Itália csókja*(i) 1/1. - Verona & Garda-tó + ráadás puszi: Bled (Szlovénia)

Az idei év első külföldi útja váratlan volt, és egyrészt a szerelmi tragédia sújtotta városba, másrészt a gleccservájta tópartra vezetett...

Az történt, hogy egyik nap felbukkant fb hirdetésként, hogy van még pár szabad hely egy hosszú hétvégés kiruccanásra Shakespeare drámájának helyszínére és a közeli tó mentén történő csalingázásra, megspékelve a végén egy kis szlovéniai letérővel az autópályáról, Bledbe; úgy döntök, hogy jelentkezem rá, a jelentkezést vissza is igazolja az iroda, hurrá. Majd másnap megpillantom M veronai emlékét megosztva a közösségi oldalon. Ilyen van? M, szerintem nincs...

Soha nem utaztam még ilyen utsó pillanatosként, ki kellett próbálni ezt is. Munkailag pont belefért, igaz, hogy a szombati tanfolyamon kaptam egy igazolatlan hiányzást, de B tartotta a frontot, úgyhogy reméljük, tudom pótolni a vásárolt készletes/immateriális javas anyagot. :)

Egész éjszakás buszon való ide-oda forgolódást és zsibbadást követően (eufemisztikusan szokták nevezni alvásnak is az ilyesmit) érkezünk Veronába péntek reggel. Egy gyors cicamosdás a város előtti egyik utolsó benzinkúton, az első olasz eszpresszó, s máris támadjuk Rómeó és Júlia könnyes-bús városát. 
Először teszünk egy kört az Adige folyó mentén, hangolódunk, majd leparkolunk a ciprusokkal övezett temető mellett, hogy gyalogosan is körülnézzünk a Montecchi és Capuletti családok torzsalkodásának helyszínén.
Korán van még, kevesen mozgolódnak az utcákon, éppen hogy csak nyitnak az üzletek a sétálóutcán és a sátras árusok az Aréna melletti téren. Felsétálunk a Via Mazzinin a Piazza delle Erbe hosszú, keskeny terére, ahol már javában tart a piaci forgatag. A környező házak falain évszázados freskók, az ernyők alatt pár eurós, teljesen újkori portékák, kicsit kontrasztos az egész, korok, ha találkoznak.

Bekukkantunk a Piazza dei Signori térre, Dante szobra álldogál a közepén, majd tovább Rómeó házához, amit csak úgy kineveztek a veronaiak annak, hogy ne legyen féloldalas a történet a turisták részére, de ez nem az igazi háza neki amúgy, csak a "detto Romeo". 

Júliáé viszont, úgy tartják, az, amennyiben valódinak tekintjük magát a Shakespeare dráma alapját képező történetet is. Állítólag tényleg éltek itt Montecchi és Capuletti nevű családok, de a viszálykodásukról nem tudni többet, a szerelmes fiatalokkal kapcsolatos eseményeket már az angol drámaíró költötte tovább (ő is úgy hallotta a sztorit). 

A Júlia-erkélyre elég jópénzért lehet felmenni, ahhoz képest, hogy semmi nincs ott fent, úgyhogy ezt kihagytam és inkább csak mosolyogtam, mikor a sok ázsiai turista boldogan integetett lefelé a sok ismeretlen másikoknak (ebben mi a jó, nemtom), illetve vártam, hogy épp ne jöjjön ki senki, amikor fotózok. 

Az erkély alatt áll Júlia szobra, na, őt nem tudtam egész alakosan úgy lekapni, hogy ne legyen a közelében senki, s a mellét se fogdossák épp szegénynek...
A kis udvarra vezető kapualjszerűség, ami az erkélyhez visz, telis-tele van szerelmes falfirkákkal, cetlikkel, s újabban közösen megrágott rágógumival is, guszta... Állítólag néha letakarítják a falakat, s indulhat a móka újból...

Gyomortartalmamat visszatuszkolva sétálok vissza az Arénához, ahol már mindenki kipakolta a fincsi sajtokat, kenyereket, sonkákat, kolbikat, hmmm, ez már bizalomgerjesztőbb nekem is és a fényképezőgép lencséjének is.

Az Arénába, mely az egyik legépebben megmaradt a másik kettő mellett (a római Colosseum és a horvátországi pulai), végül nem mentem be, állítólag pompás az akusztikája, de amúgy, ha éppen nincsenek előadások benne, semmi extra belülről. (Végül is, a Colosseum is inkább csak egy kötelező pipa volt, ha már Rómában járt az ember, de tényleg nincs ott se semmi különösebb látnivaló...) 

A buszra visszaszállva indulunk tovább és Sirmione-ban töltjük a kora délutánt. Lehetett volna motorcsónakkal száguldozva körbehajózni a Garda-tóba benyúló félszigetet, de mivel én próbáltam már az ilyesmit itthon a Dunán, és nem fogott meg túlságosan, annyira nem volt vonzó a program, helyette sétáltam inkább ott, amit a többiek a tóról nézve láttak. 
Színes házak, a tó kézzel fogható közelsége teszi hangulatossá a Garda-tó déli "fővárosát". Elnyalom az idei első fagyit (karamell, brutális adag, alig bírom legyűrni, még jó, hogy csak egy gombócot kértem), eszek egy szendvicset és csak élvezem a nyugodt, még nem annyira zsúfolt városkában töltött perceket. 

Sirmioneban is van Scaligeri-vár, ahogy még több is található errefelé. Ők voltak a helyi, állítólag a nép által választott kiskirályok itt a középkorban, akik felhúztak pár erődítményt az olyan 130 éves uralmuk alatt.  

A félsziget végében vannak Catullus grottái, azaz a római termákhoz hasonló fürdőpalota maradványai. Az ókorban a tó már kedvelt üdülőhelynek számított, a régészek ástak itt is ki római villa mozaikokat, melyek vadász- és halászjeleneteket ábrázolnak.

Sirmione-t elhagyva a társaság egyik fele degusztációs programon vesz részt, magyarul borkóstolón, de ezt - a tavalyi, nem annyira interreszálós provence-i eset után, bor, bor, nekem ugyan édesmindegy - kihagyom, helyette a kis közeli városkában, Bardolino-ban múlatjuk az időt a többi nemivóssal, ekkor már kicsit megborultan a fáradtságtól. Nem mondom, hogy nem voltak pillanatok a tóparton, amikbe szépen belebóbiskoltam...

Nagyjából ezzel el is telt a nap, ahogy közeledtünk szállásunk felé, teljes szépségében kezdett feltárulni a hegyektől körülölelt gleccsertó, a Lago di Garda. Már csak egy utolsó sétát tettem lefekvés előtt a kis Brenzone-ban, hotelünk falucskájában, s kb 9-re ki is dőltem, nagyon vonzott a vízszintességet, kinyújtózást megengedő ágy...
(*S hogy miért a cím? Van egy ilyen című film, keresem az alapjául szolgáló könyvet, de mintha nem fordították volna le magyarra, így kénytelen leszek angolul elolvasni. H. E. Bates a szerző, a cím: A Month By The Lake. Kb. mióta a filmet láttam Vanessa Redgrave-vel az egyik főszerepben (nem most volt, de újra elővettem), akit szeretek (olyan szépen viseli a magasságát - 180 cm! - és a nagydarabságát...), azóta szeretnék elmenni a Como-i tóhoz, ahol a film forgatókönyv szerint játszódik. Namost, látod M, ez is milyen érdekes, hogy említetted, hogy gyönyörű ez a tó is, micsoda újabb összecsengés... Nos, Como még hátra van, de egy kicsit kárpótolt azért a Garda, nekem ez a tó is nagyon tetszett.)