Venice
is like eating an entire box of chocolate liqueurs in one go. -
Velence olyan, mintha egyszerre megennénk egy doboz likőrös bonbont. -
Truman Capote
Kinti első, teljes napunkon egész nap Velencében bóklásztunk. Nem ugrottunk neki túl korán, olyan 10 óra körül értünk a buszparkolóba, a város külső szélére (Isola Nuova - Tronchetto), onnan még kisvasúttal be a város belső szélére, majd komótos séta a Campo San Polo tér érintésével (ami a tősgyökeres velenceiek egyik gyülekezőhelye, nem olyan népszerű a turisták körében, de mégis főtérnek tekinthető a helyiek szíves ott-leledzése miatt) a Rialto hídig.
Itt be szerettünk volna kukkantani a híd tövében lévő piacra, de ekkor már, 11 óra körül, bezárt a bazár. A híd a középkorban jelentős szerepet játszott a város életében, innen ellenőrizték a világkereskedelmi forgalmat (selyem, fűszer, ilyenek). Ahol régen kereskedelmi irodák és banki kirendeltségek voltak, manapság már inkább boltocskák, ahol jó vigyázni a portékával: ami nagyon olcsó, az majdnem biztosan nem eredeti cucc.
A Canale Grande-n egyébként vagy a négy nagy híd egyikén vagy pedig a gondola jellegű komppal (traghetti) lehet átmenni.
Eddig az útszakaszig még nem volt vészes a közlekedés, de amíg innen eljutottunk a Szent Márk térre, na az a tipikus tömegnyomoros rész, amire emlékeztem, és ami miatt a velenceiek olyan ötven-hatvanezren, ha maradhattak csak már, a többiek mind elmenekültek innen. A maradottak simán rámordulnak a turistákra, hogy álljá'má' arrébb, haladni akarok, és mondjuk teljesen megértem, ha nem akarják ezt minden áldott nap csinálni, úgyhogy akinek nagyon elege lett, az már rég Mestrébe költözött, ami kinn (vagy benn?) van a szárazföldön és ahol nem kell dúvadként félrelökdösni a sok csomó bámészkodót. Mondjuk, ugyanakkor meg, ebből élnek, mármint a turistákból, és eléggé le is húzzák őket, szóval pro- és kontra kell mindig ezeket a dolgokat nézni, bár biztos rossz érzés lehet végignézni az itteni családoknak, hogy széjjelrohad a kecó, nekem is fájna asszem. "Brit tudósok" azt vizionalizálják, hogy 2050-re nem lesz más, csak egy "vízi Disneyland". Kár érte, dehát már így is nagyon sok pénzt beleöntöttek a fenntartásába, érthető, hogy egyszer majd vége szakad ennek: vagy elviszi az 'aqua alta', vagy a süllyedése lesz olyan mértékű, hogy már nem lesz kifizetődő a turisták miatt sem életben tartani.
A lehúzásnak több jelét is adják: egy kisebb vagyont költöttünk mosdóra, nagyságrendileg olyan 25-30 euróra tippelem a négy napot összesen. 1,50 egy kanyar, s még ha minimálkoncepciós is vagy, azért 3-4-szer csak menni kell egy nap, szóval egy cirka tízes, az azért sok, még ha hülyeség is átszámolni Ft-ra. (Olvasom most, hogy van az ún. Venice Card, aminek része a wc-használat is; praktikus olaszok, felismerték a keresletet, hozzáigazították a kínálatot...) A kávé, ha egy no-name, kis bárban iszod a pultnál: 1-1,50. Ha nem annyira felkapott, kiülős helyen (mint pl. én, a Szent Márk tértől kb. 50 méterre), ahol leülsz valamelyik utcai asztalhoz, 4 kavics. A Caffé Florianban, ami a kávézók netovábbja állítólag, vagy a Ristorante Quadriban, akkor a sima eszpresszó 7, a többi, ettől bonyolultabbak nyilván csak drágábbak. Ez utóbbi kettőben még olyan 5-6 eur összegben élő szalonzenei plusz díjat is felszámolnak. Komplett étkezésről nem is álmodoztunk, egy legegyszerűbb tésztaétel (tészta+paradicsomszósz kb.) is 10-15 pénz, amiért kb. leköpdösnek, ha csak azt eszel.)
Na, de ez mindegy is, nem gasztrotúrára mentünk, kiértünk a térre végre. Azt kell tudni róla, hogy kevesebb a galamb a korábbiakhoz képest. Megtiltották, illetve büntetik az etetésüket (ez mondjuk sokakat hidegen hagy, ahogy láttam, tapasztaltam, szerintem nem is tudnak róla, vagy szimplán nem érdekli őket, hogy a kezükre lehetne csapni emiatt, a másik pedig, hogy a fényképezés egy módja, hogy beültetik a főhőst egy csapat madár közepibe, aztán meg jól felverik őket - s hopp, kész is a művészi fotó...).
Mi nem a tenger felől érkeztünk, pedig úgy lett volna igazán stílusos az útikönyvek szerint, hanem a tér északi oldalán álló Óratorony alól bújtunk ki, ami a 15. században épült, de ma már digitális szerkezetű.
Nagyon rossz turisták voltunk, mert nem adtunk ki pl. 19 eurót a téren lévő Dózse-palotáért - szép dolog a művészet (Veronese, Tintoretto, Tiepolo, Tiziano festmények, freskók), de azért nem túlzás ez (is)? Ugyanígy nem mentünk be a Szent Márk székesegyházba sem, bár az ingyenes, ha jól emlékszem, csak sorbanállás van szinte mindig előtte. Az evangelista első temploma már 832-ben elkészült, de az le is égett. 1063-ban kezdték el építeni a harmadik, végleges változatot, melyet 1094-ben szenteltek fel.
A doge herceget jelent, a tisztség viselője nem uralkodó, hanem a velencei köztársaság első embere volt, bár a hatalmat valójában előbb a Nagytanács, majd a Tízek Tanácsa gyakorolta. A Nagytanács termét Velence százhúsz dózséjének arcképe díszíti. Egy közülük le van takarva fekete lepellel, ő rosszfiú volt, önkényuralomra próbált törni, ezért szegényt lefejezték; így jelzik még ma is, hogy ezt itt nem lehet csinálni, apukám... A palota háta mögött van a Sóhajok hídja, amin keresztül a rabokat kísérték át a börtönbe az ítélethirdetés után. A legenda az, hogy azért hívják így, mert sok sóhaj szállt fel róla, mikor a delikvensek - sokszor életükben utoljára - vethettek egy utolsó pillantást a szépséges Velencére, elvesztett szabadságuk felett keseregve.
Csak egy sort vártunk ki, a Campanile-ét. Ez a harangtorony a téren, ami a székesegyházhoz tartozik (Olaszországban legtöbbször a harangoknak külön épületük van, a templom mellett állnak, a pisai ferde torony is egy harangtorony, a pisai dómé). A 16. századra alakult ki a ma is látható formája, világítótoronyként is szolgált anno. 1902-ben összedőlt, tíz év alatt építették újjá. Az idő fenn gyönyörű volt, bár egy kicsit cúgos, de annyira tiszta képeket csinálhattam, köszönöm neked, sors, csodás volt a kilátás.
Miután lejöttünk, csak sétálgattunk az utcákon, pihegtünk egy kicsit a Palace Gardens-ben, élveztük a mászkálást a kis utcácskákon át. A város területe nem nagy, de a zegzugos szerkezete miatt sokat lehet benne gyalogolni.
A gondolázás 80 euró egy órára, más források szerint 40 percre, akkor is, ha ketten bújtok össze benne egy kis romantikázásra, meg akkor is, ha hatan zsúfolódtok össze benne - ezt, aki szerette volna, szabadprogramban lezavarhatta. Nekem kicsit furi ez a sok párna, műcsipke, meg művirág, meg az ezzel járó turista-zsizsegés, sajna semmi szerelmes ugyulu-bugyuluzást nem tudok hozzákötni a kis kérges szívemmel ehhez; bennem a hiba, elismerem.
Délután találkoztunk újra a csoporttal a Szent Márk téren, hogy este visszatérhessünk a kis szagosunkba. Másnap hajóra fel, kirándulás M/Burano-ba!
 |
| Campo San Polo |
 |
| A Rialto közelében a Canale Grande |
A Canale Grande-n egyébként vagy a négy nagy híd egyikén vagy pedig a gondola jellegű komppal (traghetti) lehet átmenni.
Eddig az útszakaszig még nem volt vészes a közlekedés, de amíg innen eljutottunk a Szent Márk térre, na az a tipikus tömegnyomoros rész, amire emlékeztem, és ami miatt a velenceiek olyan ötven-hatvanezren, ha maradhattak csak már, a többiek mind elmenekültek innen. A maradottak simán rámordulnak a turistákra, hogy álljá'má' arrébb, haladni akarok, és mondjuk teljesen megértem, ha nem akarják ezt minden áldott nap csinálni, úgyhogy akinek nagyon elege lett, az már rég Mestrébe költözött, ami kinn (vagy benn?) van a szárazföldön és ahol nem kell dúvadként félrelökdösni a sok csomó bámészkodót. Mondjuk, ugyanakkor meg, ebből élnek, mármint a turistákból, és eléggé le is húzzák őket, szóval pro- és kontra kell mindig ezeket a dolgokat nézni, bár biztos rossz érzés lehet végignézni az itteni családoknak, hogy széjjelrohad a kecó, nekem is fájna asszem. "Brit tudósok" azt vizionalizálják, hogy 2050-re nem lesz más, csak egy "vízi Disneyland". Kár érte, dehát már így is nagyon sok pénzt beleöntöttek a fenntartásába, érthető, hogy egyszer majd vége szakad ennek: vagy elviszi az 'aqua alta', vagy a süllyedése lesz olyan mértékű, hogy már nem lesz kifizetődő a turisták miatt sem életben tartani.
 |
| Velence "utcáin" |
Na, de ez mindegy is, nem gasztrotúrára mentünk, kiértünk a térre végre. Azt kell tudni róla, hogy kevesebb a galamb a korábbiakhoz képest. Megtiltották, illetve büntetik az etetésüket (ez mondjuk sokakat hidegen hagy, ahogy láttam, tapasztaltam, szerintem nem is tudnak róla, vagy szimplán nem érdekli őket, hogy a kezükre lehetne csapni emiatt, a másik pedig, hogy a fényképezés egy módja, hogy beültetik a főhőst egy csapat madár közepibe, aztán meg jól felverik őket - s hopp, kész is a művészi fotó...).
Mi nem a tenger felől érkeztünk, pedig úgy lett volna igazán stílusos az útikönyvek szerint, hanem a tér északi oldalán álló Óratorony alól bújtunk ki, ami a 15. században épült, de ma már digitális szerkezetű.
 |
| Az óra-, a harangtorony és a zászlónk a Szent Márk téren |
 |
| A Dózse-palota - részlet kívülről |
A doge herceget jelent, a tisztség viselője nem uralkodó, hanem a velencei köztársaság első embere volt, bár a hatalmat valójában előbb a Nagytanács, majd a Tízek Tanácsa gyakorolta. A Nagytanács termét Velence százhúsz dózséjének arcképe díszíti. Egy közülük le van takarva fekete lepellel, ő rosszfiú volt, önkényuralomra próbált törni, ezért szegényt lefejezték; így jelzik még ma is, hogy ezt itt nem lehet csinálni, apukám... A palota háta mögött van a Sóhajok hídja, amin keresztül a rabokat kísérték át a börtönbe az ítélethirdetés után. A legenda az, hogy azért hívják így, mert sok sóhaj szállt fel róla, mikor a delikvensek - sokszor életükben utoljára - vethettek egy utolsó pillantást a szépséges Velencére, elvesztett szabadságuk felett keseregve.
 |
| Sóhajts egyet, utoljára... |
Csak egy sort vártunk ki, a Campanile-ét. Ez a harangtorony a téren, ami a székesegyházhoz tartozik (Olaszországban legtöbbször a harangoknak külön épületük van, a templom mellett állnak, a pisai ferde torony is egy harangtorony, a pisai dómé). A 16. századra alakult ki a ma is látható formája, világítótoronyként is szolgált anno. 1902-ben összedőlt, tíz év alatt építették újjá. Az idő fenn gyönyörű volt, bár egy kicsit cúgos, de annyira tiszta képeket csinálhattam, köszönöm neked, sors, csodás volt a kilátás.
Miután lejöttünk, csak sétálgattunk az utcákon, pihegtünk egy kicsit a Palace Gardens-ben, élveztük a mászkálást a kis utcácskákon át. A város területe nem nagy, de a zegzugos szerkezete miatt sokat lehet benne gyalogolni.
 |
| Sikátorok mentén - egy kis terecske épp a magyarok királynőjéről van elnevezve (a keresztény névadásban Máriára, a mennyek királynőjére utaló név a Regina) |
Délután találkoztunk újra a csoporttal a Szent Márk téren, hogy este visszatérhessünk a kis szagosunkba. Másnap hajóra fel, kirándulás M/Burano-ba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése