17. nap

Íme a napmandala, elkészült!:)

16. nap

Ma kávézni (is) voltunk. :)

14-15. nap

... de meggyógyítottam egy kicsikét, bár most sem teljesen simul, de nekem így is tetszik...

 

13. nap

 

... most kicsit hullámzik szegény, pálcatúltengésben szenved...












És ez a film mikor jön már, mikor érkezik? Várom, szeretném, köszönöm. (A zene hozzá: Ane Brun, live: Daring to love)

http://vimeo.com/105690658 

11-12. nap

10. nap

 

Egyre nagyobb és nagyobb...

8-9. nap

 




 

... a prés alatt, csak nem tudom idő hiányában folyamatosan publikálni az eredményt. :)

 Egyébként pedig, mint látható, összeszorítottam a fogam, és vágtam!

7. nap

 

... mint púpos gyerek...

6. nap

Alakul ez...

5. nap

Tudom, hogy el kellett volna már vágnom a fonalakat, de ez nálam valami rejtett lelki dolog lehet - fizikailag fáj szinte, ha vágnom kell őket. De legalább hasonlít valamelyest a segédábrához a gubancolásom, úgy tűnik...

"Piros szoknya, kemény has..." , valamint egy titok is lelepleződik (végre) + ma van a 4. nap :)

Ilyen sem volt még: Balkán Fanatik koncertre is eljutottunk. Ez most a kedvencem tőlük (Feljött a nap, roadmovie változat):

https://www.youtube.com/watch?v=Op6_-eEowA0

Különben nem igazán jön be nekünk ez a rap-es vonal, amit most nyomnak pluszban, ezt megbeszéltük, a rock-népzene kombó valahogy még mindig jobban összeillik, bár ebbe is bele lehetne kötni, de legalább az 50+-os nénik, bácsik is tudják torkuk szakadtából énekelni a dalokat, és még a csárdás lépésektől sem esnek távol, ha rázzák - jó volt látni a vegyes összetételű közönséget, volt egy olyan falusi lagzi hangulata a koncertnek. :)

Aztán megemlékeztünk arról is, hogy "megint egy évvel öregebb lettél", azaz -tem, és végre lehullt a lepel a januárban indult titokról; bizonyos szempontból bezárult a kör, bizonyos szempontból pedig míg tart a kapcsolatunk, addig nincs vége és jár körbe-körbe...

Az úgy volt, hogy régen vettem én egy füzetet, azt a "Vázlatok" feliratút, amire még gyerekkori rajzórákról emlékeztem, hogy majd abba gyűjtsük az ÖTYE-s eseményeken készült fényképeinket, írogassunk, ragasszunk bele, afféle közös emlékeink könyve. Odaadtam egyszer J-nek, a "kreatív igazgatónknak", mondván, úgyis vagy náluk vagy T-éknél szoktunk összegyűlni, legyen nála ezért. Aztán nem indult be a dolog. 

A fura, hogy már egy ideje eszembe-eszembe jutott, hogy mostmár tényleg el kéne kezdeni ezt a dolgot, és készültem is rá, hogy megkérdezem J-t, hogy ugye, hogy megvan még az a füzet? Erre végül nem került sor, de igen, megvan :). T szülinapja táján megnézte J a Négyen egy gatyában c. kis filmecskét, ahol egy farmernaci jár körbe a négy barátnő között - s ekkor pattant a szikra - gondolom én - J fejében, hogy akkor legyen a mi farmerünk ez a füzet! :)

S így is lett. Itt fekszik előttem, megnyitotta J, aki továbbadta T-nek, aki továbbadta E-nek és végül ő nekem. A következő a sorban természetesen nem tudta, hogy mi van a csomagban, én voltam az utolsó, aki kinyithattam. Még nem tudom, mit fogok írni, tenni bele, félek is a feladattól, mert már ha csak rágondolok, gyűlnek a könnyeim... De erős leszek persze, s végül megoldom úgyis, mert az idő itt van mindjárt: októberben tovább kell adnom a "Pityergős"-t J-nek, s újabb egy évet várni arra, hogy ismét beleolvashassak/belenézhessek majd.

Kaptam "normális" ajándékot is ám: egy inget, egy E által varrt textilszatyrot, volt finom lecsó (imádom!), kettő torta, házi mentaszörp, de J, aki szereti a titkokat, kitalált egy "nem annyira normális"-at is :). 

Az van, hogy feladat van. Sok-sok borítékot kaptam, bennük minden napra kis részfeladat. Horgolmány lesz a dologból, akárki meglássa, a csavar, hogy a részleírások, mik a borítékokban lapulnak a fonalak mellett (mert persze fonalat is váltani kell, brrr), angolul vannak ám. 

Úgyhogy fordítom és megcsinálom, jelentem. Ha tudom. Eddig megy, itt a bizonyíték, most tartok a 4. napi penzumnál, ez már egy kicsit látványosabb: 

Nagyon izgi, hogy mi lesz belőle, de az az ukáz, hogy napról-napra kell haladnom, úgyhogy várunk türelemmel, mivé is alakul a mű... :)

 

41

https://www.youtube.com/watch?v=HBSd272VwLw

(Far L'Amore -La Granda Bellazza - Jep Gambardella's Party)

Szürreális, de így is lehet szülinapot ünnepelni :)
(Mondjuk, az enyém - tartok tőle - nem ilyen lesz, bár a 65.-ről nem igazán tudnék most még nyilatkozni :)) 

(A szerk. megj.:Szépen sorban tűnnek el a jútyúbról az anyagok, így mostmár csak az official trailer-t tudom beszúrni ide a régi klip helyett, ami sajnos már nem adja vissza a hangulatot... kár. Ellenben mostmár tudjuk, miről szól a film, és nem csak az "ereszd el a hajam" van, ez is valami...)

Mostmár megmutathatom :)

Az úgy kezdődött, hogy nekem már tavaly kipattant a fejemből, hogy E-nek valami lovazós alkalmat kell majd szerveznünk a következő szülinapjára. I-nél, az oktatójánál már ekkor rákérdeztem, hogy benne lenne-e valami lovardában lezajló happeningben, amire ő rábólintott és most, mikor aktuálissá vált a dolog, ismét mellé állt a nemes ügynek. :) A helyszín tehát adott volt. 

A 'mikor'-ban is megállapodtunk az ötyével, pipa. Mindig kérdés szokott lenni, hogy hogyan gyűljünk: családostul, vagy csak csajosan. Így, hogy a lovaglás köré csoportosultak a dolgok, részemről nem volt kérdés, hogy ez csak csajosan kivitelezhető inkább, mivel a lovaglás teljes embert kíván, ahol a figyelem nem megosztható a gyerekekre ügyelés és a ló között. Így is lett, sikerült megszervezni, bár voltak kis kavarások. :) A végén E egész családja be lett avatva, a legnehezebb mégis az volt, hogy az ünnepeltet úgy irányítgassuk, hogy ne ő maga hiúsítsa meg az egészet. Többszöri kérésre sem tudta elengedni azt, hogy itt és most kivételesen neki csak lábat kellene lógáznia, s bízza ránk magát, minden el lesz intézve. :) Bár senki nem mondta neki emlékeim szerint, hogy T-éknél gyűlünk majd, ő mégis végig ragaszkodott ehhez az ideához: sütni-főzni akart az alkalomra, valamint a már lebeszélt fél 6-os lózós időpontot is lemondta az utolsó pillanatban, mondván, hogy neki ünnepelnie kell menni, nem ér rá lovagolgatni. :)

Újratervezés után azért csak sikerült összehozni. Nagypapi jött a gyerkőcökért, mi meg téptünk a pacikhoz. Elkészült az ajándékszoknya a 41 horgolt virággal & levelekkel, láncöltéses szárakkal, kapott még lovasos könyvet, epres-pezsgőkrémes tortát (isteni finom lett, J, s az értékéből semmit nem vont le enyhe szétesettsége! :)) és a mentás limonádé is telitalálat volt T-től, főleg, hogy előtte derült ki, hogy E imádja a mentát. :)

Titkos projekt 1.

Nem bírtam megállni, hogy ne mutassam meg. Több részletet nem árulhatok el egyelőre. :)

Négyen egy gatyában :)

Nagyon izgatott vagyok, de sajnos kérdéses, hogy mikor derül fény a titokra...

Az úgy volt, hogy újabb 41-es szülinapra került sor. Matematikai és kombinatorikai zsenialitásomnak köszönhetően meg is állapítottam, hogy de jó, 4 évszak, 4-en vagyunk, 4 szülinap. Az őszi megvolt tavaly októberben, a téli most januárban, jön majd a tavaszi májusban és végül a legkisebbje is a B-oldalt tekeri augusztustól. Itten vagyunk mi négyecskén, a gyárban került kifüggesztésre a képecském (á, nem, ez csak illusztráció, nem mi vagyunk rajta, de lehetnénk is akár):

A titokról annyit, hogy természetesen készültünk az ünnepeltnek ezzel-azzal, de ezzel egyidőben J, aki szereti titkokat, titkos ajándékot is kiötlött nekünk, a nem-ünnepelteknek is, melyet egyelőre csak T, az aktuális ünnepelt tudhat (ő pedig egy igaz ember, akinek, ha azt mondják, hogy nem mondhatod el, hogy mi az, hát egy inkvizítor ki nem szedi belőle, de a finom barátnői könyörgés is lepereg róla asszem (bár még nem próbáltam, de megfogom :)).

Szóval, egyrészt horgolásra került a sor ismét, egy fali tartó készült, íme egy részlete, gyönyörű:

Aztán, bár megbeszéltük, hogy a tartó három fülét töltsük meg apróságokkal, csupán J-nek sikerült tartania magát a megbeszéltekhez (többek között egy horgolt gyűrű, illetve szalvétatechnikához használatos festékek és ecsetek kerültek a J-fülbe):

 

... E az otthoni gyakorláshoz szükséges kellékeket biztosította T-nek (ld később, hogy miféle gyakorláshoz), én pedig beleszerettem ebbe a bagolyfigurába,

 

ami szintén nem fért bele a tartófülembe; távirányítótartóként funkcionálhat mostantól az uhu. De tovább is van, mondjam még kitaláltuk, hogy megkérünk egy igazán hozzáértőt, hogy mesélje el barátnénknak, hogy hogyan készülnek a kávéhabra a mindenfelé díszítések, és lehetőség szerint ki is próbálhassa a drága, hogy megy egy ilyen. Az egyik kávézóban rá is álltak a dologra, úgyhogy nem volt más hátra, mint együtt kifürkészni a habrajzolásművészet kulisszatitkait. Igazán kimerítő oktatásban részesülhettünk, mivel a kedves barista lány a kályhánál kezdte, vagyis, egészen kikupálódtunk nemcsak tejhab (bocs, tejkrém az hivatalosan), hanem a jó kávé készítése terén is (lehet, hogy a 42.-re egy komplett kávégéppel állítunk majd be T-ékhez? :)). 

Készült tehát négyféle kávé, ilyen gyönyörű rétegződéssel:

... és a végén, mindennek a megkoronázásaként ez a csoda, egy capuccino formájában, T keze nyomán, ugye szép:

S hogy miben áll a nagy titok? Nem tudjuk, pontosabban az ötye fele tudja, fele nem. Annyi a biztos, hogy J elmesélte, hogy sok filmet nézett mostanában, többek között a Négyen egy gatyában címűt is, és annak nézése során pattant ki valami a fejéből. Hát, reméljük, nem fog fájni... :)

Szépségek és szörnyűségek...

...egy hétvége leforgása alatt. 

Sokszor van az az érzésem, hogy milyen jó nekem. Kesereghetnék azon, ami nincs, ami nem jól van az életemben, de valahogy mégsem teszem, viszont örülni sem tudok felszabadultan, ha közben körülöttem sok a baj, a gond. Sok a rossz a nagyvilágban, nagy a frusztráltság, a rosszkedv, depressziós hangulat az országban, erős a kiégettség a közvetlen környezetemben... Szinte lelkiismeretfurdalásom van attól, ha én meg boldogacska vagyok. Csak így, "-acska", a "boldog" már túlzás lenne. De mit ér az egyéni boldogság, ha sokan körülötted, akik fontosak a számodra, fásultak, megtörtek, szomorúak? 

Nem segíthetsz mindenkin, illetve, hogy tudsz segíteni azon az ismeretlen gyermeken, akit a tisztaságmániás anyja kint hagy a folyosón, és mindaddig nem enged be a lakásba, amíg a másik gyereket le nem fürdeti, mert szent meggyőződése, hogy a kinti koszt így nem viszik be? Vagy mit lehet kezdeni azzal a szánalomra méltó emberrel, aki az irodában, a földre feküdve képes hallgatózni, hogy mit csinál a főnöke a szomszéd szobában, aki zokogásával sokkolja a kollégáit, amikor áthelyezik ebbe az irodába, ahol már nem egyedül van, mint korábban, majd utána, mikor megszokja a helyzetet, folytatja a hülyeségét és állandóan mások életével van elfoglalva? Milyen az ő élete, ha ennyire sokkal fontosabb számára a másoké? Mit gondoljunk arról az emberről, aki a gyomorgyűrűje segítségével ugyan lefogyott nagyon sok kilót (ha jól emlékszem a számra, 80-at, mindenesetre plasztikai műtéttel kell/kellett eltüntetni a megereszkedett bőrt a testén, annyira sokat), majd utána rosszul lesz, és még a rosszulléte után sem hajlandó megszabadulni tőle, mert attól fél, hogy nélküle visszahízna? 

Hol a józan ész ezekben az esetekben? Hol a határ a fogyókúrázásban, a tisztaságmániában? Mi a lelki egészség titka, létezik-e ilyen egyáltalán, vagy végképp elvesztettük a képességet arra, hogy kiegyensúlyozottan, boldogan éljünk? Hogyan légy te magad kiegyensúlyozott, ha egyébként mindenfelől ömlik rád a nem jó? És ezek a fentiek, ezek csak pár kiragadott példa, a töredékes töredéke a szörnyűségeknek...

Talán nem egészen jó a párhuzam, de mindig eszembe jutnak azok a pillanatok, amikor régen látott emberekkel találkozol sok idő után, újra. Hogy mit mondasz nekik az életedről, mikor megkérnek, hogy mesélj, mi van veled? Elmondod nekik ezeket a defektjeidet? Nyilván nem. Hogy egyáltalán tudatában vagyunk-e annak, hogy mivel telik el az életünk? Hogy sokszor képtelenek vagyunk megbecsülni azt, amink van (jó nagy közhely, de annyira igaz), hogy az apró dolgok is nagyon fontosak, még ha nagy dolgok nem is történnek az életünkben. Baromi nehéz, főleg, ha még az elvárás is az, hogy na, most aztán mondj valami nagyot, de olyat, ami igazán hangosat szól ám...

Elmondom, én minek örültem - többek között - a hétvégén. Az unokahúgom ismét rajzolt, színezett nekem:

Zeneoviba jár, remélem, hogy nagy örömöt szerez majd neki a zenével való kapcsolata, és a propagandával ellentétben örülök, hogy az öcsémék tudnak áldozni erre (az rtlklub híradója a múlt héten: nagy az elszegényedés az országban, mivel a legtöbb gyermek nem kaphat zeneiskolai képzést...ööö, tessék??? Azt hittem, rosszul hallok... Komolyan már, ez a mérőszáma az elszegényedésnek, mióta, könyörgöm, mióta? Félelmetes).

Felköszönthettük barátnőnket immár a 41. szülinapján. Ő is megörvendeztetett minket a csoda babatakaró látványával, amit készített: 

Remélem, nagyon örült az ajándékainak, a konyharuha majd megfelelően szívja a nedvességet, ahogy kell (le a hitvány, silány minőségűekkel :)), tűinek szép helye lesz a tűpárnában és a piros szütyőben fellelhető kavicsok is hozzásegítik őt ahhoz, hogy a táncban szép pillanatokat élhessen meg/át, mi mindenesetre ezt kívánjuk neki.

Ofkorz, nincs szülinap torta nélkül: 

És jártunk a természetben is: