2015. június 14., vasárnap

Apró megborzongásaim, avagy nem kell mindig nagy dolgokra gondolni

Nincsenek véletlenek, a napokban a futásról volt valakivel szó, erre szembejött velem ez a videó. Szeretem ezeket. Mondjuk hinni nem hiszek benne, hogy pusztán attól, hogy valaki egy ilyen motivációs kisfilmet/reklámot megnéz, majd jól az abban foglaltak szerint is cselekszik (bár lehet, hogy sokaknál működik), mint pl. amire most itt rávenni igyekeznek, miszerint fuss Forest, fuss, de van ezekben a kis szösszenetekben valami gyönyörűség. Pár percesek csupán, mégis beléjük lehet sűríteni valami kis eszenciát, valami kis érzésdarabocskákat. Ebben pl. azok a szálkás comb- és vádliizmok, ahhh...
... ebben azok a húzódzkodás közben izgő-mozgó hátizmok...
... és igazából nekem mindegy, hogy mit reklámoznak vagy épp mire akarnak rávenni ezek a kis filmek. Pl. nem fáj, hogy nagy valószínűséggel sosem lesz ilyen autóm, meg bele lehetne abba kötni, hogy nem egy nagydarab kétajtós szekrény, nagyon szőke svéd vág át a hómezőn és skandálja a svéd himnuszt, mert az mondjuk sokkal hitelesebb lenne a sztereotíp svéd képnek megfelelve, stb., de itt most nem ez a lényeg. A lényeg a fíling, amit közben érzek, hogy kiráz a hideg a hangtól, s a látványtól (a jó marketing szakembereknek köszönhetően...)


Ezt meg csak úgy, a lusta, meleg vasárnap reggelek hangulati aláfestéseként:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése