2015. október 25., vasárnap

Jár a horgolótű és csak jár és jár...

Az éves zárásnak immár majdnem vége, már nagyon várom/vártam. A horgolással persze nem álltam le, utazás közben továbbra is készült ez-az, és hétvégén is, ha épp nem dolgoztam.
Egy szombat délelőtt elmentem az 1001 fonal minitanfolyamára is, ahol új kendőmintát tanultam, most ezt "nyúzom", már ideje volt elszakadnom az Édes november-től...
Íme, a Csillagkendő Malabrigo Rios-ból. Színével ellentétben a Primavera fantázianevet kapta a keresztségben ez az árnyalat, pedig számomra teljességgel őszi színkeverék, egyáltalán nem tavaszi, de ez végül is mindegy is, a lényeg, hogy nagyon puha, kellemes fonal, élmény volt vele dolgozni. A képek a kendőről sajnos nem sikerültek túl jól, mert mire elkészült, épp eljött az idő, hogy átadjam D-nek, mivel neki szántam ajándékba, így már csak este, másnapi találkozásunkat megelőzően, mesterséges fényben tudtam lefotózni, nem vagyok elégedett vele:

Elkészült a második kendő is ezzel a mintával, egy sokkal vastagabb fonalból, Drops Andes-ből:


Ebből a fonalból horgoltam egy táskát is:

Küzdöttem, hogy milyen legyen a belseje, hogy legyen tartása, ekkor jött szembe velem egy üzlet a West Endben, ahol rátaláltam erre a belsőre és ők tették rá a fület is. Mivel a műanyagot nem túlzottan szeretem, még gondoltam, hogy varrni kellene bele egy textilbelsőt is, de a két varrógépem közül még csak az egyiket próbáltam ki a tisztításuk után, s ez most éppen eszi a cérnát, szerintem rosszul fűzöm be, vagy nem tudom, de nem működik, úgyhogy még visszatérek rá talán, de addig is használom így.

Jártam a Fonalfesztiválon is, ott pedig elköltöttem a Fonalclub standjánál egy kisebb vagyont a csodás Madelinetosh fonalakra, egy mélytüzű vörös-bordósra:
... egy halvány lilás átmenetűre, amit már részben fel is gombolyítottam és elkezdtem belőle a következő csillagost:
*Update: Ééés már el is készült, annyira kis finom az egész, mégis van súlya, ami szükséges is a szép eséséhez. Nem azért, mert én csináltam, de gyönyörű lett. :) Egy fonalbabácskát emésztett fel ebből a csoda fonalból, amelynek annyira, de annyira szép színei vannak, hogy őrület, itt lehet belőlük szemezgetni (élőben még erőteljesebbek, én egyszerűen mindegyikből hoztam volna magammal a fesztiválról, ha tehettem volna):
A szürkés árnyalatút eredetileg a barna-türkizes Édes November kiegészítéseként vásároltam, ha nem lenne elég a saját fonala, de végül nem volt rá szükség. Ehhez a lilához nagyon passzol nekem, ki tudja, egyszer még majd lehet, hogy "összeadom" őket egy ma még előttem is titokzatos jövőbeni projektben:

2015. október 23., péntek

A mesés Zemplénben

A nyarat lélekben az augusztus 20-i hosszú hétvégén a Zemplénben búcsúztattam el magamban.
Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy a szálláson találkozunk össze. Mi korán indultunk, mert egyrészt messzebbről mentünk, másrészt megálltunk Boldogkőváralján, hogy megnézzük a várat, aztán pedig Vizsolyon, ahol pont elkaptam a kis templomi idegenvezetést. 

Kilátás a várból a falura, a váraljára
A vár jól karbantartott, a palotaszárnyban numizmatikai (pénzérmék) és címer- illetve zászló-, valamint ólomkatona kiállítás is van többek között. Első említése az 1200-as évekből való, története bonyolult és nehezen követhető. Persze, ahogy itt a környéken majd mindegyik vár, volt a Rákócziaké is (sajnos nem írtam még meg, ha egyáltalán valaha megfogom, ki tudja, de voltam egy négyes metró bejáráson, ahol a Rákóczi téri megállóban azt a kérdést tette fel a séta vezetője, hogy, na, vajon mik ezek a helységnevek a megállóhelyen? Hát, be nem ugrott volna soha, hogy Rákóczi birtokokról van szó, pedig igen.)

Belefutottunk egy kis örömzenélésbe is, nem néztünk utána tüzetesen, de talán 20-a alkalmából volt egy kis dzsembori a várban, épp ottjártunkkor.
Vizsolyon a reformátusoké már egy jó ideje a templom, amely román stílusban épült. A falain megmentett és feltárt freskók különböző korokból (a legrégebbi a 13. századból való), de van egy kis felirat a szószékkel szembeni falon, ami valami nagyon világi, oda nem illő szöveg, amire már nem emlékszem pontosan és sajnos nem lehetett bent fényképezni és a neten sem találom sehol. Szeretem, mikor van egy kis huncutság egy oda nem illő helyen és szép, hogy az utódok pedig nem festették le, merthogy nem illik isten házába és milyenmár, hanem a néni büszkén mondta, hogy nézzük csak meg. Eszembe jutott róla a székelyderzsi templom, ugyanis nagyon hasonló a belseje hozzá, a Szent László legenda jelenik meg a fénnyel bejárt falon itt ugyanúgy, mint ott. A templom, mint a legtöbb ezekből az időkből, keletre néző tájolású, csak a déli oldalán van ablak, melyen a bejövő fény megvilágítja a szemben lévő falon lévő festményeket. (Ennek jó példája a Veleméri templom, ahová szeretnék még egyszer eljutni, bár most elbizonytalanodtam, hogy voltunk-e ott, mikor osztálykiránduláson arra jártunk: Szombathely-Kőszeg-Vép - ezekre a helységekre biztosan emlékszem.)

Pálháza határában
Ezek után indultunk Pálháza felé, ahol szállásunk vagyon és ahová a többiek már megérkeztek, mire mi befutottunk. Aznap már csak a faluban jártunk egyet, hosszabb kirándulásra nem lett volna már idő. Vacsorát főztünk, ettünk és mentünk aludni. 
Másnap nagy tanakodások után az lett, hogy felkisvasutaztunk Kőkapura, majd onnan gyalog jöttünk vissza Pálházára, ezzel gyakorlatilag el is ment a péntek.  Az út egyetlen baja az, hogy majdnem végig a kövesúton vezet a turistaút is.

Kőkapu
Szombaton mi hazaindultunk, a többiek még maradtak és majd csak vasárnap tértek haza.  42. szülinapi ajándékaim is jöttek velem, egy szoknya kivételével, amit J készített nekem, de sajnos próba után az derült ki, hogy nem jön rám és cipzárassá kell tenni. A többi ajándék viszont azonnal birtokba vehető volt és gyönyörű, a levendula jegyében születtek. Egy részük ehető és iható volt, azokat már régen elpusztítottam, ill. a levendulaszörpből még mindig van egy kicsike. :)

A teásdoboz és a kis szütyő 42 darab s.k. készített gyógynövénykeveréket tartalmazó teafiltert rejtett, a filtereken egyenként pedig Fodor Ákos versek és más idézetek:

2015. október 4., vasárnap

Szeretem az őszt...

...talán egyszer lesz majd olyan, hogy mást sem csinálok, csak nagyokat sétálok benne, hulló falevelek között, a sárguló füvön átvágva az ösvényen, ide-oda szaladgáló, libegő fülű kutyákon mosolyogva. Felkanyarintom az egyik kendőmet fázós vállaimra, s hagyom, hogy az arcomat fújja az ősz-szagú szél, a füstös, az avaros, a hűvös, de a nyár melegét titkon még hordozó. Szeretem az őszt, és talán egyszer majd mást sem teszek, csak élvezem, láblógatva...
képek: tumblr
SZABÓ LŐRINC

KANDALLÓ ELŐTT

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.