Szőni újra és újra!

 "Kell, hogy az embernek megadassék a képesség a szép felismerésére, a gyönyörűségre."

(Csontváry Kosztka Tivadar)

Már amikor az első sálat megszőttem Juditnál, nem volt kérdés, hogy visszatérek hozzá. Szövőmaraton elnevezésű három napos szövőfoglalkozásokat tervezett idén nyárra, így nagyon hamar újra a szövőszékei mögé ülhettem. (Első találkozásunkról itt írok, 3 részben: http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/02/lathato-es-lathatatlan-szovedekeink-1.html)
Az első napot ajándékozással kezdtük. Botthéka ajándékai egészen elbűvölőek voltak: másik kettő szövőtársa és Judit is kapott tőle egy-egy ilyen keresztszemes szépséget:

Judit műhelyének minden szövőszéke melletti ablakába került tőle egy-egy ilyen tűpárnácska is:

Én pedig, a korábbi rendelésem mellett, beleszerettem egy kis könyvjelzőbe és egy mobiltokba is:

Nem tudom miért, de én is úgy éreztem az első, februári szövés után, hogy készítenem kell Juditnak valamit, így lehet az, hogy ez a párna az övé mostantól:

Az első nap délelőttje még kicsit hektikus volt, de ez így szokott lenni. Ha valaki konkrét tervekkel érkezik, hogy mit szeretne szőni, az egy fokkal szerencsésebb olyan szempontból, hogy ő indulhat el talán a leghamarabb a szövéssel. Mások, főleg, aki először szőnek, nem tudják, hogy mit szeretnének, illetve, hogy amit szeretnének, azt meg lehet-e valósítani egy nap alatt, vagy sem, ezért gyakran korrigálásra kerülhetnek a tervek. Nagyon különbözőek vagyunk, mert van, akinek pedig semmilyen elképzelése nincs, Judit útmutatásával azonban ők is sikerrel zárhatják a napjaikat. Meg lehet nézni egy-két elkészült kendőt a műhelyben, Judit mutat fotókat azokról, amelyek már eddig a foglalkozásokon készültek, így előbb-utóbb körvonalazódik valami mindenkinél. 
A szövés, mint tevékenység, nagyon érdekes, megmutatkozhat benne személyiségünk egy-egy vonása, vagy mélyebb rétegei is, vagy épp a pillanatnyi hangulatunk, érzeteink. Mi hárman, akik erre a három napra összekerültünk, mi is belevittük saját magunkat a munkáinkba. D, az örök újító, aki kitalált egy új mintázatot, olyat, amilyet előtte még nem szőtt senki:

D levendulái

B-vel most találkoztunk először, róla szépen lassan megtudhattuk, hogy nagyon szereti a színeket, leginkább most a türkiz a kedvence és van egyfajta csíkozás, ami a védjegye a szövéseiben, mert minden munkájában előfordul, ez a kis vékony, ni:

B csíkjai

Én az aggódó formámat hoztam, egyrészt én kezdtem a nagy szövőszéken, amin tovább tarthat a munka elkészítése, féltem hát, hogy nem fogom tudni befejezni rajta a kendőt, ezért nem is mertem kísérletezni, bonyolultabb mintát bevállalni és csak apró csáncsált virágok kerültek az egyszerűen vászonszövött anyagba. Mindhárom kendő elkészítéséhez a Barka Fonal-tól beszerzett Drops Lace fonalait használtam.

Csáncsáim, első nap

A második napon a csíkos felvetésű szövőszék lett az enyém, bevallom az, amelyik a legkevésbé tetszett. Az egyszínű feketével és az egyszínű bézzsel nem volt gondom, de a csíkosban fogalmam sem volt, hogy hogyan fog mutatni a szövésem, egyszerűen idegenkedtem tőle. Talán ezért is lehetett, hogy dekoncentrált voltam végig, míg készítettem ezt a kendőt, ennek csak az vetett véget, hogy megint közeledett a nap vége, amit én egy nyomásnak éltem meg, s amin reggel még aggódtam, hogy csúnyák a széleim, délután már nem izgatott, csak az, hogy befejezhessem időben, úgyhogy a végét meghajtottam. Fura módon tetszik a végeredmény, elfogadtam, kedvessé vált időközben ez a kendő is:

Csáncsáim, második nap

Elgondolkodtató, hogy a széleink is minket tükröznek, a jobb- és bal agyfélteke működését szimbolizálhatják...
D kendője, melyet selyemfonallal szőtt a fekete felvetésben, álomszép lett, egyszerűen gyönyörű és elegáns.

Kék álom

B második napján csíkozott ismét és "megkívánta" tőlünk a csáncsált virágokat, ezért megszőtte az élete első kis "cukijait" belőlük :).

Bohókás és laza

A harmadik napon már rutinosan ültünk le mindannyian a szövőszékek mellé. B szőtt a nagy masinán, neki semmilyen félelme nem volt, nagyon szépet alkotott az utolsó napon is, szintén selyemből.

Lilában és zöldben pompázó szépség

D egy kicsit ugyanúgy volt a csíkos felvetéssel, mint én, nem igazán tudott vele mit kezdeni. Harmadnapra aztán megálmodta, de ismét bolondított egy kicsit a megszokott rutinon - keresztszemezéssel díszíti a megszőtt kendőt. Mivel ő is nagyon gyorsan sző, akárcsak B, egészen hamar kész lett a szövéssel, így nem bírta megállni, hogy a hímzést is kipróbálja. Nem tudom, mire jutott vele, mert a hímzést a kendő beavatása után lehet csak véglegessé tenni, ahhoz viszont minden kendőnek állnia kell egy napot, hogy a fonal megnyugodjon, így a hímzés már otthonra maradt. A kendő különlegessége a két kis szakaszon beleszőtt shantungfonal, ebbe kerülnek a keresztszemes öltések. D-nek nem ez az első találkozása a shantunggal, első szövött kendőjében is szerepet kapott már: http://bottheka.com/hu/lagyan-eso-puhasag. 

Keresztszemes

Én ismét egyszerű voltam, csak a csáncsált virágok elhelyezése lett más a kendőmön és a színek, az előző napokhoz képest. Elfáradtam, de mégis öröm volt elkészíteni mindhármat.

Csáncsáim, harmadik nap

A harmadik nap végén elmondhattuk a foglalkozásról a véleményünket és Judit is a benyomásait rólunk. Ő egy kicsit, azt hiszem, nemcsak a szövéshez ért, hanem a lélekhez is... Ha még lehetőségem adódik, bizonyára visszatérek hozzá...