Míg máshol még csak ezután lesznek az éves karácsonyi céges vacsorák, mi már megejtettük mindkettőt.
Elsőként az "örökbefogadóm" partijára érkezünk, meglepetésként vacsoraszínházban van részünk. Számomra ez teljesen új műfaj, nem voltam még ilyenen. Itt lehet róluk olvasni, nagyon jók és ügyesek voltak, tényleg mintha egy színházi előadást láttunk volna, csak itt a szünetben volt kaja :):
Ugyanakkor egyfajta csapatépítés is ez, a szónak nem annak hülye, "ugráljunk együtt zsákban" értelmében, hanem úgy, hogy az egyes asztaloknál ülők alkotnak egy-egy csapatot, és együtt oldják meg a feladatokat, amibe a vacsoraszínház tagjai bevonják őket. Nincs erőltetés, hogy de akkor is másszál fel a kötélre, ha semmi kedved nincs hozzá és tudod, hogy mindig tök béna voltál kötélremászásból, és hagyjanak már békén. Szerintem ezt ők nagyon jól érezték, tudták, hogy egy ismeretlen emberekből álló nagy halmazban ki az, aki vevő arra, hogy esetleg a középpontba kerüljön és ki az, aki nem, és le kell róla akadni, mert nincs benne a buliban. Megmutatkozott az is, hogy mennyire nem ismerjük egymást, mert a munka okozta hivatalos keret nem engedi, hogy lazuljunk, hogy megmutassuk a magánarcunkat is. Én konkrétan sokat nevettem, jó volt, gyorsan telt az idő és az általában olyankor van, amikor jól érzed magad...
Ennek kapcsán hívták fel a figyelmemet egy hasonló rendezvényre, érdekes lehet ez is, filmrajongók előnyben:
Persze, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire emeli egy Agatha Christie-szerű történet az advent fényét - leginkább semennyire. De a céges karácsonyozás igazából nem is egy meghitt pillanatsorozat legalábbis a számomra - inkább egyfajta évzárás, évbúcsúztatás.
A második alkalom tegnap volt és ennek kapcsán inkább a nosztalgia jellemezte a hangulatomat. 14 éve vagyok ennél a cégnél, a negyedik munkahelyem, mióta dolgozom egyáltalán. Mostanában eszembe jutottak a kezdetek, amikor elhívtak magukhoz dolgozni, én pedig mentem, bár nagyon nem akartam egy újabb kis vállalkozáshoz csatlakozni, viszont el szerettem volna onnan jönni, ahol voltam. A kis egyszobás cég, ami a legelején egy bérelt irodaházi szobában kezdte, ahol annyi szék sem volt, hogy az összes tulajdonos és alkalmazott le tudjon egyszerre ülni, mára egy százfős nagy monstrum lett. Díjat kap a tevékenységéért, több nemzetközi szervezet felveszi a tagjai közé, saját belső újságja van és még ki tudja mi minden, ami a 16 éve alatt megtörtént vele...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése