"Ibolyaszagú, langyos leheletedet
érzem már a levegőben. Zöld szőnyegeidet látom már kiterítve a halmokon.
Itt-ott fehérlenek az árnyékos mélyedésekben a tovavonult télkirálynak
elhagyogatott rongyai, de a napot már te emeled az égre, s a földön már a
te lábad jár. És a te lábad nyomán kizöldül a fű, és előkéklik az
ibolya."
Gárdonyi Géza
Zene, végtelenítve, ezerszer is meghallgatva:
https://www.youtube.com/watch?v=l28Ksllbn48&feature=share
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése