Jár a horgolótű és csak jár és jár...

Az éves zárásnak immár majdnem vége, már nagyon várom/vártam. A horgolással persze nem álltam le, utazás közben továbbra is készült ez-az, és hétvégén is, ha épp nem dolgoztam.

Egy szombat délelőtt elmentem az 1001 fonal minitanfolyamára is, ahol új kendőmintát tanultam, most ezt "nyúzom", már ideje volt elszakadnom az Édes november-től...

Íme, a Csillagkendő Malabrigo Rios-ból. Színével ellentétben a Primavera fantázianevet kapta a keresztségben ez az árnyalat, pedig számomra teljességgel őszi színkeverék, egyáltalán nem tavaszi, de ez végül is mindegy is, a lényeg, hogy nagyon puha, kellemes fonal, élmény volt vele dolgozni. A képek a kendőről sajnos nem sikerültek túl jól, mert mire elkészült, épp eljött az idő, hogy átadjam D-nek, mivel neki szántam ajándékba, így már csak este, másnapi találkozásunkat megelőzően, mesterséges fényben tudtam lefotózni, nem vagyok elégedett vele:

Elkészült a második kendő is ezzel a mintával, egy sokkal vastagabb fonalból, Drops Andes-ből:

Ebből a fonalból horgoltam egy táskát is:

Küzdöttem, hogy milyen legyen a belseje, hogy legyen tartása, ekkor jött szembe velem egy üzlet a West Endben, ahol rátaláltam erre a belsőre és ők tették rá a fület is. Mivel a műanyagot nem túlzottan szeretem, még gondoltam, hogy varrni kellene bele egy textilbelsőt is, de a két varrógépem közül még csak az egyiket próbáltam ki a tisztításuk után, s ez most éppen eszi a cérnát, szerintem rosszul fűzöm be, vagy nem tudom, de nem működik, úgyhogy még visszatérek rá talán, de addig is használom így.

Jártam a Fonalfesztiválon is, ott pedig elköltöttem a Fonalclub standjánál egy kisebb vagyont a csodás Madelinetosh fonalakra, egy mélytüzű vörös-bordósra:

... egy halvány lilás átmenetűre, amit már részben fel is gombolyítottam és elkezdtem belőle a következő csillagost:

*Update: Ééés már el is készült, annyira kis finom az egész, mégis van súlya, ami szükséges is a szép eséséhez. Nem azért, mert én csináltam, de gyönyörű lett. :) Egy fonalbabácskát emésztett fel ebből a csoda fonalból, amelynek annyira, de annyira szép színei vannak, hogy őrület, itt lehet belőlük szemezgetni (élőben még erőteljesebbek, én egyszerűen mindegyikből hoztam volna magammal a fesztiválról, ha tehettem volna):

 http://fonalclub.hu/spl/846803/Tosh-Merino-Light

A szürkés árnyalatút eredetileg a barna-türkizes Édes November kiegészítéseként vásároltam, ha nem lenne elég a saját fonala, de végül nem volt rá szükség. Ehhez a lilához nagyon passzol nekem, ki tudja, egyszer még majd lehet, hogy "összeadom" őket egy ma még előttem is titokzatos jövőbeni projektben:

Már alig várom, hogy ősz legyen...

... s hordhassam ezt a szépséget...

 

Szőni újra és újra!

 "Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre."

(Csontváry Kosztka Tivadar)

Már amikor az első sálat megszőttem Juditnál, nem volt kérdés, hogy visszatérek hozzá. Szövőmaraton elnevezésű három napos szövőfoglalkozásokat tervezett idén nyárra, így nagyon hamar újra a szövőszékei mögé ülhettem. (Első találkozásunkról itt írok, 3 részben: http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/02/lathato-es-lathatatlan-szovedekeink-1.html)
Az első napot ajándékozással kezdtük. Botthéka ajándékai egészen elbűvölőek voltak: másik kettő szövőtársa és Judit is kapott tőle egy-egy ilyen keresztszemes szépséget:

Judit műhelyének minden szövőszéke melletti ablakába került tőle egy-egy ilyen tűpárnácska is:

Én pedig, a korábbi rendelésem mellett, beleszerettem egy kis könyvjelzőbe és egy mobiltokba is:

Nem tudom miért, de én is úgy éreztem az első, februári szövés után, hogy készítenem kell Juditnak valamit, így lehet az, hogy ez a párna az övé mostantól:

Az első nap délelőttje még kicsit hektikus volt, de ez így szokott lenni. Ha valaki konkrét tervekkel érkezik, hogy mit szeretne szőni, az egy fokkal szerencsésebb olyan szempontból, hogy ő indulhat el talán a leghamarabb a szövéssel. Mások, főleg, aki először szőnek, nem tudják, hogy mit szeretnének, illetve, hogy amit szeretnének, azt meg lehet-e valósítani egy nap alatt, vagy sem, ezért gyakran korrigálásra kerülhetnek a tervek. Nagyon különbözőek vagyunk, mert van, akinek pedig semmilyen elképzelése nincs, Judit útmutatásával azonban ők is sikerrel zárhatják a napjaikat. Meg lehet nézni egy-két elkészült kendőt a műhelyben, Judit mutat fotókat azokról, amelyek már eddig a foglalkozásokon készültek, így előbb-utóbb körvonalazódik valami mindenkinél. 
A szövés, mint tevékenység, nagyon érdekes, megmutatkozhat benne személyiségünk egy-egy vonása, vagy mélyebb rétegei is, vagy épp a pillanatnyi hangulatunk, érzeteink. Mi hárman, akik erre a három napra összekerültünk, mi is belevittük saját magunkat a munkáinkba. D, az örök újító, aki kitalált egy új mintázatot, olyat, amilyet előtte még nem szőtt senki:

D levendulái

B-vel most találkoztunk először, róla szépen lassan megtudhattuk, hogy nagyon szereti a színeket, leginkább most a türkiz a kedvence és van egyfajta csíkozás, ami a védjegye a szövéseiben, mert minden munkájában előfordul, ez a kis vékony, ni:

B csíkjai

Én az aggódó formámat hoztam, egyrészt én kezdtem a nagy szövőszéken, amin tovább tarthat a munka elkészítése, féltem hát, hogy nem fogom tudni befejezni rajta a kendőt, ezért nem is mertem kísérletezni, bonyolultabb mintát bevállalni és csak apró csáncsált virágok kerültek az egyszerűen vászonszövött anyagba. Mindhárom kendő elkészítéséhez a Barka Fonal-tól beszerzett Drops Lace fonalait használtam.

Csáncsáim, első nap

A második napon a csíkos felvetésű szövőszék lett az enyém, bevallom az, amelyik a legkevésbé tetszett. Az egyszínű feketével és az egyszínű bézzsel nem volt gondom, de a csíkosban fogalmam sem volt, hogy hogyan fog mutatni a szövésem, egyszerűen idegenkedtem tőle. Talán ezért is lehetett, hogy dekoncentrált voltam végig, míg készítettem ezt a kendőt, ennek csak az vetett véget, hogy megint közeledett a nap vége, amit én egy nyomásnak éltem meg, s amin reggel még aggódtam, hogy csúnyák a széleim, délután már nem izgatott, csak az, hogy befejezhessem időben, úgyhogy a végét meghajtottam. Fura módon tetszik a végeredmény, elfogadtam, kedvessé vált időközben ez a kendő is:

Csáncsáim, második nap

Elgondolkodtató, hogy a széleink is minket tükröznek, a jobb- és bal agyfélteke működését szimbolizálhatják...
D kendője, melyet selyemfonallal szőtt a fekete felvetésben, álomszép lett, egyszerűen gyönyörű és elegáns.

Kék álom

B második napján csíkozott ismét és "megkívánta" tőlünk a csáncsált virágokat, ezért megszőtte az élete első kis "cukijait" belőlük :).

Bohókás és laza

A harmadik napon már rutinosan ültünk le mindannyian a szövőszékek mellé. B szőtt a nagy masinán, neki semmilyen félelme nem volt, nagyon szépet alkotott az utolsó napon is, szintén selyemből.

Lilában és zöldben pompázó szépség

D egy kicsit ugyanúgy volt a csíkos felvetéssel, mint én, nem igazán tudott vele mit kezdeni. Harmadnapra aztán megálmodta, de ismét bolondított egy kicsit a megszokott rutinon - keresztszemezéssel díszíti a megszőtt kendőt. Mivel ő is nagyon gyorsan sző, akárcsak B, egészen hamar kész lett a szövéssel, így nem bírta megállni, hogy a hímzést is kipróbálja. Nem tudom, mire jutott vele, mert a hímzést a kendő beavatása után lehet csak véglegessé tenni, ahhoz viszont minden kendőnek állnia kell egy napot, hogy a fonal megnyugodjon, így a hímzés már otthonra maradt. A kendő különlegessége a két kis szakaszon beleszőtt shantungfonal, ebbe kerülnek a keresztszemes öltések. D-nek nem ez az első találkozása a shantunggal, első szövött kendőjében is szerepet kapott már: http://bottheka.com/hu/lagyan-eso-puhasag. 

Keresztszemes

Én ismét egyszerű voltam, csak a csáncsált virágok elhelyezése lett más a kendőmön és a színek, az előző napokhoz képest. Elfáradtam, de mégis öröm volt elkészíteni mindhármat.

Csáncsáim, harmadik nap

A harmadik nap végén elmondhattuk a foglalkozásról a véleményünket és Judit is a benyomásait rólunk. Ő egy kicsit, azt hiszem, nemcsak a szövéshez ért, hanem a lélekhez is... Ha még lehetőségem adódik, bizonyára visszatérek hozzá...

Linum perenne

Készen lettem T névnapi ajándékával végre!

Az inspiráció tárgya:

http://www.botanikaland.hu/linum-perenne/evelo-len/

Remélem, egy picit hasonlít :):

E heti szerzeményeim...

...ezek a gyönyörűséges fonalak, még nem tudom, hogy mi lesz belőlük, jó áron voltak, muszáj volt hát bevásárolni (belső kényszer, úgy értem). Szép, színekkel teli májusi hétvégét mindenkinek! :)

Helló február!

...és én továbbra is a fonalak bűvöletében élek, olyan ez, hogy nehezemre esik szinte minden mást csinálni (pedig kéne, mi-az-hogy-nagyon-is, erről például a nagy halom vasalnivaló tudna mesélni!), de ez megunhatatlan.

Leheletvékonyka Atelier Zitron Filigran Lace fonalból készülő nyakbavaló (fonalshop.hu), a mintát Annás kertjéből "szedtem" :)

Noro bonbonok a fonalclub.hu-ról (12 darabos fonalminta, ismerkedés céljából)

"Karácsonykor...

... könnyű szeretni, de mi van azzal a sok hétfő reggellel?"(P.N.L.)

Szeressünk akkor is...

Békéset, boldogságosat kívánok mindenkinek!

A kis egyem-meg ajándékainak egy része...

Amit nem bírok megunni...

... s van egy ilyen érzés bennem, hogy néha csinálnom kell egyet, nehogy elfelejtsem, hogyan kell, ami nonszensz, mert annyira egyszerű... Hogy csavar legyen benne, vadul élek egy picit: egyrészt kipróbáltam, milyen színátmenetes fonalból, szerintem és kolléganőim szerint is szép (céges nap volt pénteken, ott teszteltem):

Illetve, mivel le volt árazva a Barkában, kipróbáltam a rozsda színű, az Alize Cotton Gold-tól jóval vastagabb Drops Paris pamutfonalából, 5-ös tűvel. Huuuh, súlyos és nehéz, de puha, és szeretem ezt a színt, ami most nem jön át a képeken; leginkább a jobb alsó sarok áll közel a valósághoz:

Azt hihetnők...

..., hogy leakadtam erről a színről, de nem. Sőt, lesz a fonalból is két gombolyag, ha minden igaz, már alig várom, hogy megérkezzenek. Egyébként meg üssön valaki a kezemre, mert elkapott a fonalvásárlási láz, csődbemenés fenyeget. :( 

Különben pedig beugrott, hogy vannak ám nekem is ilyen árnyalatú tárgyaim: egy szoknya, ami az imádott géz anyagú, de sima egyszerű hosszú, és arra gondoltam, hogy fel kéne dobni valamivel, de még nem tudom, mivel; egy kis cuki figura, amit, ha jól emlékszem, E-től kaptam valamelyik alkalomra; egy nemez nyakbavaló kis tulipánokkal (a készítője neve most nem jut eszembe hirtelen sajnos, réges-régen Schäffer Erzsébet nyakában láttam, s valahogy kiderült, hogy ki az "elkövető", s talán a WAMP-on tudtam vásárolni tőle, mostmár sok éves darab, de imádom), és egy fém csokoládés doboz:

Update: Eszembe ugrott, csak a vezetékneve a hölgynek, de ez elég is volt a kereséshez, s megtaláltam az fb-n, gyönyörű alkotásai vannak még mindig:
https://www.facebook.com/geraklara.felt.art

A mindennapi dönörűnket add meg nekünk ma is

Nem élet a zélet enélkül...

A képek forrása: pinterest

Hiába szép

Nézegettem az új szerzeményeim, egy kendő és egy nyaklánc fotóit, s ez a szám jutott eszembe róluk - fogalmam sincs miért, csak úgy, a szabad asszociáció jegyében. A kendő a zöld és lila színeiben irizál, súlyos és nehéz, de nem bírtam otthagyni, mert csodálatos a textúrája, és a szépnek néha ellen tudok állni, de néha nem. Pár órát hagytam is érlelni magamban a dolgot, hátha elmúlik a szerelem, de végül jött velem. Az Iparművészeti Múzeumban találtunk egymásra, azon belül is a Szecesszió világnapján, majd mesélek.

"Vízcseppek vagyunk, jelentéktelen szürke kis parányok mind...,

... mindannyian. Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk. Tenger az élet. Mindannyian keresünk mindig, keresünk egy másik vízcseppet a nagy, szörnyű óceánban. Néha megtaláljuk. Összesimulunk egy pillanatra, aztán jön egy hullám és felkap, vagy leránt a mélybe, és mi keresünk, keresünk újra tovább."

Wass Albert

Tudom, én kérek elnézést, beteges, hogy én már a karácsonyra gondolok, s ajándékötleteken töröm a fejem. Bizti azért, mert időről-időről rám tör, hogy 'time-goes-by'...Bár tegnap a hazahozó taxis bácsi is azt mondta, örül, hogy jön a nyár, azzal a kis hervasztó megjegyzéssel, hogy de ugye tudom, hogy eljön június 21-e, ami az év leghosszabb napja, utána meg már jön az ősz, a nyárnak meg annyi... Köszi.

Na, mindegy, szürke. Másik kedvenc szín lett pikk-pakk. Alig bírom magam visszatartani, hogy ne rohanjak szürke fonalért a bótba, s csináljak abból is valamit. Addig is, gyönyörködöm a neten benne:

Fú, és ezek a gézszerű anyagok ott a jobb alsó sarokban! (a képek forrása: pinterest)

"S ím, újra virrad a másnap... s mintha feltörsz egy szürke kagylót, könnyű morajjal
az éjszaka héjából gyöngyházfalával ragyogva kifordul a hajnal."

Somlyó György

Próbálkozom...

Betegségedből
gyógyulj ki. Vagy halj bele.
- Csak ne kényeztesd.

(Fodor Ákos)

Oké, igyekszem nem tutujgatni és kigyógyulni. Pedig most megint lázas vagyok, érzem, a torkom fáj, lehetne, hogy most egy ideig ne nyeljek, kéremköszönöm, a fejem lángol, a közérzetem sz@r, az orrom folyik. Az utolsó stádium a köhögés szokott lenni, remélem, ez most kimarad. Alulöltöztem a hétvégi hirtelen jött extra zimankóban? Beköpött valaki valami vírussal? Ki tudja? Mondjuk az utazás alatti légkondi is rohadt hűvös volt, szétfagytam ott is.

Kivettem mára egy napot, javulni, és egész nap kb. arra voltam képes, hogy feltegyek egy képet a falra. Ja, meg megvarrtam egy lyukas zoknit. Pedig annyi, de annyi mindent kéne...

Akartam még mutatni két dolgot. Az egyik, hogy hol tartok a pókhálókendőmmel. Mostmár 25 perc alatt megvan egy kis blokkocska, lassan össze kéne illesztenem őket, s megnézni, mennyit csináljak még:

A másik T munkája, mert annyira szép lett, a ballagására kértem, hogy készítse el, a kicsi lánynak:

Valamint felháborító, hogy az eper kilójáért elkérnek egy ezrest. Jó, ez a nagyobb szemű, mesterségesen felhizlalt, de akkor is, az olcsóbb, kisebb változat is drágább lett. Vettem a 698-osból, mert kell a legyengült szervezetemnek, meg mert idén talán utoljára ettem, pedig imádom, s egész évben tudnám, de azért ez milyen már... :(

Gyümik és fonalak... :)

...és színek és inspiráció, most éppen szeder és/vagy mályva, kinek hogy, ebbe az árnyalatba most nagyon bele vagyok éppen szerelmesedve (a fonalat láttam meg először, sajnos éppen kifogyott a készlet a www.fonalam.hu-n):

Voltak névnapjaink is...

..., azokról sem feledkezhetek meg! :) Ha más haszna nem is, annyi biztos van annak, hogy dokumentálok itt ezt-azt néha-néha, hogy a múltkor egyszerűen nem ugrott be J tavalyi szülinapja, hogy hol volt, mi volt, s akkor nem tettem mást, csak virtuálisan fellapoztam a kis naplómat, s már képbe is kerültünk. Ennyi.

Szóval, T-nek elkészült a horgolt hengerpárnája, a mellette lévő varrott kispárna nem az én művem, arra csak menet közben találtam rá, ebből a fajta anyagból telt még egy kis terítőre is:

Mindenki kapott egy-egy kis vázát, a saját kedvenc színében (nem tudtam nekik ellenállni a Butlersben, ahová nem szabad gyakran betévedni, mert a fél boltot el tudnám hozni mindig), egy-egy sáltűvel (ha már mindenkinek van, vagy hamarosan elkészül, ugye J?, édesnovember kendője), és egy-egy Bálint gazdás könyvecskével, akinek nincs kertje, annak azért, hogy biztassuk a sorsot, hogy legyen, akinek meg van, annak meg azért :):

Sokáig gondolkodtam, hogy kié legyen a fából készült plusz egy puzzle-fülbevaló, amit a négy, egymásba kapcsolódó puzzle nyaklánchoz kaptam ajándékba a készítőtől, végül E-é lett, azon megfontolás alapján, hogy tudtommal ő cserél bármikor fülbevalót, s nincs egy állandó, amit többnyire hord.

 

És végül az enyéim: egy könyv Budapest utcaneveivel (Cs is van, ami még három helyen létezik az országban a budapestin kívül egyébként (Érd, Siófok, és Zalaegerszeg, ahol az ilyen nevű utcán kívül van egy dűlő is)), T kreálta papírzsepitartóval, mert a levendula minden körülmények között jöhet, s egy gyűrű E-től:

Nem feledhetjük J isteni friss eperdzsemjét sem, még alig hűlt ki, mikor átadta, és a mentás szörpjét sem, aminek egy baja volt csak, hogy pillanatok alatt elfogyott. 
Ah, bárcsak ne kellene a megélhetésünk miatt aggódnunk, biztosan biztatnám a csajokat, hogy csináljunk egy kis boltot, ahol mindenféle saját magunk készítette dolgot árulnánk... Több mindent kipróbáltunk mostmár, ha nyernék a lottón, egy percet sem töltenék többet a gyárban, az bizti, hanem csak alkotnék és alkotnék a két kezemmel, és szerveznék és szerveznék, hogy eladhatóak is legyenek, mint termékek, és valahogy rávenném a többieket is, hogy csatlakozzanak. Álom...

Titkos projekt 1.

Nem bírtam megállni, hogy ne mutassam meg. Több részletet nem árulhatok el egyelőre. :)

Itteni csendem oka...

..., hogy egyfolytában horgolok, de tényleg. Egyszerűen nem bírom, nem akarom abbahagyni. Elkészült az első komplett, saját darab: Édesnovemberkendő, kicsit újraértelmezve, a rojtok végén gyöngyökkel megbolondítva. Ez ilyen faék egyszerűségű minta, és én rájöttem, hogy nem szeretem, mint ahogy az életben sem, a bonyolult dolgokat. Idegesít, ha túlzottan oda kell figyelni a mintára, mert általában elrontom, nem szeretem, ha számolni kell sokat, mert ott is szétszóródik a figyelmem közben. A szimpla ismétlődés viszont megnyugtat és jó látni, hogy haladok. 

Persze, azért próbálkozom bonyolultabbakkal is, hátha egyszer majd megszeretem őket csinálni, mert amúgy tetszenek ők is, ez itt Anna királynő csipkéje:

És hogy mennyire a rabja vagyok, de tényleg: az egyik új projekt egy csodás zöld színű, charlizetheron-os megint, imádom: