Karácsony, újév, 2015, 2016

 "...Elmúlt az is, mi távolba lángolt,
emléke hamu, magányos várfok,
nem maradt se tűz, se izzó parázs,
elillant, mint a sosem volt varázs..."

Az idei december, a karácsony és majd az újév szólt, szól sokmindenről. A félelemről, az örömről, a bizonytalanságról...

Bizonytalan minden, ami a munkámat, munkahelyemet illeti. Az egyik nap, még mielőtt el nem vonult mindenki szabira, bevittem a masinát, hogy majd jól lefényképezem a kolléganőimet, akikkel talán utoljára dolgozunk így együtt, de végül nem kattintottam egyetlen portrét, egyetlen csoportképet sem, mert nem akartam ezzel is azt plántálni a sors felé, siettetni netán, hogy valaminek vége lesz, vége lehet (bár nyilvánvalóan lesznek változások mindannyiunk életében, ez nem függ az én félős érzéseimtől; remélem és kívánom, hogy mindenki csak profitál, profitáljon ezekből). Csak részleteket mertem megörökíteni a karácsonyba öltözött irodából:

Szólt az örömről, mert kisbaba érkezett a családba, aki egészséges és gyönyörű, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva:

 A 'nagylányok' is jól vannak, ügyesek és szépek és aranyosak. Egyiküktől ezt kaptam, a kis drága, tűzzománcolta az anyukája segítségével:

Elképesztő egyébként, hogy mennyivel bátrabbak ők, mint mi, vagy amilyen legalábbis én voltam gyereknek, szeretnek szerepelni, kiállni a család elé és simán lenyomni a 'kiskarácsony-nagykarácsony'-t; nem félnek beszélni a vágyaikról, arról, hogy mit szeretnének... nagyon jó, hogy így nevelkedhetnek, és nem csupa korlát, csupa szégyenlősség, csupa befelé fordulás közepette...

Szólt a félelemről is, az ijedtségről, egy rosszindulatú szövettanú anyajegy miatt, aminek a híre karácsony előtt ért minket, de reméljük a legjobbakat, úgy tűnik, bár még nincs meg minden eredmény, nincsenek áttétek a testben...

Vagy két kilót biztos híztam ezektől és társaiktól, na, ez nem jó hír :(

A szupertitkos karácsonyi meglepetésem az ÖTYE-nek, nekik készültek anno a Szövőmaratonon ezek a kendők, mostmár megmutathatom őket teljes valójukban, a nem-szeretem rojtolással is elkészültem végül:

A bögrék a ráadások, annyira megtetszettek, hogy készíttettem egy-egy ránk jellemző mintájút (vagy amiről azt gondolom, hogy jellemeznek minket) Sila Porcellana-val:

B-vel sűrűre sikerült a decemberünk: együtt jártuk meg Salzkammergutot, voltunk egy Pilinszky-esten, moziban (Hajnali láz). Neki készült ez a párna, ez a poháralátét...

... én pedig kaptam tőle a mozijegyet és a könyveket.

D-nek köszönöm, hogy sokat beszélgettünk, illetve főleg írtunk, továbbra is nagyon szeretem az alkotásait, gyönyörűen készíti el a csodásabbnál csodásabb darabjait. Kívánom, hogy a rend, amire törekszik, folyamatosan érkezzen az életébe, valamint boldog, egészséges és elégedett legyen, amennyire ez csak lehetséges. Köszönöm a támogatását, a jószándékát felém, bátorított, amikor úgy érezte, hogy szükségem van rá, és nagyon tudott rám figyelni, ritkán tapasztaltam eddig ilyesmit irányomban; jólesett, hogy kíváncsi volt és érdeklődő, remélem, tudtam valamennyire viszonozni... Nem sikerült már találkoznunk az ünnepek előtt, így ez a fotó az, amin már láttam az ajándékot tőle, ő pedig még így sem az övét, mert választania kell majd, hogy melyik legyen és meglepi lesz mindaddig, míg át nem adom neki (olyan sötét volt az aktuális pillanatban, hogy nem tudtam fotózni őket természetes fényben):

Botthéka fényképe

Köszönöm a körülöttem élőknek, hogy hagytak élni, és hogy azzal foglalkozzam többnyire, amit szeretek, elfogadtak olyan kis izének, amilyen vagyok. 

Utazhattam az idén is, helló Róma, Provence és Ausztria, tele vagyok ezirányú tervekkel a jövőre nézve is, ahogy eddig, ahogy mindig. 

Beindul a mérlegképes tanfolyam, ott minden vizsgát, ami 2016-ra esik, remélem, sikeresen leteszek majd, februártól tanulás, készülés! 

Nem szűnök meg horgolni, titkos vágyam, hogy megtanuljak keresztszemezni is, de nem tudom, hogyan lesz rá idő...

Vezetnem is újra kell majd, többet, nem félni tőle...
Több angoltanulás!!! 
Több mozgás!!! 
Több olyan felismerés, hogy meglássam, kinek mire van szüksége, és azt nyújtsam, ahogyan csak tudom!!!

Nagyjából ezek jutnak eszembe, a többi megy majd, akár a bárányfelhők az égen...

Mindenkinek legyen olyan a 2016-os éve, amilyet a leginkább kíván magának! 
 

UI: Legyen zene is, mert az kell, nekem már napok óta megy a fejemben, nem bírok elszakadni tőle, annyira szép (és a film is jó): 

 Nadal de Luintra

Mindenféle ajándékokról 3.

Ő is kapott ám egy kendőt, mint a nagylányok... :)

Ez pedig az ő ajándéka nekem:

Mindenféle ajándékokról 2.

Most pedig jöjjenek az én ajándékaim. Botthékát megkértem, hogy készítse el számukra keresztszemes díszeit, a lányokra jellemző színben, én pedig ugyanazzal a színkódú fonallal horgoltam nekik pamutcsipkéket (ezt az ötletet szintén Botthékánál láttam és az engedélyével készítettem őket):

Menet közben aztán annyit változtattam, hogy J türkizéhez csináltam egy kisebb átmérőjű díszt, mert ő tapasztalatom szerint inkább az apróbb dolgokhoz vonzódik, illetve T bordójához pedig megfordítottam a színeket: bordó lett a csipke és ekrüs, barnás a széle fonala. A zöld esetében T mentaleveleivel festettem meg a fehér színű csipkét, mert ott sem fehér a keresztszemes alapja:

Melléjük még, horgoltam mindenkinek egy-egy nyakbavalót is: J-nek a kedvenc "szederfagyi" fonalamból egy Édes novembert, ezt a megunhatatlant, E-nek egy mélyzöldet, T esetében viszont újítottam és saját tervezésű mintájút kapott. Az ötletet egy futó nyakmelegítő adta, amibe csak bele kell bújni. Az én olvasatomban, nem annyira sportosan, ez így néz ki, egy fejpánttal is kísérve, aminek a mintája ugyanaz, mint a kis unokahúgomnak készítetté, a garn stúdiós korábban már itt megmutatott:

Mindenféle ajándékokról 1.

... csak most, az ünnep után lehet beszélni, mert különben nem lett volna meglepi a megajándékozottaknak, illetve az enyéimről pedig praktikusan nem adhattam képet korábban. :)

Az ajándékok egyik része tulképpen nem is az enyém, de mégis kaptam belőle én is. J a szülinapjára, ami októberben volt, kapott három receptet és három gyógynövény leírást. A receptekből kihagytam a megfelelő gyógynövényt, neki kellett kitalálni, hogy melyik recepthez melyik növény passzol és - remélem - édes kötelességnek tekintette, hogy kérésünk szerint el is kellett készítenie őket. 
Nos, ezt meg is tette a drága a karácsonyi ötyé-re, én pedig jól megörökítettem, hogy pipa:

 Tárkonyos csirke (esetünkben pulyka, ha jól emlékszem), kakukkfüves krumpli, csicseriborsókrém

Ezenkívül mindannyian kaptunk tőle egy kis darab maga készítette sajtot és sajtkrémet is:

... illetve egy-egy üveg szintén home-made lekvárt (a mézessütik E és a fiúk keze nyomán lettek, a kis tálka pedig szintén J-től):

T-től mécsestartót, naptárat (és milyen jó, hogy már jártam itt és láttam Keukenhofot élőben) és egy-egy könyvet kaptunk, az enyém ez lett, célzásként pedig el lett ejtve, hogy ők szeretik ám a mindenféle édességet :):

"Karácsonykor...

... könnyű szeretni, de mi van azzal a sok hétfő reggellel?"(P.N.L.)

Szeressünk akkor is...

Békéset, boldogságosat kívánok mindenkinek!

A kis egyem-meg ajándékainak egy része...

Karácsonyi vacsorák

Míg máshol még csak ezután lesznek az éves karácsonyi céges vacsorák, mi már megejtettük mindkettőt.

Elsőként az "örökbefogadóm" partijára érkezünk, meglepetésként vacsoraszínházban van részünk. Számomra ez teljesen új műfaj, nem voltam még ilyenen. Itt lehet róluk olvasni, nagyon jók és ügyesek voltak, tényleg mintha egy színházi előadást láttunk volna, csak itt a szünetben volt kaja :):

http://vacsoraszinhaz.netdream.hu/ 

Ugyanakkor egyfajta csapatépítés is ez, a szónak nem annak hülye, "ugráljunk együtt zsákban" értelmében, hanem úgy, hogy az egyes asztaloknál ülők alkotnak egy-egy csapatot, és együtt oldják meg a feladatokat, amibe a vacsoraszínház tagjai bevonják őket. Nincs erőltetés, hogy de akkor is másszál fel a kötélre, ha semmi kedved nincs hozzá és tudod, hogy mindig tök béna voltál kötélremászásból, és hagyjanak már békén. Szerintem ezt ők nagyon jól érezték, tudták, hogy egy ismeretlen emberekből álló nagy halmazban ki az, aki vevő arra, hogy esetleg a középpontba kerüljön és ki az, aki nem, és le kell róla akadni, mert nincs benne a buliban. Megmutatkozott az is, hogy mennyire nem ismerjük egymást, mert a munka okozta hivatalos keret nem engedi, hogy lazuljunk, hogy megmutassuk a magánarcunkat is. Én konkrétan sokat nevettem, jó volt, gyorsan telt az idő és az általában olyankor van, amikor jól érzed magad...

Ennek kapcsán hívták fel a figyelmemet egy hasonló rendezvényre, érdekes lehet ez is, filmrajongók előnyben:

https://www.facebook.com/events/573476579449212/?pnref=story

Persze, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire emeli egy Agatha Christie-szerű történet az advent fényét - leginkább semennyire. De a céges karácsonyozás igazából nem is egy meghitt pillanatsorozat legalábbis a számomra - inkább egyfajta évzárás, évbúcsúztatás.

 

A második alkalom tegnap volt és ennek kapcsán inkább a nosztalgia jellemezte a hangulatomat. 14 éve vagyok ennél a cégnél, a negyedik munkahelyem, mióta dolgozom egyáltalán. Mostanában eszembe jutottak a kezdetek, amikor elhívtak magukhoz dolgozni, én pedig mentem, bár nagyon nem akartam egy újabb kis vállalkozáshoz csatlakozni, viszont el szerettem volna onnan jönni, ahol voltam. A kis egyszobás cég, ami a legelején egy bérelt irodaházi szobában kezdte, ahol annyi szék sem volt, hogy az összes tulajdonos és alkalmazott le tudjon egyszerre ülni, mára egy százfős nagy monstrum lett. Díjat kap a tevékenységéért, több nemzetközi szervezet felveszi a tagjai közé, saját belső újságja van és még ki tudja mi minden, ami a 16 éve alatt megtörtént vele...

Barátnőzős karácsonyos - sírós, nevetős

Családozás után jöttek a lyányok. Jól belebambultam az egészbe, csak élveztem a pillanatokat, fotókat sem csináltam, csak így utólag egy párat, na szép. 

Egyébként megbeszéltük, hogy nem ajándékozunk, csak összegyűlünk és csacsogunk. Ehhez képest volt megint trakta, s kaptunk, adtunk ajándékokat is. Jó, mondjuk T-nek talán igaza volt abban, hogy két héttel kari előtt nem bizti, hogy elég volt az egyeztetés, hogy na, akkor ne, mivel én is konkrétan már ősszel rátaláltam a kincsekre... 
Most köszöntöttük - kis késéssel - J-t is a névnapja alkalmából. Asszem bejött a választásunk, másnap kaptunk tőle egy érzelmes üzit, amiből legalábbis én azt szűrtem le, hogy talán nem nyúltunk nagyon mellé... Mutatom, ezt és ezt találtuk neki:

 Nos, igen, a tavalyi év győztese J esetében: a türkiz!!! :)

Bővült a fejlövéses tárgyaim száma egy tányérral:

... volt kétfajta karácsonyi mézes, nyami (a feliratosok, rajzosok haladtak a korral, az egyiken ugyanis az XD felirat volt látható, prezentálni nem tudom, mert már megettem :)):

... telesírhattuk a ajándékba kapott 1 csomag zsepit ez alatt a film alatt:

...és beburkolózhatunk a jövőben egy, a Charlize-éhoz hasonló kendőbe (az enyémnek a színe konkrétan megy a melegzoknihoz, mintha csak összebeszéltek volna a csajok):

Az Édes november-es csomagban volt még egy-egy idézetünk is a filmből, az enyém ez, hm:

"Egy nő mindig nyomot hagy a férfin."

(Ez volt, szeretlek titeket és köszönök mindent.)

Békéset, boldogságosat kívánok mindenkinek!

A kolléganőm anyukájának munkája...

... egyben az én ajándékom, köszönöm, szép:

Céges karácsony 2013, kettő pont nulla :)

Jól felvitte az Isten a dógomat, nekem két karibuli is jut egy évben. :)
Az évek óta tartó folyamatos outsourcingnak hála, egy kicsit ahhoz a céghez is tartozom talán, ahol/akinek 2002 óta dolgozom. A hét öt napjából ötöt ott töltök náluk, jobban ismerem a mindennapjaikat, jobban, mint az anyacégemét, aki elad nekik. Egy kolléga meg is kérdezte most, a bisztróban (http://www.xobistro.hu/), hogy látja, hogy a emailcímemben még mindig benne van a "ext", (mint external, azaz külsős munkatárs), hogyhogy? Fura a szitu nekem is, de a több mint tíz év alatt már megszoktam, hogy se ide, se oda nem tartozom igazán, illetve, egy kicsit meg mindkét helyhez kötődöm. 
Itt is finomak voltak a kaják, akartam vinni a fényképezőt is, hogy majd fotózok, de végül nem volt merszem, nem tudom egyrészt, a kollégák mit szóltak volna hozzá, másrészt, néha még mindig gyáva vagyok használni, pedig a menü olyan hangzatos volt, jó lett volna, ha megőrzöm. Látszik egyébként, hogy nem vagyok egy nagy gourmet vagy gourmand (ezt sosem tudom melyik melyik, de még ha megnézem a jelentésüket, akkor sem: gourmand: az étkezésben a különleges, kiváló ételeket kedvelő, nagyétkű ember, aki ezeket élvezettel fogyasztja, gourmet: ínyenc, kifinomult gasztronómiai ízlésű ember - szeretem kipróbálni a különleges dolgokat, de nem vagyok nagyétkű, ugyanakkor, aki a különleges dolgokat szereti, az lehet ínyenc és kifinomult ízlésű is egyben, nem?). Voltak pl. desszertnek kitéve kis muffinok és elvittem őket az asztalhoz csak úgy magában (svédasztalos megoldás volt), és olyan száraznak tűnt, nem ízlett, mire kiderült, a menüt megnézve, hogy almalekvárt kell rátenni, és úgy már fini lesz...és hát láttam én, hogy valami lötyi is van még mellette, de eszembe nem jutott, hogy az ahhoz van. :)
Jólesik, hogy ajándék terén is gondoltak rám is, nemcsak az igazi munkatársakra, ezeket kaptuk, köszönjük szépen!

A zajándékok :) (a gyertya saját :))

Céges karácsony 2013

Idén a Városligetben került rá sor, itt: http://varosligetcafe.hu/, korizással egybekötve, ami sajnos az egyik kolléganőnek mentővel és műtéttel végződött, szegény elesett a jégen, ezúton is jobbulást neki. Egyébként ettünk, ittunk, jól mulattunk, idén az ötéves törzsgárda dolgozók tizennégyen voltak, ők megkapták a szokásos, gravírozott tollukat, tízéves jómunkásember most nem volt. Van már két 15 évesünk is, de ahogy hallottam, majd a 20 éveseket ünneplik csak legközelebb, már ha lesznek olyanok.

Csináltunk céges "családfát" is, az ujjlenyomatunkat kellett odatenni a fán valahová, reméljük, nem USA kémek megbízásából került erre sor. :)

Ajándékunk idén is egy-egy cd, az én második választásom ez volt most (az első, bár benne volt a listában, mégsem volt elérhető):

https://www.youtube.com/playlist?list=ALBTKoXRg38BAJia9tQWbQZDK7KAuv5P01

(Great Expectations - Original Soundtrack)