...amit egy picit szégyellek, hogy csak most, mikor már több mint két éve itt várja, hogy megvalósulhasson, és amit végül is elkezdtem, de aztán leálltam vele, szóval most akkor újult erővel csapok a lecsóba és mondjuk azt, hogy két éven belül teljesítem a célt.
Mi van a rébuszokban beszélés mögött? Kaptam a negyvenedik szülinapomra egy "kis" ajándékot az ÖTYE-től, itt írtam róla akkoriban:
A kis kártyák azóta is itt várják, hogy teljesítsem, ami rajtuk van, ebben a cuki, T által készített világítótornyos dobozban, aki, ha jól tudom, ekkor indult el a szalvétatechnikázás, mint hobbitevékenység rögös útján és nagyon sok mindent készített azóta. :)
Még abban az évben, amikor megkaptam őket, sikerült kettő kártyát kipipálni, a bükkszentkeresztit és Makót.
Aztán a következő évben eljött Párizs ideje:
És sajnos ezzel finitó... :( Nademajdmost! Amint az időm engedi, megyek és kutatok, és keresek, és felfedezek. Valahogy úgy kellene, hogy az egyirányba esőket összehangolni, majd meglátom, hogyan sikerül.
A terv jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy beszerezzek térképet, elvégre valami alapján be kell lőni, hogy mi merre esik és persze nincs egyetlen Magyarország térképem sem (de). Bár a könyvalakút fogom majd magammal hurcibálni ezekre az utakra, de nem tudtam otthagyni ezt a falra is tehető nagyon szépet sem, mert gyönyörűen kidolgozott:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése