2015. augusztus 16., vasárnap

Ahol leanderből van a kerítés - Provence, 4. nap

Ma piacolunk, nugát- és szappankészítő műhelyben járunk, bort is kóstolunk, valamint újabb levendulamezőkbe gázolunk bele...
Sajtok...
L'Isle-sur-la-Sorgue, ez a 'miniatűr Velence'-nek becézett kisváros bűvöl el minket először. A Sorgue folyó kanyarog erre-arra a régiségkereskedések és használtcikkboltok európai központjának tartott városkában, miközben vasárnaponként beindul a hetipiac, amelyet nem is tudtunk igazán komótosan bejárni a mintegy 2-3 óra alatt, mert szinte az egész belváros tele van árusokkal és egyre több a vásárló is, ahogy a délelőtt telik. A kenyerestől a szappanosig, az ékszerkészítőtől a lenruhaárusig mindenki itt van, aki számít, de a helyi zöldségtermelők is képviseltetik magukat szép számmal.
Olajbogyóhegyek


A piac után buszra szállunk, irány a levendula fővárosának is nevezett Sault. Ahogy közeledtünkben meglátjuk az olaj- és mandulafákkal szegélyezett, száraz klímájú, homok- és mészköves talajú  völgyben a kiterjedt virágmezőket az út mentén, busz leállíttat az út szélén, s már megy is a pózolás levendulával! :)
Sault felé, félúton
Nugát műhely/üzlet
 Sault-ba érve van, aki csak a hely hangulatát élvezi, vagy eszik valamit, mi bemegyünk a nugátkészítő műhelybe, hogy megvilágosodjunk, hogyan is készül ez az édesség. A műhely bejárása után átmegyünk az üzletbe, ami, mint mindenhol, szépen és ízlésesen be- és elrendezett, vásárlásra csábító. Mi J-vel megosztozunk egy közepes méretű fehér nugát táblán (de vannak kekszeik, cukorkáik és pillecukor is), mert egyrészt ügyelünk a vonalainkra, másrészt az épp-csak-hogy-érezzük-az-ízét a cél.
A nyamik
Amúgy fini (nem az a borzalom ízű nugát (csoki), amire a velem kb. egyidősek és nálam idősebbek emlékezhetnek a régmúltból), méz, tojásfehérje, cukor és mandula az alapja. A fekete nugátba nem kerül tojásfehérje, így nem lesz világos a színe, ellenben nem hámozott mandulával készül, mint a fehér, hanem pörkölt, hántolatlannal, ettől markánsabb lesz az íze. A reggel bekevert masszát rizspapírra terítik, állni hagyják, délutánra már szeletelhető és tovább ízesíthető pl. mogyoróval, cukormázas gyümölccsel. Kávéhoz állítólag nagyon passzol, de ezt nem próbáltuk ki, mert a mienkét a buszon majszoltuk el utazás közben, csak úgy magában, mint a vadak. A hagyományos 13 karácsonyi desszert egyike egyébként a franciáknál; azt tartják, hogy Krisztust és a 12 apostolt jelképezi a 13-as szám. A menü fogyasztása során először eszik a lágyabb fehér nugátot, majd a keményebb állagú feketét.
Szabad szappanozni
Édes helyszínünket elhagyva átteperünk a szappankészítő műhelybe a falu másik végébe. Itt nem hostess fogad minket, hanem egy úriember a műhelyből, aki halk szavakkal vezet minket végig a szappankészítés fortélyainak folyamatán. Az üzletben megszámlálhatatlan mennyiségű szappan, szappantartó, egyéb kozmetikumok, szemben a műhellyel, az út túloldalán pedig a bukolikus provence-i táj, levendulával, szénakazlakkal, óh...


Hátravan még azonban mai utolsó programpontunk a borkóstolás, hintónkkal a Pesquie birtokra hajtunk hát, hogy jól berúgjunk.
Á, nem, ez olyan kifinomult dolog, amihez én nem értek, csak csodálom azt, aki igen. Soha nem tudnék olyanokat mondani egy borról, mint amilyeneket a hozzáértők (én mindig mosolygok különben rajta, hogy honnan érzi ki valaki a talajt, meg az ásványt, meg a savtartalmat, gyümölcsösséget, de nyilván ez is egy szakma, amit meg lehet tanulni és több tucat pohár után megy ez könnyen...). Jó, ha tudjuk, hogy még a víz sem mindegy, amit megiszunk a bor mellé; nem ám, hogy bubis, vagy nem bubis és azzal el van intézve... 
A château egyébként nagyon szuper helyen fekszik, a Mont Ventoux lábánál. Ezt a fura kinézetű hegyet sok biciklista mássza meg, a Tour-nak egy-egy szakasza is sokszor vezet erre. Ikonikus hely, bár Petrarca-ról maradt fenn, hogy őt pont nem bűvölte el, mindössze ennyit írt róla 1336-ban, mikor ott járt: "sziklás, vad és majdnem megközelíthetetlen vidék". Tényleg fura, hogy nincs a tetején semmi, csak a nagy fehérség, a lábazata ugyanakkor növényzettel borított.
Kilátás a borászat kertjéből

Minthogy nem tudom a helyén értékelni a kóstolást, elég hamar, az első három üveg után elvesztem a türelmem a nedűk iránt, s felfedező útra indulunk inkább a borászat területén. Remélem, az ott élő családra nem hoztuk rá a frászt, ahogy ott kóboroltunk V-vel a kertjükben, fotózgatva.

A burzsoázia diszkrét bája...


Lemaradok a tapenade-król (többféle ízesítésű olajbogyókrém) is, amelyeket két borfajta között lehet megkóstolni. Hiába, inkább fényképezem a kirakott helyi finomságokat, mint ízlelem őket, elég a látvány...

J-t meg is kell, hogy kérdezzem majd, hogy milyen a bor, amit végül választott, ő bezzeg hősiesen végigcsinálta, amit megkövetelt a haza! Mi meg ilyennel szórakoztattuk magunkat; V-nek jobban sikerült elérni azt a látványt, amit akart, ti. hogy pohár, háttérben az udvarház, az enyémnél csak én tudom, hogy mi van a pohár mögött:
Utolsó éjszakánkra buszozunk vissza Beaucaire-be, ahol elmulasztom lefényképezni a recepción álló fotőjt, pedig annyira jók voltak a színei... :( 
Egy picit lehet, hogy jobban észnél kellett volna lennem a foglalásnál, ugyanis a félpanziónál nem kértem húsmentességet (bár nem vagyok vega, nagyon kevés húst eszem), így elég rosszul jártam a vacsoráknál. Nem vagyok egy háklis erre a témára, elkaristolok egy köret-savanyúság kombóval napokig, ha arról van szó, inkább csak akkor sajnáltam, hogy nem szóltam, mikor az asztaltársaim sem tudtak besegíteni a tányéron lévő húsok eltüntetésébe. A másik gondom az volt, hogy nem szoktam már 6 óra után enni, itt pedig szinte mindig 8-9 óra felé értünk "haza", ekkor már egyszerűen nem bírtam magamba tuszkolni azt a három-négy fogást, amiket felszolgáltak esténként. Ugyanakkor pedig, ha nem kérem a vacsit egyáltalán, napközben kellett volna valami esti ennivalóról gondoskodni, ami elég nehéz lett volna, mert a jórészt turistás helyeken, a kis falvakban, ahol jártunk, nem terem minden sarkon egy élelmiszerüzlet, ahol be lehet vásárolni, és nem is akartam ezzel az időt tölteni, hogy boltot keresgessünk, úgyhogy maradt a vacsorakérés. 

Előző és következő napjaink:

http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-5.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-3.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-2.html
http://magikuspillanat.blogspot.hu/2015/08/ahol-leanderbol-van-kerites-provence-1.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése