Nincsenek véletlenek, a napokban a futásról volt valakivel szó, erre szembejött velem ez a videó. Szeretem ezeket. Mondjuk hinni nem hiszek benne, hogy pusztán attól, hogy valaki egy ilyen motivációs kisfilmet/reklámot megnéz, majd jól az abban foglaltak szerint is cselekszik (bár lehet, hogy sokaknál működik), mint pl. amire most itt rávenni igyekeznek, miszerint fuss Forest, fuss, de van ezekben a kis szösszenetekben valami gyönyörűség. Pár percesek csupán, mégis beléjük lehet sűríteni valami kis eszenciát, valami kis érzésdarabocskákat. Ebben pl. azok a szálkás comb- és vádliizmok, ahhh...
... és igazából nekem mindegy, hogy mit reklámoznak vagy épp mire akarnak rávenni ezek a kis filmek. Pl. nem fáj, hogy nagy valószínűséggel sosem lesz ilyen autóm, meg bele lehetne abba kötni, hogy nem egy nagydarab kétajtós szekrény, nagyon szőke svéd vág át a hómezőn és skandálja a svéd himnuszt, mert az mondjuk sokkal hitelesebb lenne a sztereotíp svéd képnek megfelelve, stb., de itt most nem ez a lényeg. A lényeg a fíling, amit közben érzek, hogy kiráz a hideg a hangtól, s a látványtól (a jó marketing szakembereknek köszönhetően...)
Ezt meg csak úgy, a lusta, meleg vasárnap reggelek hangulati aláfestéseként:
Na ja, mintha az csak úgy menne, hogy hipp-hopp, s már utazom is... de régen volt már Izland, és itt most olyan fotókat találtam, amelyek szinte már nem is evilágiak... mindig felmerül bennem az ilyen képek láttán, hogy mennyire vannak szanaszéjjel photoshop-polva... de végül is, látványnak azért nem mindennapiak, úgyhogy enjoy! :)
Ez most hogy van ez? Olyan rohadt sötét van egész nap, most lámpafénynél takarítsak? Elvileg fényes nappal van, nem? De hol van a fény??? Legyen már tavasz!!! A héten már a feketerigók is énekeltek, ők is azt érzik, hogy jöjjön már! Megcsináltam ugyan a nagyját, de annyira fura, hogy nem természetes fény mellett csinálom, hogy inkább csak legyek már túl rajta érzéssel, gyorsan-gyorsan voltam vele, olyan is lett, csak ahol a papok táncolnak, vagy hogy is szól a mondás.
Hallgassunk inkább zenét! Sigur Ros, de itt is van kérdésem: hogy vitték oda a semmi közepébe az áramot? Kihúztak csak a koncert kedvéért egy komplett villamosvezeték hálózatot? Volt ott egy tanya a közelben, vagy egy eldugott település, ahonnan kivezették? Mennyi zsinór kellett ehhez, ha igen? Láttam én egyáltalán távvezetéket az országban? Miért nem emlékszem ezekre? Vagy egy bazi nagy aggregátorra kötötték be magukat? De amúgy annyira jó hangulata van a felvételnek, olyan szeressük-egymást-gyerekek fíling, szeretem. Bár hangja nem sok van a srácnak, szimpatikus azzal a kis cérnavékonyságával, meg a csengő-bongózó/vonós csajok, meg a vokálozó-fúvós fiúk, annyira jók.
Vagy itt van egy másik szám, nem egy Pilinszky mélységű a dalszöveg, de cuki, menjen mindenki világgá. :) Ismerős volt a lány, a neve nem mondott semmit, de mostmár tudom: iskolatársa volt Bellának és Edwardnak az Alkonyat filmekben. :)
Megjelent egy könyv, amely eléggé leköpködi a skandináv államokat, többek között Izlandot is, annak emberi életre való alkalmatlansága miatt. Több cikk is olvasható a könyvről és a kiváltott reakcióról a zindexen, érdekes.
..., ilyeneket. Kicsit hatásvadász a zene, meg nagy-nagy szavak a szövegben, de a tájak csodálatosak, Izland pedig továbbra is külön gyönyörű. :) Váltsatok nagyképernyőre!
Annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogyan bírnám az északi államok folyamatos hűvösségét, illetve ilyenkor, télvíz idején kifejezetten fogvacogtató időjárását, napmentességét (szerintem nem sokáig, megpusztulnék elég hamar, most itt is nyomasztóan nincs fény, nincs élet, Közép-Európa tele is tud depressziót lehelni, ha akar), mégis vonzódom ehhez a tájhoz, érdekel ezeknek az országoknak a története, mitológiája, hívjuk most ezt olyan középkorias, sötét, skandináv feelingnek mondjuk. Lásd, hogy mire gondolok, a Vikingek c. film nyitódala, és egy-két hangulatfotó a tumblr-ről. Ugyanakkor tetszik a nagyon világos, sok fehéret tartalmazó északi design is, amely talán pont azt a sok sötétet hivatott ellensúlyozni...
Thor (óészaki mennydörgésisten) kalapácsa, a Mjölnir (Mjöllnir, Mjollner, Mjølnir, Mjølner) (Nevéből jön állítólag a Thursday, azaz Thor’s Day)
És, ki tudja, talán ő is egy viking leszármazott :)
Ez az év - az előzőekhez képest - mindenképpen gazdag koncertekben. Először Rebekka Karijord, augusztusban Rúzsa Magdi, a héten Ane Brun és még közel sincs vége, mert Ákos még hátravan. Épp beszélgettük A-val, hogy Ane-ra hogyan is akadhattam rá, szerintem Rebekka mellett a youtube feldobta őt is, mint ajánlatot (állítólag barátnők is, bár Ane norvég, de Svédországban él), utána pedig, amikor ráakadtam a 2010-es Jóga cover-re (Björk forever! :)), akkor örökre a szívembe zártam őt is. Az pedig, hogy eljött koncertezni Budapestre, az külön wow.
Az este egy skandináv jellegű vacsorával kezdődött: az A38 külön ebből az alkalomból állította össze a menüt. Előételnek füstölt pisztrángot kaptunk kapros zöldsalátával, majd jött a svéd húsgombóc vajas burgonyával és zöldborsópürével, fincsi volt. A püréről, úgy általában, nekem mindig az jut eszembe, ahogy a szülei nagy örömére a drága gyermek szétköpködi a konyhában, úgy tűnik, a svédeknél eszik a felnőttek is. :) Mondjuk, elég nehéz elképzelnem, ahogy a nagydarab skandináv fickó tolja be az arcába a pürécskét, vicces a kép. Viszont finom volt, bár A otthagyta egy részét, sajnáltam, hogy így elpocsékolódott, de már én sem bírtam akkor többet enni. És nem, nem sztereotíp a kép a nagydarabságról, mellettünk szép magas, szőke, kékszemű emberek csacsogtak skandinávul (sajnos nem tudom megállapítani, hogy svédül-e, vagy norvégul-e, vagy milyen nyelven nyomták) az asztal fölött, majd utána a koncerten is vigyázni kellett, hogy hova állunk, hogy lássunk is valamit a színpadból.
Az előzenekar a Tonbruket volt, amely, mint kiderült, a főzenekar is, ők játszottak Ane-val is. Ennek ellenére várni kellett a kettő között, ami nekem mindig egy horror, erről írtam már a Depeche Mode koncertnél. Ja, tényleg, ez is az idén volt, de bambula vagyok, Cavintont neki. :)
Végre azért csak megérkezett Ane is színpadra. A meg is állapította, hogy lehet, hogy még a ruhatáruk is egy Rebekka-val, mert hasonlóan hozzá, ilyen lebernyegszerűségben izzadt ő is, ahogy R. Szegénynek nagyon melege volt alatta, törölgette a homlokát rendesen. Relatíve ő sokat, többet beszélt a számok közben, elmondta egy-egy dal történetét, vagy azt, hogy kinek dedikálja (nem tudom, mi a jó magyar szó rá most hirtelen, ő a "dedicate"-et használta), hogy milyen nehéz kiválogatni a dalokat, hogy melyeket játsszák majd el a koncerten, stb. Megtanulta azt a szót magyarul, amit minden külföldi elsőként: 'köszönöm' és nem félt kimondani sem, akár többször is (de mindig nagyon rákészült). :)
Ez a dal maradt meg bennem most leginkább, bár ez egy régebbi felvétel, kicsit más a hangszerelés, de nagyon jó így is (most nem volt vele például harmonikás, a zongoránál viszont ugyanaz a fickó játszik és a vokál is - szerintem - egy és ugyanaz a személy):
Norvégia, Geiranger fjord, via tumblr
Itt egy jó kis kritika a koncertről: http://www.quart.hu/quart/kritika/20131026-ane-brun-koncertbeszamolo-a38.html
Ez itt egy trilógia. Az első részt, a Berlini nyárfákat J-től kaptam kölcsön, akivel jórészt hasonló az ízlésünk, ha könyvről van szó, s én épp könyv nélkül kornyadoztam a világban, mikor ezt felajánlotta, hogy olvassam csak. Talán ő sem emlékezik már a cetlire, ami benne volt a könyvben, talán ő is könyvjelzőnek használta, mint én. Hol találta, hol olvasta ezeket a mondatokat? Miért tartotta vajon fontosnak kiírni őket?
A könyv egyébként sötét, északi, sokszor rideg, de én szeretem valamiért a sötét, északi dolgokat. Egy család élete, benne a családtagoké, testvérek, apák, anyák; emberek fura foglalkozásokkal, fura érzésekkel egymás iránt...(és itt is átjött, hogy ezek az északi népek teljesen más hőérzettel bírnak, a könyvben többször panaszkodnak a huszonpárfokos rettenetes hőségre; én ezt nem tudom értelmezni :))
Épp ma realizáltam angolórán, miközben meséltem az utóbbi napok történéseit, hogy kicsit sok most a skandináv az életemben. Az utóbbiakban olvasott könyvek, filmek (a most futó Hipnotizőr, de ezt is olvastam könyvben is, és majd talán meg is nézem, a Hannibal tv-sorozat Mads Mikkelsen-nel), a zene (Rebekka Karijord, októberben majd Ane Brun), aztán tegnap - egészen véletlenül - a Csollány Szilveszterrel készült interjú Izlandról, ahol jelenleg él, szóval, ó sors, mit szeretnél közölni velem? :)
...a koncerten legelöl csápoló, autogramért sorbanálló satrafa lettem. Á, nem. Mondjuk, az autogramos rész igaz, bár sor, az nem volt. Családias kis koncert kerekedett, picikét rossz hangosítással, de azért az élőzenének egyszerűen nincs párja, futkosott a hátamon a hideg egy párszor. Találtam egy felvételt, így kellene elképzelni, de mi nem voltunk ilyen konszolidáltan üldögélő közönség, lelógó gyöngyfüzérek sem voltak, de a csörgős lepel hozzánk is eljött. :)
Azt írják, hogy a holnapi nap a nyár első napjának ünnepe (munkaszüneti nap egyébként), ehhez képest most ez van/volt náluk:
(forrás: fb, Iceland Airwaves Music Festival)
Biztosan hozzá lehet ehhez szokni, meg ha így nő fel az ember, akkor az tényleg úgy van, hogy a 20 fokban már kegyetlenül izzad, a 15 fokot meg úgy jellemzi, hogy 'forró, tikkasztó nyári hőség', de azért - innen nézve - mégiscsak jobb most itt, a kontinentális tavaszban. Persze, lehet érezni, hogy a klíma már errefelé sem fenékig önmaga, meg felöltözni bármikor fel lehet, a levetkőzésnek viszont van egy határa - nehéz eldönteni, hogy mi a jobb, a meleg vagy hideg. Én, a részemről, a 20-25 fokra szavazok. Kb. állandóra :)
(Most olvasom, hogy már tán el is olvadt a hó nagy része, úgyhogy még lehet remény a nyárnak nevezett valami bekövetkeztére. :))
