Csak nem hagyott nyugodni a dolog...

... s keresgéltem még a Texas számok között, és azért rájöttem, hogy hallottam már őket, csak nem tudtam, hogy ők azok. Nem mai gyerekek...

 

És végre megfoghatóvá, letisztulttá vált egy régi problémám is. Ahogy keresgéltem a zenecsatornán, belehallgattam egy-egy oldalt feldobott javaslatba, és eljutottam a "melizmatikus"-ig. Legalábbis asszem, ez a tudományos neve annak, amit úgy utálok, és amiért nem nézek/hallgatok egyáltalán pl. tehetségkutató zenés műsorokat a tövöben, mert valahogy az az érzésem, hogy 10 palántából 9 azt hiszi, hogy ez milyen menő dolog, és feltétlenül mindenkinek csinálni kell, brrr. 
Szóval, amitől kiráz a hideg, nemtom miért, de így van: ez a meliizé. Ez az, hogy "díszített, egy szótag kiéneklése alatt több hangot is használó" ének (wiki). Craig David, aki, ahogy látom, baromi sikeres énekes, gyönyörűen hozza ezt talán az alábbi példában, ld. pl. 1.08-nél, ahol a "searching for"-t, vagy ahogy 1.30-tól az "integrity"-t énekli. Jeeeeeee.... 

 Inkább maradok csak Stingnél...

Úgyhogy ez az árenbí emiatt nem jön be annyira, sajna, pedig a funk, ami az okosok (vagy az okosak a helyes?) szerint az elődjének tekinthető, ott találok egy-két előadót, akit pedig szeretek/szerettem régebben (Prince), vagy legalábbis ismerem őket vagy a slágerszámaikat, és nem áll fel a szőr a hátamon tőlük (Earth, Wind and Fire, Kool and the Gang).