Vannak azok a dolgok...

... amiket úgy nem értek. Mondjuk a totál kiszedett, leborotvált, legyantázott saját, majd a teljesen cekával rajzolt szemöldököt (én nem tudom, ez hogyan van statisztikailag, de minden nap látok legalább egyet, s egyetlen esetben tudom csak elfogadni, mint normális emberi cselekedetet, ezt a rajzolást, ha valamely testi okból, betegségből kifolyólag kihullik ez a fajta szőrzete a nőknek - minden más esetben csak elrontani tudják, úgy érzem, a nénik ezt a dolgot),  meg még ezt a szavazásosdit sem nagyon fogom. 
Egyrészt egyet vagyok kénytelen érteni a népszabi újságírójával ebben a kérdésben, hogyha tényleg úgy van, hogy a határon túli magyarok tudnak szavazni majd levélben (van az a társ. célú hirdetés, ahol bemondják, hogy ha van megfelelő pépörje az embernek, akkor per post már küldheti is a szavazatát, de ezt amúgy ki ellenőrzi, mármint hogy mi van a borítékban, tényleg az arra illetékes szavazatát tartalmazza-e, stb, stb; mi van, ha valaki menet közben megbuherálja azt a borítékot; ennek az embernek simán elhisszük, hogy ő az, aki, akkor az én szavazatom mért is nem működik bemondásra, minek BEMUTATNOM a személyit, lakcímkártyát, satöbbit majd hozzá?), akkor a Németországban élő volt kollégámnak miért kell személyesen elmennie Berlinbe a követségre, miért nem szavazhat ő is levélben? Eddig azt hittem, hogy ezen csak mi gondolkodtunk el a gyárban, de most láttam online nyomtatásban is, íme:

"A rezsicsökkentés létfilozófiáját követve két tábort lát a külföldön élő magyarok közegében (ti. a miniszterelnök, az én megjegyzésem): amelyik előle menekült, meg amelyiknek ő adott állampolgárságot. Ebben az egyszerű világban az első csoport ab ovo ellenzéki, az utóbbi meg értelemszerűen fideszes. Az elsőt tehát akadályozni kell a szavazásban, a másikat segíteni. Így alakult ki az a botrányos választási regula, hogy a határon túl élő kettős állampolgárok levélben is voksolhatnak, a külföldön tartózkodó magyarokat pedig minden elképzelhető módon akadályozzák a választójoguk érvényesítésében."

Jó, mondjuk N. Kósa Judit azért egy kicsit túloz azzal, hogy "minden elképzelhető módon" akadályoztatva vannak a külföldön élő magyarok a szavazásban, (mert azért, ha nagyon akarnak, nyilván elmennek szavazni, csak kérdés, hogy veszik-e a fáradtságot rá), de ha tényleg így fog működni a rendszer, ahogy azt elképzeljük, akkor valóban úgy tűnhet, hogy hátrányosan megkülönböztetik őket, mert végül is egyszerűbb/olcsóbb lehet egy borítékot feladni, mint elutazni mondjuk az adott külországban a követségre, konzulátusra (a kollégánk nem Berlinben él és dolgozik, neki egy egynapos kirándulás lesz ez a dolog). 
A teljes cikk amúgy elolvasható a nol.hu-n N. Kósa Judit többi cikke között, én csak véletlenül kattintottam rá, mert ujpetit kerestem, régen mindig elolvastam a szerdai szösszeneteit, meg egy időben gyűjtöttem is őket, szóval ez most csak úgy eszembe jutott, hogy összekössem azzal, hogy a volt kollégánk nyavalygott egy picit emiatt. 

(Meg, lehet, hogy hiányos/rossz a tudásom, de azzal nincs baj, hogy teljesen visszakövethető az, a levélben elküldöttnél, hogy ki kire szavazott, ez nem titkos amúgy? Ez olyan, mintha én, amikor majd húzom az x-et valahová, arra a lapra a nevemet, címemet is felírnám jól, vagy nem? Minek bebújnom az ikszeskedéshez a függöny mögé? Vagy nem kell ráírnia a borítékra feladót a delikvensnek és meg van oldva a választási adminisztráció szerint, vagy hogy van ez?) 

A másik viszont idegesít, hogy erre szórják a pénzt: már a második elsőbbségivel feladott szavazz rám-borítékot kapjuk a körzet fideszes képviselőjétől, teljesen feleslegesen, véleményem szerint. Egy, minek kétszer, és még hány fog jönni ápr. 6-ig (hosszú még a március), kettő, mitől félnek, hogy simán feladva nem kapjuk meg, vagy mi? (Mert az elsőbbségi levél se visszakövethető amúgy, hogy megérkezett-e a címzetthez; ettől már csak az lenne szebb, ha tértivevényesen küldenék, és ballaghatnánk értük, átvenni őket a postára, de hülyeség már, nem? De.)