 |
| Épp hogy csak elfér... |
Somogyi Levente a BudapestScenes képviseletében ismertetett meg bennünket a Lánchíd történetével. A pesti hídfőhöz közel találkozott a csapat, a József nádor téren, aztán kisétáltunk a hídhoz. Amibe én eddig többek között nem igazán gondoltam bele, pedig hát kézenfekvő, hogy hogyan közlekedtek az emberek a folyón át Pest és Buda között: csakis csónakokkal, hajókkal - manapság annyira természetesnek vesszük, hogy vannak hidak, de ebben az időben még, leginkább persze télen, ha a Duna vize befagyott, hát, mindenki maradt a fenekén, vagy esetleg, ha a jég olyan vastag volt, azon esetleg még átkelhettek az emberek, de egyébként nem karistolgathattak ide-oda csak úgy a két part között. Más élet...
Az építéstechnikai részletek, az építkezés nehézségeinek az ecsetelése után (ami egyébként egészen részletesen van leírva a Lánchíd wikipédia oldalán) átsétáltunk a hídon, ahol már várt bennünket a hídmester. Talán kevesen tudják, hogy ilyen foglalkozás még van, napi nyolc órában felügyeli a hidat Fazekas János. Dinasztiáról van a Lánchíd őrzője esetében szó, az apja, a nagybátyja, a nagyapja is hídmester volt, itt van vele kapcsolatban két cikk is (elmondása szerint egészen sok feladata van a klasszik hídmesteri pozíción túl is: mindenféle szerzetek keresik meg, fotósok, filmesek, vagy éppen ilyen csoportoknak mesél, mint amilyenek mi is voltunk):
Itt található Leventéék néhány bennfentesebb fotója, ők felmászhattak oda, ahová csak kevés földi halandónak sikerül feljutni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése