Tényleg csak ennyi?! Heeeee...

Bizti ezért nem szabadott régen Szabad Európa rádiót hallgatni, meg külföldi tévécsatornát nézni. Mert ha szabadott volna ezeken a lyukakon keresztül kitekintenünk a nagyvilágba, talán lett volna összehasonlítási alapunk, hogy hogyan is lehetne pl. jó reklámot csinálni, jelen esetben.

Régen, gyerekkoromban, imádtam azokat a feladatokat a Fülesben, ahol a két kép közötti különbséget kellett megtalálni. Hát, itt is az lenne a feladat most, hogy érezzük meg a különbséget a két reklám között.

Kezdjük ott, hogy a magyart majdnem minden nap hallottam most a közelmúltban már egy ideje, mégis, mikor arra gondoltam, hogy megírom, hogy ez a világ jelenlegi legszánalmasabb, legidegesítőbb reklámja, nem tudtam felidézni, hogy melyik üzletláncé. Végül is, a műtét sikerült, de a beteg meghalt figyelemfelhívás sikerült, csak kérdés, hogy hogyan vásárolnék ott, ha eszembe sem jut, hogy kihez tartozik, ki hirdeti így magát, mert ahogy meghallom, fordulok ki a szobából, veszem le a hangot a tévén de rögtön, de már-jelleggel, ne is lássam, ne is halljam. Fejhangon visítozó, kicsit mulyának tűnő férfiember, akire az asszonypajtások is olyan kicsit lenézően tekintenek? Komolyan, ez kéne bevigyen ebbe a bótba? Értem, hogy nagyon alacsony árak, meg minden, de ez így tálalva, hát, ne már. 

A nem magyart ellenben egy életre megjegyeztem (a CNN-en láttam egyébként, a reggeli készülődés alatt az szokott menni). Az elejétől a végéig megnéztem, mert kíváncsi voltam, hogy mit reklámoz, ami csak a végén derül ki. Jó, konkrétan vannak ráutaló jelek, hogy valamelyik óra lesz ez, de a márka csak a végén lesz egyértelmű. Elérték a célt, mert végignéztem, hogy megnézzem, kihez tartozik és benn is ragadt - nem ez lenne tán a reklám egyik célja-e, maga? 
Az más kérdés, hogy tök jól elvagyok a 10 éves törzsgárda tagságra kapott kevésbé márkással, előtte meg a kis pár ezer forintossal, és nem rohanok rögtön az orexbe, és veszek egyet, a reklám hatására, és nem akasztom fel magam az első fára, hogy ezt anyagilag sem tudnám megtenni. Mondjuk, ha nyernék a lottón, akkor hóttziher, hogy beszereznék egy jó kis omegát, vagy kettőt, attól függően, hogy hova szeretném viselni, a Vörös-tengeri búvárkodásomon, amit persze havi rendszerességgel megtennék, vagy a legmenőbb koktélpartin, vagy ahová, mittomén, járnak a gazdagok. De maradjunk a realitásoknál, ez nem most lesz (de azért majd megnézem este a számokat, hátha mégis :)). 
Ezt a reklámot egyszerűen jó megnézni. Jó meghallgatni a férfihangot, aki nyomja alatta a marketingrizsát, hogy ez a legtutibb óra a világon, kellemes a zene, kellemes a látvány, szakítok miatta azzal a szokással, hogy a reklámblokk eljövetelével automatikusan hangtalanná teszem a tévét, hajat mosok, kiszedem a ruhákat a mosógépből és kiteregetek, vagy valami. 
Vagy ott van a másik reklámjuk, a nicole kidman-es (a youtube ezt is biztosan felajánlja a jobboldali menüben, aki meg szeretné nézni). Oké, hogy ilyen szabályos, steril szépség a világon nincs, de akkor is, az óra például dönörű, a zene nem fülsértő alatta, jó megnézni/meghallgatni és kész. Ők is csak el akarnak adni valamit, nincsenek illúzióim, de micsoda különbség van a két kivitelezésben! Zongorázni lehetne.

Vagy itt van például a Seamaster Planet Ocean, ebben se szép nő, se gyerek, se kutya nincs (amivel a reklámok általában operálni szoktak), mégis odavágja az órára, mint fétisre gerjedőket, legalábbis szerintem, mással se merülnék aztán, a már említett tengerben, csak ezzel a karomon, meg a Swarowski-kövekkel kirakott úszómedencémben is ott lenne velem ofkorz. :)

Gondoltam még arra is, hogy milyen hülyeség már, hogy egy luxuscikkreklámot hasonlítok egy vegyesboltéhoz, nem-e az almát a körtével összevetés-e ez. 

De nekem nem az. Lehetne mondani, hogy dehát, ha Mo.-on ma ez a fontos, hogy ha tíz forinttal kevesebb valahol a tej meg a kenyér, akkor ezt kell reklámozni, de ezt is lehetne kevésbé megalázó módon. Szokták mondani ránk, hogy nagyon árérzékenyek vagyunk, oké, legyünk, szar az életszínvonal (bár egyfolytában jobban teljesítünk, ahogy hallom, nyilván baromság arra gondolnom, hogy a fizetésem egyre kevesebbet és kevesebbet ér, ha átszámítom euróba, dehát dögöljek meg, kell nekem a melóból kifolyólag minden nap szembesülni az árfolyammal... Különben pedig ne akarjak külföldre menni és ott elkölteni az itthon megkeresettemet, meg ne is hasonlítgassam össze a kinti átlagkeresetekkel az itthoniakat, a lényeg, hogy az export hasít, meg épülnek a stadionok is, és az idelátogató külföldiek is hogy örülnek, hogy ilyen óccsójánosok vagyunk itt errefelé), de muszáj a szánalmas helyzetünket ilyen módon az arcunkba dörgölni? 

(És itt most tényleg arra akartam rávilágítani, hogy szerintem, bár nem vagyok marketingszakember, ha egy omega meg egy rolex közül kéne választanom, akkor egyszerű, reklámot néző laikusként az omegán komolyan elgondolkodnék, mert meggyőző volt, mert elhitette velem, hogy nélküle nem élet az élet. Ehelyett belepolitizáltam jól...)

Ja, meg a másik vélemény, amit még hallottam a kóp reklámmal kapcsolatban: mit akarok én, a magyarok ezen a szinten vannak, ezt értik meg. Szeretném hinni, hogy ez durva általánosítás, és másnak is bántó ez "ne már, ez nem ár", ugye?

(Egyébként pedig le a túlzásba vitt, mértéktelen fogyasztással, amire a hülye reklámok egyfolytában buzdítanak, 'a kevesebb több' egy megszívlelendő mondás szerintem.)

(Egyébként 2.: itt van egy rolex is, Rozséval, hogy szó ne érje a ház elejét, de én maradok az alfánál és omegánál, ha aktuális lesz. :))