Nem annyira fájó szívvel, de elhagyjuk első kempingünket és Portsmouth felé vesszük az irányt. Útközben megállunk Rottingdeannél, ahol egy, már használaton kívüli, fekete, fából készült szélmalmot látunk a parton.
Folytatjuk utunkat Portsmouthba. A parton állítjuk le az autót, s én ledöbbenek azon, amit látok: a parkolókban álló autóikban ülnek a családok, és rejtvényt fejtenek, olvasnak, fagyiznak, esznek, piknikeznek, természetesen a kutyáikkal együtt. Vasárnap van, tehát ez a kikapcsolódás egy módja errefelé? Fura.
 |
| A Spinnaker torony üvegablakából |
Mi azért kiszállunk és nyakunkba vesszük a várost. Pont lemaradunk a légpárnás hajó (hovercraft) megérkezéséről, ami a Wight sziget és Portsmouth között jár, egyedülálló látványosság pedig. Végigsétálunk a parton, a kikötőben ott áll a város jelképe, a Spinnaker Tower, amibe fel is megyünk. Szép kilátás nyílik fentről a hajókra, de ide fut be a vasút is. Megnézzük a Napoleon korabeli sorhajót, a HMS Warriort, és a HMS Victoryt is.
 |
| HMS Warrior |
Visszafelé természetesen egy Wetherspoonban eszünk, ebben vannak a könyvespolcok a könyvekkel, talán azért, mert a pub az egyetemi épületek közelében van.
Autónkhoz visszaérve továbbindulunk nyugat felé, és este elfoglaljuk a 2. kempinget utunk során. Ez a campsite mérföldekkel jobb kiépítettségű, mint az első volt, a vizesblokk szuper, a körülményekhez képest, van egy kis bolt (ahol többünknek sikerül bevásárolni üdítő helyett szörpből, ráadásul diabetikusból, ami hígítva is borzalmas ízű; előfordul a legjobb családban is, de olyan folyós volt, hogy azt hittük üdítő, a feliratot nem is nagyon néztük :)). A kényelmet fokozandó van egy kis étterem is, igazi asztalokkal (a kempingezésben az a rossz, hogy nincs mire és mi mellé leülni, ha csak ilyen pronyóan vagy felkészült, és/vagy súlyhatárod van a repülőre :)), ezek mellé az itt töltött két estén le is telepedünk, valamint villamos áram, úgyhogy töltődhetnek a telefonok, fényképezőgépaksik, tabletek és laptopok. Nekem is elvonási tüneteim vannak, pedig hát nem maradunk le semmiről, de azért zavar, hogy nem vagyok netközelben immár 3 napja. A W-ben megy az ingyenwifi, de regisztrálni kell, ahhoz meg nincs kedvem, úgyhogy ami keveset netezek, azt a 3G-n keresztül teszem, az meg drága mulatság, úgyhogy nem erőltetem. Hála a jó égnek, menetközben a térerővel is vannak gondok, úgyhogy eggyel több ok, hogy próbáljak meg függetlenedni (nem megy).
Amilyen jó a kemping felszereltsége (plusz itt találom a szép fehér köveket, amikből felépül a következő wish-towerem és a tengerpart is gyönyörű), annyira zavaróak a madarak. Nagyon hangosak, csapatostul fészkelnek felettünk a fákon, aki kényes az alvásra, az szenved itt, de még a jó alvók is panaszkodnak. Kicsire nem adunk, nagy meg nem számít, ez legyen a legnagyobb bajunk, majd aluszunk nagymami/nagypapi korunkban. (A főiskola közelében volt egy nyugdíjasház, előtte skandálták hajnalban, a buliból hazatérő részeg fiatalok: "Nyugdíjasok aludjatok, megmarad a nyugdíjatok...")
Megérkezésünk és a sátor felállítása után megyünk a tengerhez, nagyon szép a naplemente. A part itt is bele-beleszakadozik a nagy vízbe, látunk is egy lezárt lépcsős részt, ahol sajnos meg is halt egy lány, emlékét fényképe és pár baráti sor őrzi a helyszínen. :(
 |
| A kép baloldalán is egy falomlás látható a lemenő nap fényében |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése