Ez az év - az előzőekhez képest - mindenképpen gazdag koncertekben. Először Rebekka Karijord, augusztusban Rúzsa Magdi, a héten Ane Brun és még közel sincs vége, mert Ákos még hátravan. Épp beszélgettük A-val, hogy Ane-ra hogyan is akadhattam rá, szerintem Rebekka mellett a youtube feldobta őt is, mint ajánlatot (állítólag barátnők is, bár Ane norvég, de Svédországban él), utána pedig, amikor ráakadtam a 2010-es Jóga cover-re (Björk forever! :)), akkor örökre a szívembe zártam őt is. Az pedig, hogy eljött koncertezni Budapestre, az külön wow.
Az este egy skandináv jellegű vacsorával kezdődött: az A38 külön ebből az alkalomból állította össze a menüt. Előételnek füstölt pisztrángot kaptunk kapros zöldsalátával, majd jött a svéd húsgombóc vajas burgonyával és zöldborsópürével, fincsi volt. A püréről, úgy általában, nekem mindig az jut eszembe, ahogy a szülei nagy örömére a drága gyermek szétköpködi a konyhában, úgy tűnik, a svédeknél eszik a felnőttek is. :) Mondjuk, elég nehéz elképzelnem, ahogy a nagydarab skandináv fickó tolja be az arcába a pürécskét, vicces a kép. Viszont finom volt, bár A otthagyta egy részét, sajnáltam, hogy így elpocsékolódott, de már én sem bírtam akkor többet enni. És nem, nem sztereotíp a kép a nagydarabságról, mellettünk szép magas, szőke, kékszemű emberek csacsogtak skandinávul (sajnos nem tudom megállapítani, hogy svédül-e, vagy norvégul-e, vagy milyen nyelven nyomták) az asztal fölött, majd utána a koncerten is vigyázni kellett, hogy hova állunk, hogy lássunk is valamit a színpadból.
Az előzenekar a Tonbruket volt, amely, mint kiderült, a főzenekar is, ők játszottak Ane-val is. Ennek ellenére várni kellett a kettő között, ami nekem mindig egy horror, erről írtam már a Depeche Mode koncertnél. Ja, tényleg, ez is az idén volt, de bambula vagyok, Cavintont neki. :)
Végre azért csak megérkezett Ane is színpadra. A meg is állapította, hogy lehet, hogy még a ruhatáruk is egy Rebekka-val, mert hasonlóan hozzá, ilyen lebernyegszerűségben izzadt ő is, ahogy R. Szegénynek nagyon melege volt alatta, törölgette a homlokát rendesen. Relatíve ő sokat, többet beszélt a számok közben, elmondta egy-egy dal történetét, vagy azt, hogy kinek dedikálja (nem tudom, mi a jó magyar szó rá most hirtelen, ő a "dedicate"-et használta), hogy milyen nehéz kiválogatni a dalokat, hogy melyeket játsszák majd el a koncerten, stb. Megtanulta azt a szót magyarul, amit minden külföldi elsőként: 'köszönöm' és nem félt kimondani sem, akár többször is (de mindig nagyon rákészült). :)
Ez a dal maradt meg bennem most leginkább, bár ez egy régebbi felvétel, kicsit más a hangszerelés, de nagyon jó így is (most nem volt vele például harmonikás, a zongoránál viszont ugyanaz a fickó játszik és a vokál is - szerintem - egy és ugyanaz a személy):
 |
| Norvégia, Geiranger fjord, via tumblr Itt egy jó kis kritika a koncertről: http://www.quart.hu/quart/kritika/20131026-ane-brun-koncertbeszamolo-a38.html |
