Különben nem igazán jön be nekünk ez a rap-es vonal, amit most nyomnak pluszban, ezt megbeszéltük, a rock-népzene kombó valahogy még mindig jobban összeillik, bár ebbe is bele lehetne kötni, de legalább az 50+-os nénik, bácsik is tudják torkuk szakadtából énekelni a dalokat, és még a csárdás lépésektől sem esnek távol, ha rázzák - jó volt látni a vegyes összetételű közönséget, volt egy olyan falusi lagzi hangulata a koncertnek. :)
Aztán megemlékeztünk arról is, hogy "megint egy évvel öregebb lettél", azaz -tem, és végre lehullt a lepel a januárban indult titokról; bizonyos szempontból bezárult a kör, bizonyos szempontból pedig míg tart a kapcsolatunk, addig nincs vége és jár körbe-körbe...
Az úgy volt, hogy régen vettem én egy füzetet, azt a "Vázlatok" feliratút, amire még gyerekkori rajzórákról emlékeztem, hogy majd abba gyűjtsük az ÖTYE-s eseményeken készült fényképeinket, írogassunk, ragasszunk bele, afféle közös emlékeink könyve. Odaadtam egyszer J-nek, a "kreatív igazgatónknak", mondván, úgyis vagy náluk vagy T-éknél szoktunk összegyűlni, legyen nála ezért. Aztán nem indult be a dolog.
A fura, hogy már egy ideje eszembe-eszembe jutott, hogy mostmár tényleg el kéne kezdeni ezt a dolgot, és készültem is rá, hogy megkérdezem J-t, hogy ugye, hogy megvan még az a füzet? Erre végül nem került sor, de igen, megvan :). T szülinapja táján megnézte J a Négyen egy gatyában c. kis filmecskét, ahol egy farmernaci jár körbe a négy barátnő között - s ekkor pattant a szikra - gondolom én - J fejében, hogy akkor legyen a mi farmerünk ez a füzet! :)
S így is lett. Itt fekszik előttem, megnyitotta J, aki továbbadta T-nek, aki továbbadta E-nek és végül ő nekem. A következő a sorban természetesen nem tudta, hogy mi van a csomagban, én voltam az utolsó, aki kinyithattam. Még nem tudom, mit fogok írni, tenni bele, félek is a feladattól, mert már ha csak rágondolok, gyűlnek a könnyeim... De erős leszek persze, s végül megoldom úgyis, mert az idő itt van mindjárt: októberben tovább kell adnom a "Pityergős"-t J-nek, s újabb egy évet várni arra, hogy ismét beleolvashassak/belenézhessek majd.
Kaptam "normális" ajándékot is ám: egy inget, egy E által varrt textilszatyrot, volt finom lecsó (imádom!), kettő torta, házi mentaszörp, de J, aki szereti a titkokat, kitalált egy "nem annyira normális"-at is :).
Az van, hogy feladat van. Sok-sok borítékot kaptam, bennük minden napra kis részfeladat. Horgolmány lesz a dologból, akárki meglássa, a csavar, hogy a részleírások, mik a borítékokban lapulnak a fonalak mellett (mert persze fonalat is váltani kell, brrr), angolul vannak ám.
Úgyhogy fordítom és megcsinálom, jelentem. Ha tudom. Eddig megy, itt a bizonyíték, most tartok a 4. napi penzumnál, ez már egy kicsit látványosabb:
Nagyon izgi, hogy mi lesz belőle, de az az ukáz, hogy napról-napra kell haladnom, úgyhogy várunk türelemmel, mivé is alakul a mű... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése