Ez a túra tényleg olyan gazdag, hogy
kellett rá két délelőtt, ahogy Emese, a túravezető is megtapasztalta, úgy én is
elfáradtam mindkét nap után, sok lett volna egybezsúfolva.
A második etapot is a Jézus szíve
templomnál kezdtük. Volt egy kis kavarodás, a plébános segítője kellett volna,
hogy felvigyen minket a templom tornyába, de először nem találtuk meg az embert
(mise volt éppen a templomban + még keresztelő is utána), aztán meglett, de ő
meg nem találta meg a toronykulcsot...Végül feljutottunk, ez volt a kilátás:
Miután mindenki épségben leért a
harangtoronyból, benéztünk a templomba, melynek üvegablakait próbálják
folyamatosan pótolni, amelyek még a II. világháborúban törtek be, majd ismét a
Városmajor utca felé vettük az irányt. A Barabás-villa melletti lakóház, a
42. szám alatt, amit Árkay
Aladár tervezett, a már korábban említett Schachtner-ház a 24-ben, a Kós Károly
iskola, és itt van az 50-es szám alatt a következő érdekes ház, amely már 1941-ből való,
franciaerkélyekkel, üvegtéglaberakással és - ami a képen nem látszik, de van -
teremgarázzsal, ami a maga nemében elég új dolognak számított akkoriban, hiszen még alig voltak autók.
A következő ház nekem különösen
kedves, itt lakott ugyanis Polcz Alaine férjével, Mészöly Miklóssal. Emléküket
a 48-ban emléktábla is őrzi.
A házat Basch-villának is hívják,
Dr. Basch Lórántról kapta a nevét. Itt működött a Nyugat Irodalmi Múzeum, most
főzőiskola van benne állítólag... 1934-ben készült, Vágó József tervezte, aki
egyébként vicces módon az Imagine Budapest egy másik sétáján, A fal adja a
másikat címűn, a pesti oldalon, a VIII. kerületben, a Gutenberg téren álló
Gutenberg-otthont is, többek között, de tervezett pl. a szülővárosomban is egy
házat, bár az elpusztult. Az Alföldi Takarékpénztár egyébként ez az ominózus
épület.
Ezután már csak két nagyobb épület
volt hátra (közbeiktatva még előttük a Kékgolyó utca sarkán álló modernista
bérházat, melynek csöndes és nyugalmat sugárzó belső kertje van, annak
ellenére, hogy nem messze itt dübörög az Alkotás utca forgalma - 1961-ben
készült el Presich Gábor tervei alapján, és a lakói közül még sokan most is az
akkor beköltözöttek, vagy már a leszármazottaik, de mindenesetre szeretnek itt
lakni az emberek), a Déli pályaudvar melletti, most Hotel Mercure Buda egyrészt
(leánykori nevén Hotel Buda Penta), Finta József tervei alapján, az utolsó
panelszálloda 1982-ből.
Másrészt pedig
az utolsó állomásunk, ahol bent nem lehetett fotózni, pedig színes esernyők
lógtak a nagy belső fedett terében és az olyan jól mutatott (amúgy ez a
rózsaszín fal, ez olyan fura nekem), ez pedig a régen Matáv székház, most talán
Magyar Telekom a rendes neve neki, a Krisztina krt. 55-ben. A ház megépítésekor
palota volt, Kammerlauf (Kalmárffy) Ignác barokk palotája, majd
Karátsonyi-palota néven volt ismert, végül az 1950-es években legyőzte őt is a
szocreál.
Összességében véve tehát végigsétáltuk nagyjából a XIX-XX. századot, nagyon izgalmas volt látni és hallani a város ezen szegmensén keresztül annak alakulását. Még sok-sok ilyet szeretnék! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése