A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szülinap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szülinap. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. január 10., vasárnap

40-es-kirándulások 0. - A nagy terv...

...amit egy picit szégyellek, hogy csak most, mikor már több mint két éve itt várja, hogy megvalósulhasson, és amit végül is elkezdtem, de aztán leálltam vele, szóval most akkor újult erővel csapok a lecsóba és mondjuk azt, hogy két éven belül teljesítem a célt. 
Mi van a rébuszokban beszélés mögött? Kaptam a negyvenedik szülinapomra egy "kis" ajándékot az ÖTYE-től, itt írtam róla akkoriban:
A kis kártyák azóta is itt várják, hogy teljesítsem, ami rajtuk van, ebben a cuki, T által készített világítótornyos dobozban, aki, ha jól tudom, ekkor indult el a szalvétatechnikázás, mint hobbitevékenység rögös útján és nagyon sok mindent készített azóta. :)

Még abban az évben, amikor megkaptam őket, sikerült kettő kártyát kipipálni, a bükkszentkeresztit és Makót.
 

Aztán a következő évben eljött Párizs ideje:


És sajnos ezzel finitó... :( Nademajdmost! Amint az időm engedi, megyek és kutatok, és keresek, és felfedezek. Valahogy úgy kellene, hogy az egyirányba esőket összehangolni, majd meglátom, hogyan sikerül. 
A terv jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy beszerezzek térképet, elvégre valami alapján be kell lőni, hogy mi merre esik és persze nincs egyetlen Magyarország térképem sem (de). Bár a könyvalakút fogom majd magammal hurcibálni ezekre az utakra, de nem tudtam otthagyni ezt a falra is tehető nagyon szépet sem, mert gyönyörűen kidolgozott:

2015. október 23., péntek

A mesés Zemplénben

A nyarat lélekben az augusztus 20-i hosszú hétvégén a Zemplénben búcsúztattam el magamban.
Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy a szálláson találkozunk össze. Mi korán indultunk, mert egyrészt messzebbről mentünk, másrészt megálltunk Boldogkőváralján, hogy megnézzük a várat, aztán pedig Vizsolyon, ahol pont elkaptam a kis templomi idegenvezetést. 

Kilátás a várból a falura, a váraljára
A vár jól karbantartott, a palotaszárnyban numizmatikai (pénzérmék) és címer- illetve zászló-, valamint ólomkatona kiállítás is van többek között. Első említése az 1200-as évekből való, története bonyolult és nehezen követhető. Persze, ahogy itt a környéken majd mindegyik vár, volt a Rákócziaké is (sajnos nem írtam még meg, ha egyáltalán valaha megfogom, ki tudja, de voltam egy négyes metró bejáráson, ahol a Rákóczi téri megállóban azt a kérdést tette fel a séta vezetője, hogy, na, vajon mik ezek a helységnevek a megállóhelyen? Hát, be nem ugrott volna soha, hogy Rákóczi birtokokról van szó, pedig igen.)

Belefutottunk egy kis örömzenélésbe is, nem néztünk utána tüzetesen, de talán 20-a alkalmából volt egy kis dzsembori a várban, épp ottjártunkkor.
Vizsolyon a reformátusoké már egy jó ideje a templom, amely román stílusban épült. A falain megmentett és feltárt freskók különböző korokból (a legrégebbi a 13. századból való), de van egy kis felirat a szószékkel szembeni falon, ami valami nagyon világi, oda nem illő szöveg, amire már nem emlékszem pontosan és sajnos nem lehetett bent fényképezni és a neten sem találom sehol. Szeretem, mikor van egy kis huncutság egy oda nem illő helyen és szép, hogy az utódok pedig nem festették le, merthogy nem illik isten házába és milyenmár, hanem a néni büszkén mondta, hogy nézzük csak meg. Eszembe jutott róla a székelyderzsi templom, ugyanis nagyon hasonló a belseje hozzá, a Szent László legenda jelenik meg a fénnyel bejárt falon itt ugyanúgy, mint ott. A templom, mint a legtöbb ezekből az időkből, keletre néző tájolású, csak a déli oldalán van ablak, melyen a bejövő fény megvilágítja a szemben lévő falon lévő festményeket. (Ennek jó példája a Veleméri templom, ahová szeretnék még egyszer eljutni, bár most elbizonytalanodtam, hogy voltunk-e ott, mikor osztálykiránduláson arra jártunk: Szombathely-Kőszeg-Vép - ezekre a helységekre biztosan emlékszem.)

Pálháza határában
Ezek után indultunk Pálháza felé, ahol szállásunk vagyon és ahová a többiek már megérkeztek, mire mi befutottunk. Aznap már csak a faluban jártunk egyet, hosszabb kirándulásra nem lett volna már idő. Vacsorát főztünk, ettünk és mentünk aludni. 
Másnap nagy tanakodások után az lett, hogy felkisvasutaztunk Kőkapura, majd onnan gyalog jöttünk vissza Pálházára, ezzel gyakorlatilag el is ment a péntek.  Az út egyetlen baja az, hogy majdnem végig a kövesúton vezet a turistaút is.

Kőkapu
Szombaton mi hazaindultunk, a többiek még maradtak és majd csak vasárnap tértek haza.  42. szülinapi ajándékaim is jöttek velem, egy szoknya kivételével, amit J készített nekem, de sajnos próba után az derült ki, hogy nem jön rám és cipzárassá kell tenni. A többi ajándék viszont azonnal birtokba vehető volt és gyönyörű, a levendula jegyében születtek. Egy részük ehető és iható volt, azokat már régen elpusztítottam, ill. a levendulaszörpből még mindig van egy kicsike. :)

A teásdoboz és a kis szütyő 42 darab s.k. készített gyógynövénykeveréket tartalmazó teafiltert rejtett, a filtereken egyenként pedig Fodor Ákos versek és más idézetek:

2015. május 10., vasárnap

Szülinap, névnap, miegymás

Kicsit hamarabb megültük E szüli- és névnapját, mert az ajándékba szánt növények már nagyon ficeregtek, hogy szeretnének kiültetődni a cserepeikből a kertbe. Kicsit izgultunk is, hogy lesz-e még hely nekik, de bejárva a sok-gyümölcsfás, szőlős, nyiladozó bazsarózsás leendő helyüket, megnyugodtunk, lesz. A kert új lakója Bella is (nekem Kajla, a füle miatt :)), a most még kölyökkutya:
Ezek a képek még április 20-a körül készültek, azóta a fák már növekedésük új szakaszába léptek, úgy tűnik, rengeteg termés lesz rajtuk, lehet menni cseresznyét, meggyet szedni-enni! Bella-Kajla is nagyot nőtt a fenti sztárfotó óta...
Mi két szeder és egy áfonyacsemetét vittünk, most imádkozunk, hogy szeressék új lakhelyüket, Bella se önkéntes-kertészkedje össze őket, és sokat teremjenek nyugalomban-boldogságban. Nem bírtuk ki, hogy horgolt ajándék ne legyen, ez és ez készült:


Lett névnapi ajándékom nekem is, a Megunhatatlan és az Egyszerűen csak szép, köszönöm, T:

Ott, ahol ezek készültek, lettek ők is, remélem, elkészülnek a tervezettek is még, gyermeknapra, a "gyerekgarnitúra":
Illetve, viszonzásul, mert kaptam egy ilyet a múltkor E-től csak úgy...:
 
 ...készítettem neki egy nyakbavalót:
 

2014. szeptember 27., szombat

14-15. nap







... de meggyógyítottam egy kicsikét, bár most sem teljesen simul, de nekem így is tetszik...
 

2014. szeptember 25., csütörtök

13. nap

 






... most kicsit hullámzik szegény, pálcatúltengésben szenved...












És ez a film mikor jön már, mikor érkezik? Várom, szeretném, köszönöm. (A zene hozzá: Ane Brun, live: Daring to love)

http://vimeo.com/105690658 






2014. szeptember 21., vasárnap

8-9. nap

 




 

... a prés alatt, csak nem tudom idő hiányában folyamatosan publikálni az eredményt. :)
 Egyébként pedig, mint látható, összeszorítottam a fogam, és vágtam!

7. nap

 








... mint púpos gyerek...


2014. szeptember 17., szerda

5. nap






Tudom, hogy el kellett volna már vágnom a fonalakat, de ez nálam valami rejtett lelki dolog lehet - fizikailag fáj szinte, ha vágnom kell őket. De legalább hasonlít valamelyest a segédábrához a gubancolásom, úgy tűnik...

2014. szeptember 16., kedd

"Piros szoknya, kemény has..." , valamint egy titok is lelepleződik (végre) + ma van a 4. nap :)

Ilyen sem volt még: Balkán Fanatik koncertre is eljutottunk. Ez most a kedvencem tőlük (Feljött a nap, roadmovie változat):
Különben nem igazán jön be nekünk ez a rap-es vonal, amit most nyomnak pluszban, ezt megbeszéltük, a rock-népzene kombó valahogy még mindig jobban összeillik, bár ebbe is bele lehetne kötni, de legalább az 50+-os nénik, bácsik is tudják torkuk szakadtából énekelni a dalokat, és még a csárdás lépésektől sem esnek távol, ha rázzák - jó volt látni a vegyes összetételű közönséget, volt egy olyan falusi lagzi hangulata a koncertnek. :)
Aztán megemlékeztünk arról is, hogy "megint egy évvel öregebb lettél", azaz -tem, és végre lehullt a lepel a januárban indult titokról; bizonyos szempontból bezárult a kör, bizonyos szempontból pedig míg tart a kapcsolatunk, addig nincs vége és jár körbe-körbe...
Az úgy volt, hogy régen vettem én egy füzetet, azt a "Vázlatok" feliratút, amire még gyerekkori rajzórákról emlékeztem, hogy majd abba gyűjtsük az ÖTYE-s eseményeken készült fényképeinket, írogassunk, ragasszunk bele, afféle közös emlékeink könyve. Odaadtam egyszer J-nek, a "kreatív igazgatónknak", mondván, úgyis vagy náluk vagy T-éknél szoktunk összegyűlni, legyen nála ezért. Aztán nem indult be a dolog. 
A fura, hogy már egy ideje eszembe-eszembe jutott, hogy mostmár tényleg el kéne kezdeni ezt a dolgot, és készültem is rá, hogy megkérdezem J-t, hogy ugye, hogy megvan még az a füzet? Erre végül nem került sor, de igen, megvan :). T szülinapja táján megnézte J a Négyen egy gatyában c. kis filmecskét, ahol egy farmernaci jár körbe a négy barátnő között - s ekkor pattant a szikra - gondolom én - J fejében, hogy akkor legyen a mi farmerünk ez a füzet! :)
S így is lett. Itt fekszik előttem, megnyitotta J, aki továbbadta T-nek, aki továbbadta E-nek és végül ő nekem. A következő a sorban természetesen nem tudta, hogy mi van a csomagban, én voltam az utolsó, aki kinyithattam. Még nem tudom, mit fogok írni, tenni bele, félek is a feladattól, mert már ha csak rágondolok, gyűlnek a könnyeim... De erős leszek persze, s végül megoldom úgyis, mert az idő itt van mindjárt: októberben tovább kell adnom a "Pityergős"-t J-nek, s újabb egy évet várni arra, hogy ismét beleolvashassak/belenézhessek majd.
Kaptam "normális" ajándékot is ám: egy inget, egy E által varrt textilszatyrot, volt finom lecsó (imádom!), kettő torta, házi mentaszörp, de J, aki szereti a titkokat, kitalált egy "nem annyira normális"-at is :). 
Az van, hogy feladat van. Sok-sok borítékot kaptam, bennük minden napra kis részfeladat. Horgolmány lesz a dologból, akárki meglássa, a csavar, hogy a részleírások, mik a borítékokban lapulnak a fonalak mellett (mert persze fonalat is váltani kell, brrr), angolul vannak ám. 
Úgyhogy fordítom és megcsinálom, jelentem. Ha tudom. Eddig megy, itt a bizonyíték, most tartok a 4. napi penzumnál, ez már egy kicsit látványosabb: 
Nagyon izgi, hogy mi lesz belőle, de az az ukáz, hogy napról-napra kell haladnom, úgyhogy várunk türelemmel, mivé is alakul a mű... :)
 

2014. augusztus 10., vasárnap

41


(Far L'Amore -La Granda Bellazza - Jep Gambardella's Party)

Szürreális, de így is lehet szülinapot ünnepelni :)
(Mondjuk, az enyém - tartok tőle - nem ilyen lesz, bár a 65.-ről nem igazán tudnék most még nyilatkozni :)) 

(A szerk. megj.:Szépen sorban tűnnek el a jútyúbról az anyagok, így mostmár csak az official trailer-t tudom beszúrni ide a régi klip helyett, ami sajnos már nem adja vissza a hangulatot... kár. Ellenben mostmár tudjuk, miről szól a film, és nem csak az "ereszd el a hajam" van, ez is valami...)

2014. június 11., szerda

Hát még nem is mutattam...

...egyben, nagyban, készen a szoknyát! Öröm volt nézni, ahogy E forgolódik benne. Nem azért, mert mi csináltuk, de tényleg szuper lett :):



2014. június 1., vasárnap

És egy kis elérzékenykedős mára még...

Alig hat éve csupán, hogy a kezemben tartottam pár naposan, s mára már betöltötte a hatot, s elballagott az oviból. Szeptembertől suli, maholnap meg már férjhez megy...Vagy orr- és köldökpiercinget lövet magának, s eszébe se lesz majd megállapodni... Ki tudja? Jó lenne most a jövőbe látni: mi lesz veled, macifül? 

Kívánom, hogy boldog és elégedett is legyél, amikor és ahányszor csak tudsz.

"A boldogság egy totális pillanat: a teljesség pillanata. Ez elérhető néha, de akkor is csak egy pillanat, ráadásul a legtöbbször teljesen váratlanul jön. Nem betervezhető, elhatározható. Ami hosszú távon is lehetséges, az az elégedettség." Popper Péter

2014. május 27., kedd

Mostmár megmutathatom :)

Az úgy kezdődött, hogy nekem már tavaly kipattant a fejemből, hogy E-nek valami lovazós alkalmat kell majd szerveznünk a következő szülinapjára. I-nél, az oktatójánál már ekkor rákérdeztem, hogy benne lenne-e valami lovardában lezajló happeningben, amire ő rábólintott és most, mikor aktuálissá vált a dolog, ismét mellé állt a nemes ügynek. :) A helyszín tehát adott volt. 
A 'mikor'-ban is megállapodtunk az ötyével, pipa. Mindig kérdés szokott lenni, hogy hogyan gyűljünk: családostul, vagy csak csajosan. Így, hogy a lovaglás köré csoportosultak a dolgok, részemről nem volt kérdés, hogy ez csak csajosan kivitelezhető inkább, mivel a lovaglás teljes embert kíván, ahol a figyelem nem megosztható a gyerekekre ügyelés és a ló között. Így is lett, sikerült megszervezni, bár voltak kis kavarások. :) A végén E egész családja be lett avatva, a legnehezebb mégis az volt, hogy az ünnepeltet úgy irányítgassuk, hogy ne ő maga hiúsítsa meg az egészet. Többszöri kérésre sem tudta elengedni azt, hogy itt és most kivételesen neki csak lábat kellene lógáznia, s bízza ránk magát, minden el lesz intézve. :) Bár senki nem mondta neki emlékeim szerint, hogy T-éknél gyűlünk majd, ő mégis végig ragaszkodott ehhez az ideához: sütni-főzni akart az alkalomra, valamint a már lebeszélt fél 6-os lózós időpontot is lemondta az utolsó pillanatban, mondván, hogy neki ünnepelnie kell menni, nem ér rá lovagolgatni. :)
Újratervezés után azért csak sikerült összehozni. Nagypapi jött a gyerkőcökért, mi meg téptünk a pacikhoz. Elkészült az ajándékszoknya a 41 horgolt virággal & levelekkel, láncöltéses szárakkal, kapott még lovasos könyvet, epres-pezsgőkrémes tortát (isteni finom lett, J, s az értékéből semmit nem vont le enyhe szétesettsége! :)) és a mentás limonádé is telitalálat volt T-től, főleg, hogy előtte derült ki, hogy E imádja a mentát. :)