 |
| Könyvek és képeslapok |
Ez a két tájegység, az olasz és a francia, hasonlítanak abban is, hogy könyvek, filmek teszik őket csábítóvá, amelyeket, ha az ember elolvas, megnéz, ott akar lenni, azon a tájon, ahol - Provence esetében - színesek, legtöbbször világoskékek a spaletták, éles, szikrázó a nap fénye, bolyongósak, girbegurbák a kis mediterrán utcák, kőből épült házak, levendula, olajbogyó, sajtok és bagett mindenütt; a leander, az nem két szál csenevész kis ágacska 5 darab virággal, mint amilyet itthon, általánosságban látni, hanem buja, sűrű bokor, vagy néha faalakú képződmény (*több helyen pedig a kerítést helyettesíti, ahogy J megjegyezte); ahol fess biciklisták száguldoznak fel- és alá a szédítő, kanyargós szerpentines és körforgalmakkal telezsúfolt kis utakon (mert ezt látjuk a Tour de France közvetítéseken), mindenütt platánfák, a kabócák hangja pedig messzire elhallatszik...
 |
| Gordes, úgy is mint kőház, kék spaletta, száradó biciklisruha :) |
A Levendulamánia fb oldalán fedeztem fel még tavasszal ezt az utat, melyet idén másodjára szerveztek meg az oldal és a Levendulashop üzemeltetői. Amikor először megnéztem az út leírását, az tetszett benne, hogy próbálta mindazt megmutatni Provence-ból, amivel azonosítom magamban ezt a vidéket és tágabban értelmezve egy picit, (dél-)Franciaországot: a levendulát, a parfümöt, a szerzetességet (amihez, mint elvont fogalomhoz, mint életformához vonzódom valamiért), a vásárokat a helyi termékekkel, amiket már a tavalyi körút során is felfedezhettem, a borokat, mert ugye Bor, mámor, Provence. (Aki esetleg nem ismerné: Peter Mayle provence-i témájú könyvei és Ridley Scott filmje, Russell Crowe és Marion Cotillard főszereplésével, angolul: A Good Year.)
Valaki mondta, mikor meséltem, hogy hova készülök, hogy de hát mit vagyok úgy oda az útitervtől, egy csomó utazási iroda visz Provence-ba utat, nem olyan nagy cucc, sőt, ez most amolyan divatdolog. Bevallom töredelmesen, hogy eddig a beszélgetésig eszembe sem jutott a "normál" utazási irodák kínálatát megnézni, eddig csak a Baraka-val és az Eupolisszal utaztam, ők meg ilyen kalandosak, túrázósak, amolyan "réteg" utakat szervezők, nem a mainstream, átlag utazási irodák sorát erősítik; fogalmam sem volt, mik a trendi úticélok mostanság. Nos, most utánanéztem egy picit ennek a kínálatnak és továbbra is el vagyok ájulva a mi itinerünktől, mert ilyen tematikájú utat nem találtam sehol másutt. A legtöbb irodai út, ahogy láttam, a nagyvárosokat preferálja ennél az úticélnál: Avignon, Aix-en-Provence, Marseille, Saint-Tropez, Nizza. Esetleg Monaco, de ott mi is voltunk. :) Némelyiknél láttam csak kisebb helységneveket feltüntetve, de látszik, hogy nem ezeket tartják a fő látványosságnak az út során. Én pont azt szerettem ebben a szervezésben, hogy belementünk a legközepébe a területnek, oda, ahová inkább már csak az egyénileg utazók jutnak el, azaz a kis, eldugott helyekre: vagy kiautóznak odáig, vagy kirepülnek egy nagyobb városba (Nizza, Marseille), autót bérelnek és úgy csalinkáznak ide-oda. Mondjuk, egy csoda is volt néha, ahogy a buszunk, a sofőreink megoldották az el-, bejutást egy-egy helyre, de nagyon ügyesek voltak, nem sérült meg soha senki és semmi a nagy manőverezések során, pedig voltak necces helyzetek!
Első napunkat utazással töltöttük, éjfél után indultunk a fővárosból és Szlovénián keresztül, 12-14 óra utazás után értünk el első szállásunk közelébe, attól olyan 4-5 órányira, Cremona térségébe, ahol sajnálatos módon a busz légkondija megadta magát. Első körben próbáltuk megjavíttatni ott helyben, de mivel még tartott a szieszta (merthogy kevesebben tudják, hogy dél-Franciaországban is tartják, nemcsak Olasz- vagy Spanyolországban), először várnunk kellett azért, hogy egyáltalán legyen nyitvatartó műhely, ahová bevihetik a buszt, utána pedig az intézkedés alatti kényszerű üldögélés várt ránk. Pár órás várakozás az utasok részéről, x db műhellyel való próbálkozás a sofőrök részéről, de végül nem sikerült a javíttatás, ezért nem volt mit tenni, mint továbbmenni. Kint 35 fok, bent a buszban még több és már a hajunk sem tartott... Ahogy a vonatok esetében is, itt is "áldom" a mai, agyonformatervezett, hiperszuper közlekedési eszközöket, amelyeknek a tervezésénél nem gondolnak arra, hogy mi van, ha elromlik a hűtőrendszer: egy nyitható ablak nincsen rajtuk, még mutatóban sem...
Lábdagadások, fejfájás, hőguta közeli állapot (kis túlzással) után olyan este 9 óra körül végre megérkeztünk Ospedalettibe, első szállásunkra, a Hotel Petit Royal-ba. Imádtam a szecessziós stílusban épült szálloda hangulatát - tényleg olyan századeleji (mármint XX. századi), egykor méltósággal teli és elegáns, amely a mai viszonyok között talán egy picit már díszletszerűnek hat.
Az út, amelyen odajutottunk, egyből felébresztette a hőségtől elkábult társaságot - szegény, elcsigázott sofőreink itt mutathatták meg először, hogy mit tudnak és kiválóan megoldották a feladatot. Egy szerpentines, nagyon szűk úton kanyarogtunk le a tengerpart közeli szállodához az autópályáról letérve, közben feltartva a mögöttünk jövőket és a velünk szemben közlekedőket is. Egy gyors vacsora, isteni zöldséglevessel az elején, s már mentünk is aludni (volt légkondi a szobában), mert másnap kezdődött az utunk csak igazán - hurrá, hajrá, előre, be Provence-ba!
Következő napjaink:
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-5.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-4.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-3.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-2.html
Valaki mondta, mikor meséltem, hogy hova készülök, hogy de hát mit vagyok úgy oda az útitervtől, egy csomó utazási iroda visz Provence-ba utat, nem olyan nagy cucc, sőt, ez most amolyan divatdolog. Bevallom töredelmesen, hogy eddig a beszélgetésig eszembe sem jutott a "normál" utazási irodák kínálatát megnézni, eddig csak a Baraka-val és az Eupolisszal utaztam, ők meg ilyen kalandosak, túrázósak, amolyan "réteg" utakat szervezők, nem a mainstream, átlag utazási irodák sorát erősítik; fogalmam sem volt, mik a trendi úticélok mostanság. Nos, most utánanéztem egy picit ennek a kínálatnak és továbbra is el vagyok ájulva a mi itinerünktől, mert ilyen tematikájú utat nem találtam sehol másutt. A legtöbb irodai út, ahogy láttam, a nagyvárosokat preferálja ennél az úticélnál: Avignon, Aix-en-Provence, Marseille, Saint-Tropez, Nizza. Esetleg Monaco, de ott mi is voltunk. :) Némelyiknél láttam csak kisebb helységneveket feltüntetve, de látszik, hogy nem ezeket tartják a fő látványosságnak az út során. Én pont azt szerettem ebben a szervezésben, hogy belementünk a legközepébe a területnek, oda, ahová inkább már csak az egyénileg utazók jutnak el, azaz a kis, eldugott helyekre: vagy kiautóznak odáig, vagy kirepülnek egy nagyobb városba (Nizza, Marseille), autót bérelnek és úgy csalinkáznak ide-oda. Mondjuk, egy csoda is volt néha, ahogy a buszunk, a sofőreink megoldották az el-, bejutást egy-egy helyre, de nagyon ügyesek voltak, nem sérült meg soha senki és semmi a nagy manőverezések során, pedig voltak necces helyzetek!
Első napunkat utazással töltöttük, éjfél után indultunk a fővárosból és Szlovénián keresztül, 12-14 óra utazás után értünk el első szállásunk közelébe, attól olyan 4-5 órányira, Cremona térségébe, ahol sajnálatos módon a busz légkondija megadta magát. Első körben próbáltuk megjavíttatni ott helyben, de mivel még tartott a szieszta (merthogy kevesebben tudják, hogy dél-Franciaországban is tartják, nemcsak Olasz- vagy Spanyolországban), először várnunk kellett azért, hogy egyáltalán legyen nyitvatartó műhely, ahová bevihetik a buszt, utána pedig az intézkedés alatti kényszerű üldögélés várt ránk. Pár órás várakozás az utasok részéről, x db műhellyel való próbálkozás a sofőrök részéről, de végül nem sikerült a javíttatás, ezért nem volt mit tenni, mint továbbmenni. Kint 35 fok, bent a buszban még több és már a hajunk sem tartott... Ahogy a vonatok esetében is, itt is "áldom" a mai, agyonformatervezett, hiperszuper közlekedési eszközöket, amelyeknek a tervezésénél nem gondolnak arra, hogy mi van, ha elromlik a hűtőrendszer: egy nyitható ablak nincsen rajtuk, még mutatóban sem...
Lábdagadások, fejfájás, hőguta közeli állapot (kis túlzással) után olyan este 9 óra körül végre megérkeztünk Ospedalettibe, első szállásunkra, a Hotel Petit Royal-ba. Imádtam a szecessziós stílusban épült szálloda hangulatát - tényleg olyan századeleji (mármint XX. századi), egykor méltósággal teli és elegáns, amely a mai viszonyok között talán egy picit már díszletszerűnek hat.
 |
| Ospedaletti (San Remo térségében), a tengerpart, 2. nap kora reggel |
 | |||
| A helyek ismertetői, ahol jártunk, és mániáim, a térképek :) |
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-5.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-4.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-3.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-2.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése