Nooormális?

Ez most hogy van ez? Olyan rohadt sötét van egész nap, most lámpafénynél takarítsak? Elvileg fényes nappal van, nem? De hol van a fény??? Legyen már tavasz!!! A héten már a feketerigók is énekeltek, ők is azt érzik, hogy jöjjön már! Megcsináltam ugyan a nagyját, de annyira fura, hogy nem természetes fény mellett csinálom, hogy inkább csak legyek már túl rajta érzéssel, gyorsan-gyorsan voltam vele, olyan is lett, csak ahol a papok táncolnak, vagy hogy is szól a mondás.

Hallgassunk inkább zenét! Sigur Ros, de itt is van kérdésem: hogy vitték oda a semmi közepébe az áramot? Kihúztak csak a koncert kedvéért egy komplett villamosvezeték hálózatot? Volt ott egy tanya a közelben, vagy egy eldugott település, ahonnan kivezették? Mennyi zsinór kellett ehhez, ha igen? Láttam én egyáltalán távvezetéket az országban? Miért nem emlékszem ezekre? Vagy egy bazi nagy aggregátorra kötötték be magukat? De amúgy annyira jó hangulata van a felvételnek, olyan szeressük-egymást-gyerekek fíling, szeretem. Bár hangja nem sok van a srácnak, szimpatikus azzal a kis cérnavékonyságával, meg a csengő-bongózó/vonós csajok, meg a vokálozó-fúvós fiúk, annyira jók. 

Vagy itt van egy másik szám, nem egy Pilinszky mélységű a dalszöveg, de cuki, menjen mindenki világgá. :) Ismerős volt a lány, a neve nem mondott semmit, de mostmár tudom: iskolatársa volt Bellának és Edwardnak az Alkonyat filmekben. :)

Imagine Budapest-i séták 5. - A fal adja a másikat, avagy a pesti épületdíszek titkos nyelve

Időrendben ez volt az első sétám az Imagine Budapest-tel, úgyhogy még nagyon nem tudtam mire számítsak, ennek megfelelően nem is készültem a jegyzetelésre (amit később már csináltam, ennyi információt képtelen lettem volna megjegyezni; toll volt ugyan ekkor is nálam, de írásra alkalmas papírt, illetve az egyetemi terepgyakorlatokon már rendszeresített papírcsíptetős jegyzetelősömet nem vittem magammal), itt még csak fotóztam.

A séta az Iparművészeti Múzeum impozáns, jellegzetes zöld tetejű épületénél kezdődött. Emese, ennek a sétának a vezetője, azzal indított, hogy a ház keletkezéséről mesélt, illetve, hogy abban az időben mi volt a helyzet várostörténetileg, életileg Budapesten. Megbeszéltük, a csoporttagokkal közösen találgatva, hogy mit szimbolizál a négy alak a tetőn például, sok-sok információ található az épület honlapján:

 http://www.imm.hu/hu/contents/20,%C3%89p%C3%BClett%C3%B6rt%C3%A9net#&panel1-2

Aztán következett a múzeummal szemben lévő ház, találgattuk a korát, hogy kié lehetett, ki építhette, mikor, milyen funkciót látott el (itt hallottam először a bérpalota/bérház különbségéről, jellegzetességeikről). A házról találtam egy jó kis cikket itt:

http://mno.hu/migr_1834/elrozsdasodott_vasudvar-160011

Sétáltunk tovább, Mária utca. Itt is, mint még sok helyen, a házak homlokzatán megfigyelhetők különféle díszek. Van, amikor tárgyak, van, amikor fejek/alakok bukkannak fel a falakon. Kiderült, hogy ezeknek többnyire semmi jelentőségük nincs az adott épület vonatkozásában, volt épületdísz katalógus, s a ház építtetője ezt választotta, pont. Egyszerűen csak díszek voltak, mint ahogy ma sem egyformák a házak, ebben a korban ez volt szokásban. (Nekem egyébként a vidéki Angliában pont az általában egységes utcakép tetszik, ha jól tudom, nem építhetnek újonnan olyat, ami kilógna a sorból, illetve a felújításkor is meg kell hagyni az eredetit. Dehát kinek hogy.) Itt van egy pár példa (sajnos itt-ott erre-arra dőlnek a képek, lentről nagyon nehéz felfelé, egyenesen fotózni, idő sem volt rá, hogy beállítgassam, mert a csoport haladt, meg csak két kezem van, először akkor jegyzetelős lerak valahová, fotóz, cókmók összeszed, továbbhalad - így zajlott a dolog): 

 Volt azonban egy ház, ahol Emese mutatott a ház - ha jól emlékszem - tulajdonosáról egy fotót, majd ránéztünk a kapualjban lévő fejre, s talán igaz a szóbeszéd, miszerint mintha mutatna egy kis hasonlóságot a kettő:

Nemcsak szépségekkel lehet ám találkozni, vannak kifejezetten ijesztők is:

Kitérve a József körútra, ott látható egy komplett képsor, végigfutva az épület teljes hosszán:

A sétát a Gutenberg téren fejeztük be, a Gutenberg-Otthonnál. A napokban fedeztem fel egy nagyon jó kis blogot Budapest érdekességeiről, a blogger ír erről a házról is többek között és vannak belső fotók is, mi nem mentünk be:

 http://lasdbudapestet.blogspot.hu/2013/01/gutenberg-otthon.html

Elemental Iceland - az élhetetlen sziget

 Megjelent egy könyv, amely eléggé leköpködi a skandináv államokat, többek között Izlandot is, annak emberi életre való alkalmatlansága miatt. Több cikk is olvasható a könyvről és a kiváltott reakcióról a zindexen, érdekes.

http://index.hu/kulfold/2014/02/06/magyarazkodik_az_eszakot_ekezo_brit_iro/

Mindenesetre, itt egy összefoglaló a tűzben született földről (ne felejtsétek teljes képernyőre tenni):

 

http://vimeo.com/75646917

Ilyen mamika szeretnék majd lenni! :)

... és legyünk figyelemmel, mi nők, itt a lentebbi, utolsó mondatra...

A NŐ:

3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.
8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.
15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)
20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.
30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.
40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.
60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.
80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...

Úristen, horgolok! :)

Na, a kampós tűvel való kolomolásnak (igen, ez egy létező szó, bár utoljára akkor jártam úgy a guglival, mint most az erre a szóra való rákereséssel, amikor az egyetemen vizsgára készültem, és volt, hogy csak a kötőszavakat értettem a mondatban, és néha akkor sem dobott ki semmilyen találatot az ismeretlen szavakra, mint ahogy most erre sem - felénk ez a "csinálás", vagy valamilyen rejtélyes eredetű/beazonosíthatatlan zajongásnak a hallott hang alapján szinonímája: pl. mit kolomolsz ott a szobában? értsd és egyenlő: mit csinálsz te ott a szobában? - büszke vagyok rá, hogy tudok újat mutatni a netnek, ritkán sikerül :)),

Ha nem írom be azt, hogy "tájszó", akkor idegen nyelveken feldob valamiket, de magyarul semmit.

... szóval a horgolás szó mögött mostmár a számomra is értelmezhető cselekedet van, melynek vannak látható, kézzel fogható eredményei, formák öltenek testet csodálatosan; második, illetve harmadik darab (még nem tudom, meddig fogom számolni őket, most még nagyon az újdonság erejével hatnak): 

Kerekedik a virágkerék...

Négyszögesedik a kör...

Kicsit csálé :)

Kicsit girbe-gurbák a sorok, nem sikerült egyvonalban felvarrnom a gombokat rá, de az első komoly horgolmányom (funkció: mobiltok). :)

 

Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek

Nehezen jutottam a végére ennek a könyvnek. Amiért végigolvastam, az az, hogy ritkán hagyok félbe könyvet, vannak benne szép és elgondolkodtató szavakból kerekített mondatok, és a nosztalgia.

Szeretem úgy általában véve a családregényeket, itt elég nehezen volt követhető, hogy ki kinek a kije (pl. ki volt Liza és Szidike?). Ami pozitív kritikát olvastam róla, én pont az ellenkezőjét éreztem: főleg az elején elég követhetetlen volt, hogy hol járunk, mi történik és kivel; szóval mások a fogalmaink a jó történetvezetést illetően ezzel a kritikussal.  

Viszont vannak benne többször előkerülő gondolatok, egész szövegszakaszok, nekem ez tetszik az ismétlődők közül a legjobban: 

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az amire visszaemlékezik, amikor el akarja mondani, hogy élt. Az, hogy hogyan élt, vagy az, hogy élt egyáltalán.” 

Sok van benne a XX. századi történelemből, én ezeket mind ismeretterjesztésül veszem, csak a vége felé vagyok már közvetlenül érintett, abban, amit már magam is tapasztaltam, az már a nosztalgia része: kisdobosság/úttörőség, örs, raj, április-négyről-szóljon-az-ének, a Wartburg ringatózása, Aradszky László: Isten veled édes Piroskám az MK27-es (vagy 29-es?) magnón, IFA teherautó, stb. (Nagy fájdalmam, hogy bár mindig jó tanuló voltam, soha nem jutottam el Zánkára, az úttörőtáborba; a Balatonon is csak 14 éves koromban jártam először, családdal, és különös módon soha nem ivódott be, hogy jaj, a Balaton, az milyen szép, meg milyen jó, mert egyszerűen semmi közöm nem volt hozzá - ellentétben pl. sok budapesti ismerősömmel, ide gondolom közelebb volt, sokaknak volt/van ott nyaralója és még mindig nem értem sokszor máig sem, hogy nyaranta ez miért olyan jó, oda elmenni, ott lenni; szerintem semmi extra, mármint az ország egyéb szép tájaihoz képest.)

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) által gyártott, MK-29 "Juno" típusmegjelölést viselő kompakt kazettás magnetofon

Nekünk ilyen volt, ez az MK27-es