Szülinap, névnap, miegymás

Kicsit hamarabb megültük E szüli- és névnapját, mert az ajándékba szánt növények már nagyon ficeregtek, hogy szeretnének kiültetődni a cserepeikből a kertbe. Kicsit izgultunk is, hogy lesz-e még hely nekik, de bejárva a sok-gyümölcsfás, szőlős, nyiladozó bazsarózsás leendő helyüket, megnyugodtunk, lesz. A kert új lakója Bella is (nekem Kajla, a füle miatt :)), a most még kölyökkutya:

Ezek a képek még április 20-a körül készültek, azóta a fák már növekedésük új szakaszába léptek, úgy tűnik, rengeteg termés lesz rajtuk, lehet menni cseresznyét, meggyet szedni-enni! Bella-Kajla is nagyot nőtt a fenti sztárfotó óta...

Mi két szeder és egy áfonyacsemetét vittünk, most imádkozunk, hogy szeressék új lakhelyüket, Bella se önkéntes-kertészkedje össze őket, és sokat teremjenek nyugalomban-boldogságban. Nem bírtuk ki, hogy horgolt ajándék ne legyen, ez és ez készült:

Lett névnapi ajándékom nekem is, a Megunhatatlan és az Egyszerűen csak szép, köszönöm, T:

 

Ott, ahol ezek készültek, lettek ők is, remélem, elkészülnek a tervezettek is még, gyermeknapra, a "gyerekgarnitúra":

Illetve, viszonzásul, mert kaptam egy ilyet a múltkor E-től csak úgy...:

 

 ...készítettem neki egy nyakbavalót:

 

Ezek olyan jó dolgok

A szokásos év végi hajrá van, nem érek rá lazulni és blogot írni, de azért történnek ám jó dolgok közben. 

Egy titkos ügylet folytán, amit most még nem árulhatok el, kapcsolatba kerültem M-mel, aki valami hihetetlenül jót tett: lefordította az Arment magyarra. Ami még jobb, hogy meg is osztotta velem a fordítást, úgyhogy, amint egy kis időm lesz, már olvasom is, köszönöm M. Blogodat ezer éve olvasom, nagyon szeretem, most még nem hívom fel a figyelmet az új projektedre a titokból kifolyólag, de majd utána mutatlak Téged is! :)

Aztán nézzétek és csodáljátok Bottheka-t (http://bottheka.com), mert csodálatos dolgai vannak, minden alkotása csodaszép szerintem. Őt az Asszonyműhelyben ismertem meg, maximalista és kifinomult egyszerre, nagyon tetszenek a munkái. Vele sokat "beszélgettünk" az utóbbi időben fonalakról és vele is volt egy titkos kis dolgom, amit megintcsak nem írhatok le most még...

Útközben horgolok legfőképp, s ismét megdicsérte valaki a buszon, amit csinálok, búcsúzásképpen pedig Szép alkotásokat!-tal köszönt el, ez is olyan jó érzés. Fotózni egyre nehezebb, mert hétközben nem érek haza világosban, és ellenben olyan korán indulok el otthonról, hogy még nincs elég fény, a vakut meg nem szeretem használni, de majd lassan mutatom, hogy mik készültek mostanság, én még mindig nem unom őket, ennyit elárulok. :) Jó, mostmár tényleg csinálok majd mást is, ígérem...

Vezetek is, illetve tanulok, ma volt az utolsó oktatós órám, jajmilesz, mostmár majd egyedül kell boldogulnom. CASCO-t nem kötnek már sajna az autóra, mert öregecske szegény, úgyhogy jó lenne nem összetörni se magamat, se másokat, kéretik drukkolni, hogy ügyes legyek majd. Viszont az életbiztosítást megkötöttem, bár nem tervezem, hogy bajom lesz, de ijesztő, ami az utakon folyik, mazsolaként jobb ez így.

És még egy utolsó jóság: az ATI-ban egy nagyon kedves adminisztrációs hölggyel hozott össze a jósorsom, földim, és említettem neki, hogy lehet, hogy motorjogsiban is gondolkodnék, mit tanácsol, s elintézte, hogy kimehessek csak úgy még az idén egy tanpályára, ahol ott vannak a különféle méretű mocik, meg az oktató, s próbáljam kiválasztani, hogy melyik kategóriájú lenne nekem a legmegfelelőbb. Úgyhogy valamelyik közeli szombaton kinézek majd, ha még az idő is olyan lesz, hogy nem állnak le a gyakorlati motoros oktatással. 

 

Fényt-, utat mutatók, ti drágák

Szeretnék magyarul olvasni egy könyvet, ami tudomásom szerint nem jelent meg (még) ékes anyanyelvünkön és egyébként pedig csak franciául és németül olvasható, talán még angolul sem. Jó lenne, ha valaki ráugrana itthon, s lefordítaná gyorsba', lécci-lécci. 

A könyv címe Armen, ez egy világítótorony Bretagne-ban, és a könyv szerzője (Jean-Pierre Abraham) volt a torony őre egy darabig, ha jól látom a francia nyelvű wikiszedet szóról-szóra történő gugli fordítása alapján. 

Addig is itt van egy video, hogy hogyan is állják a sarat ezek a csodás építmények, vagy épp hogyan nem. Egyik drága túravezetőnk is tartott róluk egy kis előadást, mikor Ré szigete felé igyekeztünk, meg is akartam kérdeni tőle, hogy honnan szedte az infókat, de aztán ez elmaradt. Amikor megérkeztünk a szigetre, akkor még nem égett a lámpája az ottaninak, aztán meg egyszercsak felgyulladt, vajon erre mi a szabály, mikor kell égnie? Úgy működhet, mint az utcai lámpák rendszere, hogy mondjuk este 8-kor felkapcsolódnak egy adott partszakaszon? És ki kapcsolja fel őket? Egy ember, vagy egy automatika van rá? Hmmm, érdekes kérdések ezek.

https://www.youtube.com/watch?v=m7RSryuJAwE#t=161

A minapában pedig épp valami spectrum home-os műsorra szörföltem rá éppen, különleges lakhelyekről szólt, s egy srác meg mit vett magának, na mit? Hát, egy ilyen kis tornyocskát, csak úgy szelíden. És tök jól berendezte még ráadásul, azért az egy kihívás lehetett, hogy sehol egy szeglet, csak egy bazi nagy henger...

 

A kollekció :)

Barátnőzős karácsonyos - sírós, nevetős

Családozás után jöttek a lyányok. Jól belebambultam az egészbe, csak élveztem a pillanatokat, fotókat sem csináltam, csak így utólag egy párat, na szép. 

Egyébként megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk, csak összegyűlünk és csacsogunk. Ehhez képest volt megint trakta, s kaptunk, adtunk ajándékokat is. Jó, mondjuk T-nek talán igaza volt abban, hogy két héttel kari előtt nem bizti, hogy elég volt az egyeztetés, hogy na, akkor ne, mivel én is konkrétan már ősszel rátaláltam a kincsekre... 
Most köszöntöttük - kis késéssel - J-t is a névnapja alkalmából. Asszem bejött a választásunk, másnap kaptunk tőle egy érzelmes üzit, amiből legalábbis én azt szűrtem le, hogy talán nem nyúltunk nagyon mellé... Mutatom, ezt és ezt találtuk neki:

 Nos, igen, a tavalyi év győztese J esetében: a türkiz!!! :)

Bővült a fejlövéses tárgyaim száma egy tányérral:

... volt kétfajta karácsonyi mézes, nyami (a feliratosok, rajzosok haladtak a korral, az egyiken ugyanis az XD felirat volt látható, prezentálni nem tudom, mert már megettem :)):

... telesírhattuk a ajándékba kapott 1 csomag zsepit ez alatt a film alatt:

...és beburkolózhatunk a jövőben egy, a Charlize-éhoz hasonló kendőbe (az enyémnek a színe konkrétan megy a melegzoknihoz, mintha csak összebeszéltek volna a csajok):

Az Édes november-es csomagban volt még egy-egy idézetünk is a filmből, az enyém ez, hm:

"Egy nő mindig nyomot hagy a férfin."

(Ez volt, szeretlek titeket és köszönök mindent.)