2014. március 6., csütörtök

Vannak azok a dolgok...

... amiket úgy nem értek. Mondjuk a totál kiszedett, leborotvált, legyantázott saját, majd a teljesen cekával rajzolt szemöldököt (én nem tudom, ez hogyan van statisztikailag, de minden nap látok legalább egyet, s egyetlen esetben tudom csak elfogadni, mint normális emberi cselekedetet, ezt a rajzolást, ha valamely testi okból, betegségből kifolyólag kihullik ez a fajta szőrzete a nőknek - minden más esetben csak elrontani tudják, úgy érzem, a nénik ezt a dolgot),  meg még ezt a szavazásosdit sem nagyon fogom. 
Egyrészt egyet vagyok kénytelen érteni a népszabi újságírójával ebben a kérdésben, hogyha tényleg úgy van, hogy a határon túli magyarok tudnak szavazni majd levélben (van az a társ. célú hirdetés, ahol bemondják, hogy ha van megfelelő pépörje az embernek, akkor per post már küldheti is a szavazatát, de ezt amúgy ki ellenőrzi, mármint hogy mi van a borítékban, tényleg az arra illetékes szavazatát tartalmazza-e, stb, stb; mi van, ha valaki menet közben megbuherálja azt a borítékot; ennek az embernek simán elhisszük, hogy ő az, aki, akkor az én szavazatom mért is nem működik bemondásra, minek BEMUTATNOM a személyit, lakcímkártyát, satöbbit majd hozzá?), akkor a Németországban élő volt kollégámnak miért kell személyesen elmennie Berlinbe a követségre, miért nem szavazhat ő is levélben? Eddig azt hittem, hogy ezen csak mi gondolkodtunk el a gyárban, de most láttam online nyomtatásban is, íme:
"A rezsicsökkentés létfilozófiáját követve két tábort lát a külföldön élő magyarok közegében (ti. a miniszterelnök, az én megjegyzésem): amelyik előle menekült, meg amelyiknek ő adott állampolgárságot. Ebben az egyszerű világban az első csoport ab ovo ellenzéki, az utóbbi meg értelemszerűen fideszes. Az elsőt tehát akadályozni kell a szavazásban, a másikat segíteni. Így alakult ki az a botrányos választási regula, hogy a határon túl élő kettős állampolgárok levélben is voksolhatnak, a külföldön tartózkodó magyarokat pedig minden elképzelhető módon akadályozzák a választójoguk érvényesítésében."
Jó, mondjuk N. Kósa Judit azért egy kicsit túloz azzal, hogy "minden elképzelhető módon" akadályoztatva vannak a külföldön élő magyarok a szavazásban, (mert azért, ha nagyon akarnak, nyilván elmennek szavazni, csak kérdés, hogy veszik-e a fáradtságot rá), de ha tényleg így fog működni a rendszer, ahogy azt elképzeljük, akkor valóban úgy tűnhet, hogy hátrányosan megkülönböztetik őket, mert végül is egyszerűbb/olcsóbb lehet egy borítékot feladni, mint elutazni mondjuk az adott külországban a követségre, konzulátusra (a kollégánk nem Berlinben él és dolgozik, neki egy egynapos kirándulás lesz ez a dolog). 
A teljes cikk amúgy elolvasható a nol.hu-n N. Kósa Judit többi cikke között, én csak véletlenül kattintottam rá, mert ujpetit kerestem, régen mindig elolvastam a szerdai szösszeneteit, meg egy időben gyűjtöttem is őket, szóval ez most csak úgy eszembe jutott, hogy összekössem azzal, hogy a volt kollégánk nyavalygott egy picit emiatt. 
(Meg, lehet, hogy hiányos/rossz a tudásom, de azzal nincs baj, hogy teljesen visszakövethető az, a levélben elküldöttnél, hogy ki kire szavazott, ez nem titkos amúgy? Ez olyan, mintha én, amikor majd húzom az x-et valahová, arra a lapra a nevemet, címemet is felírnám jól, vagy nem? Minek bebújnom az ikszeskedéshez a függöny mögé? Vagy nem kell ráírnia a borítékra feladót a delikvensnek és meg van oldva a választási adminisztráció szerint, vagy hogy van ez?) 
A másik viszont idegesít, hogy erre szórják a pénzt: már a második elsőbbségivel feladott szavazz rám-borítékot kapjuk a körzet fideszes képviselőjétől, teljesen feleslegesen, véleményem szerint. Egy, minek kétszer, és még hány fog jönni ápr. 6-ig (hosszú még a március), kettő, mitől félnek, hogy simán feladva nem kapjuk meg, vagy mi? (Mert az elsőbbségi levél se visszakövethető amúgy, hogy megérkezett-e a címzetthez; ettől már csak az lenne szebb, ha tértivevényesen küldenék, és ballaghatnánk értük, átvenni őket a postára, de hülyeség már, nem? De.)

Titkos projekt 2.

Erről sem tudok többet mondani, kérem, kapcsolja ki :)
 

Tavasz van :)

"Minden tél szívében rejtezik egy vibráló tavasz, és minden éj leple mögött ott vár egy mosolygós hajnal."
(Kahlil Gibran)


Titkos projekt 1.

Nem bírtam megállni, hogy ne mutassam meg. Több részletet nem árulhatok el egyelőre. :)


Nem megy ki...

Ismeri ugye mindenki, milyen az, mikor állandóan egy zene szól a fejedben? Na, nekem most ez van ezzel. :)

"Happy"
[Verse 1:]
It might seem crazy what I’m about to say
Sunshine she’s here, you can take a break
I’m a hot air balloon that could go to space
With the air, like I don’t care baby by the way

[Hook:]
Because I’m happy
Clap along if you feel like a room without a roof
Because I’m happy
Clap along if you feel like happiness is the truth
Because I’m happy
Clap along if you know what happiness is to you
Because I’m happy
Clap along if you feel like that’s what you wanna do

[Verse 2:]
Here come bad news talking this and that, yeah,
Well, give me all you got, and don’t hold back, yeah,
Well, I should probably warn you I’ll be just fine, yeah,
No offense to you, don’t waste your time
Here’s why

[Hook]
Hey, come on

[Bridge:]
(happy)
Bring me down
Can't nothing bring me down
My level's too high
Bring me down
Can't nothing bring me down
I said (let me tell you now)
Bring me down
Can't nothing bring me down
My level's too high
Bring me down
Can't nothing bring me down
I said

[Hook 2x]
Hey, come on

(happy)
Bring me down… can’t nothing…
Bring me down… my level's too high…
Bring me down… can’t nothing…
Bring me down, I said (let me tell you now)

[Hook 2x]
Come on

2014. március 2., vasárnap

Itteni csendem oka...

..., hogy egyfolytában horgolok, de tényleg. Egyszerűen nem bírom, nem akarom abbahagyni. Elkészült az első komplett, saját darab: Édesnovemberkendő, kicsit újraértelmezve, a rojtok végén gyöngyökkel megbolondítva. Ez ilyen faék egyszerűségű minta, és én rájöttem, hogy nem szeretem, mint ahogy az életben sem, a bonyolult dolgokat. Idegesít, ha túlzottan oda kell figyelni a mintára, mert általában elrontom, nem szeretem, ha számolni kell sokat, mert ott is szétszóródik a figyelmem közben. A szimpla ismétlődés viszont megnyugtat és jó látni, hogy haladok. 



Persze, azért próbálkozom bonyolultabbakkal is, hátha egyszer majd megszeretem őket csinálni, mert amúgy tetszenek ők is, ez itt Anna királynő csipkéje:

És hogy mennyire a rabja vagyok, de tényleg: az egyik új projekt egy csodás zöld színű, charlizetheron-os megint, imádom:



Devecseri Gábor: Csak


Ha csak egy szőlőlevelet
sikerül megörökítened,


ha egyetlen sorod is odaérez
a feszes fürtszemek fényköréhez,


vagy ha csak vágyad támad a délutáni
tóra tekintve, hozzá szót is találni,


vagy ha a szépre nézve, hozzátenni
semmit sem áhítsz, csak belemerülni


mint lelked otthonába:
már nem éltél hiába.