Ez itt egy trilógia. Az első részt, a Berlini nyárfákat J-től kaptam kölcsön, akivel jórészt hasonló az ízlésünk, ha könyvről van szó, s én épp könyv nélkül kornyadoztam a világban, mikor ezt felajánlotta, hogy olvassam csak. Talán ő sem emlékezik már a cetlire, ami benne volt a könyvben, talán ő is könyvjelzőnek használta, mint én. Hol találta, hol olvasta ezeket a mondatokat? Miért tartotta vajon fontosnak kiírni őket?
A könyv egyébként sötét, északi, sokszor rideg, de én szeretem valamiért a sötét, északi dolgokat. Egy család élete, benne a családtagoké, testvérek, apák, anyák; emberek fura foglalkozásokkal, fura érzésekkel egymás iránt...(és itt is átjött, hogy ezek az északi népek teljesen más hőérzettel bírnak, a könyvben többször panaszkodnak a huszonpárfokos rettenetes hőségre; én ezt nem tudom értelmezni :))
Épp ma realizáltam angolórán, miközben meséltem az utóbbi napok történéseit, hogy kicsit sok most a skandináv az életemben. Az utóbbiakban olvasott könyvek, filmek (a most futó Hipnotizőr, de ezt is olvastam könyvben is, és majd talán meg is nézem, a Hannibal tv-sorozat Mads Mikkelsen-nel), a zene (Rebekka Karijord, októberben majd Ane Brun), aztán tegnap - egészen véletlenül - a Csollány Szilveszterrel készült interjú Izlandról, ahol jelenleg él, szóval, ó sors, mit szeretnél közölni velem? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése