Egy...

...éves a blog! :)

Március 25. - Gyümölcsoltó boldogasszony napja

"Gyümölcsoltó Boldogasszony ez a nap, a legszélesebb értelemben vett termékenység ünnepe. Keresztény ünnep, de a gyökerei igen messzire nyúlnak. Ősi hitvilágunkban tetten érhető az  istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya, s gabonával, gyümölccsel ábrázolják. A  székelyek és a csángók Babba Máriához fohászkodnak, akinek lába alatt a hold, feje felett a tizenkét csillagból álló koszorú található. Babba Máriát a Holdban látják, a teliholdat is Babba Máriának nevezik... Szent Gellért térítése során találkozott a jóságos, fenséges égi asszony kultuszával, akinek tisztelete könnyen válhatott Mária-kultusszá. Ezt a kultuszelőzményt a keresztény  Mária-kultusz fényébe vonták. Úgy jártak el, ahogyan Nagy Szent Gergely javasolta: a pogány kultuszhelyeket nem kell lerombolni, hanem fel kell szentelni." (részlet, netfolk.blog.hu)

Kun Fruzsina - Gyümölcsoltó Boldogasszony

Jé, mások is észrevették...

... bár persze, minden viszonyítás kérdése, lehetnénk utolsók is, milyen jó, hogy csak a hatodikak vagyunk hátulról... És igen, igaza van a hozzászólónak is: miért nem a nettó béreket viszonyítják, mert az sem mindegy, hogy 100 Ft bruttó bérből mennyit kapsz meg (csak mondom, nálunk durván 30-35 Ft-ot nem kap meg belőle a munkavállaló, mert az elmegy adóra és járulékra, és a munkáltató is fizet durván ugyanennyit - csodálkozunk, hogy nincsenek bejelentve az emberek rendes munkabérrel, hanem x részét a bérüknek feketén, zsebbe kapják?), és igaza van a cikkírónak is, az sem mindegy, hogy milyenek a fogyasztói árak az adott országban. 

Szoktam figyelgetni a híradásokat mostanság, az egy dolog, hogy nem múlik el híradó a tévében, hírolvasás a rádióban anélkül, hogy valamilyen "jobban teljesítünk" statisztikát ne olvasnának be (de legalább a KSH dolgozik, mint állat), viszont az ilyen cocializmusos utánérzés mellett (600 %-al túlteljesítettük az ötéves tervet) én úgy emlékszem, konkrétan a béreket illetően, hogy régen reálbérekről szóltak a hírek, amelyik mutatószám meg pont azt mutatná meg közelítőleg, hogy a fizudból mit és mennyit tudsz betenni a kis fogyasztói kosárkádba. Őrület, hogy milyen nagy csúsztatási lehetőségek vannak a statisztikában...

 http://www.mfor.hu/cikkek/Meg_kevesebbet_er_a_magyar_minimalber_az_Unioban.html

Van olyan is, ami nem annyira rossz...

Ha már nagyon leköpködtem egyet, jöjjön egy másik, ami már egy fokkal jobban tetszik. Van benne kutya, Winkler Robi után szabadon "rasztafari szafari" :), nagy kedvencem a fajta, a zene megy a mondanivalóhoz (Ladánybene 27 forevör, ugye, T? :)). Az egyetlen, ami miatt egy kicsit sántít nekem, hogy olyan reményekkel kecsegtet (nyerj lakást), ami azért valahogy nem a realitásokról szól. Lakást megvenni kell általában, jobb esetben megveszik az embernek, vagy örökli valaki, de nyerni nem szokás tömegesen. 

Na, mindegy, az egy dolog, hogy én nem alapoznék erre, számomra komolytalan, persze, lehet, hogy úgy kéne hozzáállni, hogy megpróbálni, aztán vagy bejön vagy nem, és kb. ennyit foglalkozni vele, de ehhez túl szkeptikus vagyok. Az ilyen nyereményjátékoknál két dolog forog mindig a fejemben: 1. már le van zsírozva, hogy kit fognak kihúzni a kalapból és megtenni nyertesnek 2. még ha nem is az 1. pont szerint működik a dolog, akkor is, mekkora esélye van annak, hogy majd pont engem húznak ki?

Szép tárgyak bűvöletében II. - kész az újabb babatakaró!

J keze munkája - egy baba melege...

Erre fel, esik, fúj :(

Vártam már a boldog tavaszt,
Szürke, ködös téli arcomra mosolyt fakaszt,
Fénylő naphoz közel megyek,
Egész nap majd napfényt eszek,
Élvezem és boldog leszek,
Mindenkinek integetek,

Körülnézek az ébredő világra,
Csókot lehelek az összes tavaszi virágra,
Zsongok, mint a bogarak a fényben,
Szinte látom a kis kosarat a méhecskék kezében,
Pillangócskák, pici pillék szállnak felém,
Nézem, és napsugaras boldog tavasz szivárog belém,

Zsongjatok, gyűjtsetek, nyíljatok,
Zöldelljetek, illatfelhőt leheljetek, daloljatok,
Mert ha magam vagyok, de boldog vagyok,
Szinte látom, hogy orcám ragyog,

Mint egy kisgyermek, ki vidáman gagyog,
Egy kéz nyakamba virágnyakláncot akaszt,
Mennyit álmodtam, hogy érezzem a boldog tavaszt.
(Bedő Gábor)

Tényleg csak ennyi?! Heeeee...

Bizti ezért nem szabadott régen Szabad Európa rádiót hallgatni, meg külföldi tévécsatornát nézni. Mert ha szabadott volna ezeken a lyukakon keresztül kitekintenünk a nagyvilágba, talán lett volna összehasonlítási alapunk, hogy hogyan is lehetne pl. jó reklámot csinálni, jelen esetben.

Régen, gyerekkoromban, imádtam azokat a feladatokat a Fülesben, ahol a két kép közötti különbséget kellett megtalálni. Hát, itt is az lenne a feladat most, hogy érezzük meg a különbséget a két reklám között.

Kezdjük ott, hogy a magyart majdnem minden nap hallottam most a közelmúltban már egy ideje, mégis, mikor arra gondoltam, hogy megírom, hogy ez a világ jelenlegi legszánalmasabb, legidegesítőbb reklámja, nem tudtam felidézni, hogy melyik üzletláncé. Végül is, a műtét sikerült, de a beteg meghalt figyelemfelhívás sikerült, csak kérdés, hogy hogyan vásárolnék ott, ha eszembe sem jut, hogy kihez tartozik, ki hirdeti így magát, mert ahogy meghallom, fordulok ki a szobából, veszem le a hangot a tévén de rögtön, de már-jelleggel, ne is lássam, ne is halljam. Fejhangon visítozó, kicsit mulyának tűnő férfiember, akire az asszonypajtások is olyan kicsit lenézően tekintenek? Komolyan, ez kéne bevigyen ebbe a bótba? Értem, hogy nagyon alacsony árak, meg minden, de ez így tálalva, hát, ne már. 

A nem magyart ellenben egy életre megjegyeztem (a CNN-en láttam egyébként, a reggeli készülődés alatt az szokott menni). Az elejétől a végéig megnéztem, mert kíváncsi voltam, hogy mit reklámoz, ami csak a végén derül ki. Jó, konkrétan vannak ráutaló jelek, hogy valamelyik óra lesz ez, de a márka csak a végén lesz egyértelmű. Elérték a célt, mert végignéztem, hogy megnézzem, kihez tartozik és benn is ragadt - nem ez lenne tán a reklám egyik célja-e, maga? 
Az más kérdés, hogy tök jól elvagyok a 10 éves törzsgárda tagságra kapott kevésbé márkással, előtte meg a kis pár ezer forintossal, és nem rohanok rögtön az orexbe, és veszek egyet, a reklám hatására, és nem akasztom fel magam az első fára, hogy ezt anyagilag sem tudnám megtenni. Mondjuk, ha nyernék a lottón, akkor hóttziher, hogy beszereznék egy jó kis omegát, vagy kettőt, attól függően, hogy hova szeretném viselni, a Vörös-tengeri búvárkodásomon, amit persze havi rendszerességgel megtennék, vagy a legmenőbb koktélpartin, vagy ahová, mittomén, járnak a gazdagok. De maradjunk a realitásoknál, ez nem most lesz (de azért majd megnézem este a számokat, hátha mégis :)). 
Ezt a reklámot egyszerűen jó megnézni. Jó meghallgatni a férfihangot, aki nyomja alatta a marketingrizsát, hogy ez a legtutibb óra a világon, kellemes a zene, kellemes a látvány, szakítok miatta azzal a szokással, hogy a reklámblokk eljövetelével automatikusan hangtalanná teszem a tévét, hajat mosok, kiszedem a ruhákat a mosógépből és kiteregetek, vagy valami. 
Vagy ott van a másik reklámjuk, a nicole kidman-es (a youtube ezt is biztosan felajánlja a jobboldali menüben, aki meg szeretné nézni). Oké, hogy ilyen szabályos, steril szépség a világon nincs, de akkor is, az óra például dönörű, a zene nem fülsértő alatta, jó megnézni/meghallgatni és kész. Ők is csak el akarnak adni valamit, nincsenek illúzióim, de micsoda különbség van a két kivitelezésben! Zongorázni lehetne.

Vagy itt van például a Seamaster Planet Ocean, ebben se szép nő, se gyerek, se kutya nincs (amivel a reklámok általában operálni szoktak), mégis odavágja az órára, mint fétisre gerjedőket, legalábbis szerintem, mással se merülnék aztán, a már említett tengerben, csak ezzel a karomon, meg a Swarowski-kövekkel kirakott úszómedencémben is ott lenne velem ofkorz. :)

Gondoltam még arra is, hogy milyen hülyeség már, hogy egy luxuscikkreklámot hasonlítok egy vegyesboltéhoz, nem-e az almát a körtével összevetés-e ez. 

De nekem nem az. Lehetne mondani, hogy dehát, ha Mo.-on ma ez a fontos, hogy ha tíz forinttal kevesebb valahol a tej meg a kenyér, akkor ezt kell reklámozni, de ezt is lehetne kevésbé megalázó módon. Szokták mondani ránk, hogy nagyon árérzékenyek vagyunk, oké, legyünk, szar az életszínvonal (bár egyfolytában jobban teljesítünk, ahogy hallom, nyilván baromság arra gondolnom, hogy a fizetésem egyre kevesebbet és kevesebbet ér, ha átszámítom euróba, dehát dögöljek meg, kell nekem a melóból kifolyólag minden nap szembesülni az árfolyammal... Különben pedig ne akarjak külföldre menni és ott elkölteni az itthon megkeresettemet, meg ne is hasonlítgassam össze a kinti átlagkeresetekkel az itthoniakat, a lényeg, hogy az export hasít, meg épülnek a stadionok is, és az idelátogató külföldiek is hogy örülnek, hogy ilyen óccsójánosok vagyunk itt errefelé), de muszáj a szánalmas helyzetünket ilyen módon az arcunkba dörgölni? 

(És itt most tényleg arra akartam rávilágítani, hogy szerintem, bár nem vagyok marketingszakember, ha egy omega meg egy rolex közül kéne választanom, akkor egyszerű, reklámot néző laikusként az omegán komolyan elgondolkodnék, mert meggyőző volt, mert elhitette velem, hogy nélküle nem élet az élet. Ehelyett belepolitizáltam jól...)

Ja, meg a másik vélemény, amit még hallottam a kóp reklámmal kapcsolatban: mit akarok én, a magyarok ezen a szinten vannak, ezt értik meg. Szeretném hinni, hogy ez durva általánosítás, és másnak is bántó ez "ne már, ez nem ár", ugye?

(Egyébként pedig le a túlzásba vitt, mértéktelen fogyasztással, amire a hülye reklámok egyfolytában buzdítanak, 'a kevesebb több' egy megszívlelendő mondás szerintem.)

(Egyébként 2.: itt van egy rolex is, Rozséval, hogy szó ne érje a ház elejét, de én maradok az alfánál és omegánál, ha aktuális lesz. :))