... mert volt egy időszak mostanság az életemben, amikor képtelen voltam beléjük merülni, amikor nem tudtam rájuk figyelni, ilyen pedig még korábban soha nem fordult elő velem. Egyrészt szerencsére, hogy úgy érzem, hogy képes vagyok rá újra, hogy belefeledkezzem a történetekbe, másrészt, állandó gondot okoz, hogy hova tegyem a könyveket. Szeretnék egy könyvtárszobát, mondtam már? :) A sok könyv, egy kényelmes ülő- és/vagy fekvőalkalmatosság, gyertyák és az olvasólámpa fénye, jaj, de imádnám. :) Ebben hiszek ezzel kapcsolatban :):
Megmutatom, hogy miket vettem/kaptam mostanság. Egy részük történet és mese, egy részük lakberendezés, egy részük fotózás, egy rész pedig a várostörténeti séták eredménye. (Itt még gondolkodom egy több ezer oldalas, négykötetes műemlékes könyvön, amiről a napokban szereztem tudomást egyáltalán, hogy van ilyen. Az a Forster Gyula írta/szerkesztette, akiről a Forster Központ kapta a nevét, ők szervezték a de la Motte-Beer palotai bejárást.) Az angol nyelvű az angoltanárunk karácsonyi ajándéka, immár talán második éve, hogy már nem ilyen szintes, könnyített könyveket kapunk tőle, hanem olyan igaziakat, még ha ezek nem is feltétlenül a legmagasabb szintű szépirodalmat képviselik (azokat nem is értenénk még szerintem). A mi ajándékunk a számára az idén, aki egy old-fashioned woman, egy papírból készült határidőnapló, tollal - egyszer említette, hogy ő még használ ilyesmit, hát ezért.
A Kádár Annamária, ő egy dedikált példány. Joanne Harris régebbi könyveit jobban szeretem, az utóbb olvasottak elég nyomasztóak voltak (pl. a Kékszeműfiú), a Csokoládén nagyot dobott a film, de a könyv folytatásai már kevésbé tetszettek, ezen a köteten még gondolkodom, hogy visszavigyem-e a könyvkölcsönzőbe, vagy sem. Bíró Szabolcs könyvét, a Sub Rosa-t biztosan visszaadom, nagy reményeket fűztem hozzá, de nekem kicsit bicsaklós a stílusa (ettől függetlenül kíváncsi vagyok a Ragnarökre, ami most íródik, illetve a Sub Rosa utáni Non nobis Domine I-II. könyveire, mert a témáik viszont érdekelnek).
Kölcsönben itt van még nálam Kőrösi Zoltán egyik könyve (Szerelmes évek), ezt elkezdtem olvasni, aztán abbahagytam, de tegnap este újra nekiveselkedtem, és most már másképp állok hozzá és élvezem. A Szerb Antal irodalomtörténeteiből is olvasok egy-két oldalt, és utazás közben meg előkerül a tableten Joe Abercrombie trilógiája.
