Nehezen jutottam a végére ennek a könyvnek. Amiért végigolvastam, az az, hogy ritkán hagyok félbe könyvet, vannak benne szép és elgondolkodtató szavakból kerekített mondatok, és a nosztalgia.
Szeretem úgy általában véve a családregényeket, itt elég nehezen volt követhető, hogy ki kinek a kije (pl. ki volt Liza és Szidike?). Ami pozitív kritikát olvastam róla, én pont az ellenkezőjét éreztem: főleg az elején elég követhetetlen volt, hogy hol járunk, mi történik és kivel; szóval mások a fogalmaink a jó történetvezetést illetően ezzel a kritikussal.
Viszont vannak benne többször előkerülő gondolatok, egész szövegszakaszok, nekem ez tetszik az ismétlődők közül a legjobban:
„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az amire visszaemlékezik, amikor el akarja mondani, hogy élt. Az, hogy hogyan élt, vagy az, hogy élt egyáltalán.”
Sok van benne a XX. századi történelemből, én ezeket mind ismeretterjesztésül veszem, csak a vége felé vagyok már közvetlenül érintett, abban, amit már magam is tapasztaltam, az már a nosztalgia része: kisdobosság/úttörőség, örs, raj, április-négyről-szóljon-az-ének, a Wartburg ringatózása, Aradszky László: Isten veled édes Piroskám az MK27-es (vagy 29-es?) magnón, IFA teherautó, stb. (Nagy fájdalmam, hogy bár mindig jó tanuló voltam, soha nem jutottam el Zánkára, az úttörőtáborba; a Balatonon is csak 14 éves koromban jártam először, családdal, és különös módon soha nem ivódott be, hogy jaj, a Balaton, az milyen szép, meg milyen jó, mert egyszerűen semmi közöm nem volt hozzá - ellentétben pl. sok budapesti ismerősömmel, ide gondolom közelebb volt, sokaknak volt/van ott nyaralója és még mindig nem értem sokszor máig sem, hogy nyaranta ez miért olyan jó, oda elmenni, ott lenni; szerintem semmi extra, mármint az ország egyéb szép tájaihoz képest.)
.preview.jpg) |
| A Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) által gyártott, MK-29 "Juno" típusmegjelölést viselő kompakt kazettás magnetofon |
 | ||||||||||||||||
| Nekünk ilyen volt, ez az MK27-es |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése