus is.
Másnap indulunk haza, kora délután érkezünk Bled-be. Bepletnázunk a tóban lévő szigetre (a pletna kézi hajtású hajóféleség, s volt egy kis micsoda izgalom, mert pár nappal előttünk még sztrájkoltak a pletnások, ugyanis a helyi pap el akarta venni az üzletüket egy elektromos hajtású pletna munkába állításával, de lenyomták, így visszaállt a régi rend, s mire mi odaértünk, hálaistennek, lehiggadtak a pletnás kedélyek). Megnézzük a szigeten lévő templomot (6 euró körüli összegért lehet bemenni Isten házába, hmmm, de azért viszont már jár egy harangozás is, tud valami marketinget a bácsi), a kilátást, kis szabadidő és utána szinte egyhuzamban tépünk haza, éjfél körül megérkezve a Délihez.
A várban esküvőket is tartanak, ezt onnan tudom, hogy miközben nézelődöm, fényképezgetek már odafentebb, ékes angolsággal mesél egy hölgy egy párnak mellettem, hogy hogy s mint lesz a szertartás, igen, fogja mondani olaszul is a dolgokat, nemcsak angolul, de ha a pár nem akarja ezt, akkor nem, it depends on you. Nem mondom, szépnek szép lehet kimondani itt a boldogító igent, már aki ilyen nagyon romantikus helyszínen elrebegettet szeretne magának emlékül:
A Monte Baldo-ra való feljutás kicsit az Alpok-beli tolongást juttatja eszembe, mikor az Aiguille de Midi-re vonóztunk fel, hasonló a tömeg felfelé itt is, és egyszer át kell szállni, ahogy ott is. A második adag fülkézés egyébként nagyon baró: menet közben megfordul a fülke velünk, szóval hol a hegyet, hol a tavat látni a gyomorforgató libegés közben.
Másnap indulunk haza, kora délután érkezünk Bled-be. Bepletnázunk a tóban lévő szigetre (a pletna kézi hajtású hajóféleség, s volt egy kis micsoda izgalom, mert pár nappal előttünk még sztrájkoltak a pletnások, ugyanis a helyi pap el akarta venni az üzletüket egy elektromos hajtású pletna munkába állításával, de lenyomták, így visszaállt a régi rend, s mire mi odaértünk, hálaistennek, lehiggadtak a pletnás kedélyek). Megnézzük a szigeten lévő templomot (6 euró körüli összegért lehet bemenni Isten házába, hmmm, de azért viszont már jár egy harangozás is, tud valami marketinget a bácsi), a kilátást, kis szabadidő és utána szinte egyhuzamban tépünk haza, éjfél körül megérkezve a Délihez.
     | ||
|---|---|---|
