Szállodánkat ugyanúgy, 8-kor hagytuk el ma is, ahogy előzőleg, a különbség csak az volt, hogy hétfő reggele virradt fel, ami egyet jelentett a reggeli csúcsban való araszolgatással Padováig. Utána viszont már tudtunk haladni, így hamarosan újra Tronchetto-ra érkezünk, itt azonban most nem vasútra, hanem hajóra szállunk és irány elsőként Murano.
A sziget üvegiparáról híres, így mi is, ahogy sokan mások, meglátogattunk egy üvegfújó műhelyt. Akivel eddig beszéltem, mindenki ugyanazt mondta: látszólag a bemutató bácsik mind csak lovat tudnak fújni, pedig nem, a boltok kínálatát nézve.
Keresve az okát ennek, arra jutottunk, hogy az egyszeri turistának elég ennyi is? Valójában, az igazi okot nem tudom, de ez így picit szánalmasnak tűnik nekem, mármint, hogy ennyire csak a felszínt kapargatjuk... Én pl. lehet, hogy kicsit mesélnék a közönségnek közben, míg valaki ott dolgozik előttünk, az ipar történetéről, az üvegről, a szigetről, mittomén, ezzel szemben kb. 10 percet tölthettünk a tök csöndben zajló bemutatóval, utána sokkal tovább tartott a vásárlás... mármint a többieknek. Ezért nem olyan jók nekem ezek az utak, mert nem akarok még több porfogót itthonra, hanem élményeket, tudást, megismerést szeretnék inkább, minél többet...
Valahogy ismét összeterelődött a csapat, a sziget többi részére nem sok időnk maradt a két látogatható templom közül az egyiknek a megnézése után, egy óránk volt még kb. a hajónk továbbindulásáig Burano-ra, ez megint az a rövid idő, ami alatt csak max ténferegni lehet ide-oda.
A szigeten egyébként akkor indult be a biznisz, mikor 1291-ben kitiltották Velencéből az üvegműveseket a műhelyek tűzveszélyessége miatt, így el kellett költözniük onnan. Több technikájuk is van az üvegkészítést illetően, ők készítették elsőnek az ún. aventuri üveget, ami sötétzöld színű, benne aranycseppekkel, de gyártanak kristály- vagy más néven ólomüveget, millefiori (sokszínű) üveget is.
A San Donato a sziget legfontosabb műemléke, a velencei-bizánci építészet remek példája. Márvány mozaikpadlója 12. századi, hasonlít a Szent Márk székesegyházéhoz és ebből a századból való a Szűz Máriát ábrázoló mozaik is. Magyar vonatkozása is van a templomnak: itt őrzik, az oltár alatt, Szent Gellért püspök (Szent István fiának, Imre herceg nevelőjének) bebalzsamozott testét, aki velencei születésű volt.
Burano és Murano története összeér Aquileia-éval: itt telepedtek le az onnan elmenekülők Attila hunjai elől, bár már az ókorban is lakott lehetett. Az új helyen letelepedők elhagyott városuk hat kapujának neveit adták az itteni szigeteknek: Murano, Burano, Mazzorbo, Torcello, Ammiana és Constanziaco.
Burano a csipkéjéről és a színes házairól híres. A csipke természetesen aranyárban, úgyhogy inkább séta és sok-sok fotó a színkavalkádról (amit manapság egyébként engedélyeztetniük kell a lakóknak, hogy milyen színűre festenék, nem ám, hogy csak úgy mennek a saját fejük után).
Láttam ezt a szót kint, itthon kerestem utána, hogy mi ez, mert gyönyörű a hangzása, ahogy kimondom: a la Serenissima azt jelenti, a legderűsebb. A velenceiek évszázadokon át használták a városállam, vagy az azt irányító Nagytanács szinonímájaként.
A sziget üvegiparáról híres, így mi is, ahogy sokan mások, meglátogattunk egy üvegfújó műhelyt. Akivel eddig beszéltem, mindenki ugyanazt mondta: látszólag a bemutató bácsik mind csak lovat tudnak fújni, pedig nem, a boltok kínálatát nézve.
 |
| Ilyen lett az ilyen volt. |
 |
| Az én porfogóm - szabad szemmel alig látható, de az emlék funkciót teljesen jól betölti. |
A szigeten egyébként akkor indult be a biznisz, mikor 1291-ben kitiltották Velencéből az üvegműveseket a műhelyek tűzveszélyessége miatt, így el kellett költözniük onnan. Több technikájuk is van az üvegkészítést illetően, ők készítették elsőnek az ún. aventuri üveget, ami sötétzöld színű, benne aranycseppekkel, de gyártanak kristály- vagy más néven ólomüveget, millefiori (sokszínű) üveget is.
A San Donato a sziget legfontosabb műemléke, a velencei-bizánci építészet remek példája. Márvány mozaikpadlója 12. századi, hasonlít a Szent Márk székesegyházéhoz és ebből a századból való a Szűz Máriát ábrázoló mozaik is. Magyar vonatkozása is van a templomnak: itt őrzik, az oltár alatt, Szent Gellért püspök (Szent István fiának, Imre herceg nevelőjének) bebalzsamozott testét, aki velencei születésű volt.
Burano a csipkéjéről és a színes házairól híres. A csipke természetesen aranyárban, úgyhogy inkább séta és sok-sok fotó a színkavalkádról (amit manapság egyébként engedélyeztetniük kell a lakóknak, hogy milyen színűre festenék, nem ám, hogy csak úgy mennek a saját fejük után).
Burano után vissza Velencébe még egy kis szabadprogramra.
A szárnyas oroszlán Szent Márk evangelista szimbolikus ábrázolása. Sokszor látni Velencében is, de a Pó-síkság többi városában is. Az állat mellső lábával rendszerint egy nyitott könyvre támaszkodik, melyen ez a latin szöveg van: Pax Tibi Marce evangelista meus (Béke veled, Márk, evangelistám).
Palazzok, casa-k, ca-k: A 18. századra beköszöntő politikai hanyatlás követően indul virágzásnak a művészet a városban. A Canal Grande mentén emelt fényűző palotákban vidám lehetett az élet: bálokat, lakomákat tartottak bennük, játékokkal, orgiákkal múlatták az időt. Velence neve ekkor fonódik össze a dekandenciával, a romlottsággal.
A karneválozás 1797-ben, a köztársaság bukásával megszűnt, csak 1980-ban született újjá, amit nehéz elképzelni az ajándékboltok elképesztő mennyiségű álarckínálata mellett, amiknek a gyártása szintén ekkor kezdődött újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése