2015. június 27., szombat

A fiúk a bányában...dolgoznának, ha hagynák őket

Mostanában minden a menekültekről, a migránsokról szól a médiában, néha már egy kicsit sok is ez az egész. Még ha tudom is, hogy azért emberi sorsokról van szó, nagyon sok emberéről, valahogy hajlamos vagyok úgy viselkedni ezzel kapcsolatban, hogy amíg nem érint közvetlenül, addig nem foglalkoztat, van nekem elég bajom... elég korlátolt ez így, de nem tudom az egész világ baját elvinni a hátamon.
Nem igazán értek a témához, fogalmam sincs, hogyan kéne megoldani ezt az évek óta fennálló problémát. Szerintem egyre súlyosabb lesz a helyzet, ahogy haladunk előre az időben, az egyetemen elemezgettük a helyzetet egy kicsit, s a jövőt tervező modellek elég rossz dolgokat vetítenek elénk, ahogy emlékszem... A migráció a világban csak egy része a problémáknak; az éhínségek, háborúk, az ivóvízhiány, a munkanélküliség, a népességnövekedés... nem beszélve a klímaváltozásból adódó nehézségekről, a fosszilis energiahordozók végességéről... szóval én nem tudom, mi lesz az emberiséggel hosszú távon.  Konrad Lorenz elég borúlátó, de ahogy az ember beleássa magát, olvasgat, tájékozódik, tényleg nem nagyon tud optimista lenni:
"Amikor a civilizált emberiség az őt körülvevő és éltető élő természetet elvakult és vandál módon pusztítja, ökológiai összeomlással fenyegeti önmagát. Amikor ezt majd gazdaságilag is megérzi, valószínűleg felismeri hibáját, de megeshet, hogy akkor már késő lesz." (A civilizált emberiség nyolc halálos bűne) 
Mindez, ahogy írtam, valahogy sokunknál úgy működik, hogy nem tudunk igazán belegondolni, nem tudjuk igazán átérezni ezeket a dolgokat, mert túl nagy a léptékük hozzánk, a mi kis egyéni életünkhöz képest, olyan kicsi krumplik vagyunk, ahogy a graffiti mondja. Egészen más azonban, ha valami személyessé válik, ha van közvetlen tapasztalat, érzet valamivel kapcsolatban. Nekem most ilyen a migráns ügy, ugyanis egy volt osztálytársam is járja az európai utakat, s vele is bármikor megtörténhetne (reméljük, hogy nem fog), hogy a hírekbe kerül. Kb. aznap érkezett ez a beszámoló tőle, amikor a lentebb belinkelt cikket is feldobta a gép a neten:

A beduin népekről* nekem békés, pusztalakó állattartók jutnak eszembe. Lehet, hogy tévesen nevezzük a migránsokat így! 
Tegnap reggel öt. Megérkezem a tunnelhez**... több kilométeres kamionsor vesztegel már az autópályán előttem. Körülöttük több száz "juhpásztor". Végigdolgoztam az éjszakát. Angliában még le kell rakodnom... mi lesz ebből?! Beállok a sorba... lezárom az ajtókat... ablakot felhúzom... motort járatom.... felém jönnek... csapatostul... mind a szemedbe néz... tizen-, huszonéves feketebőrű férfiak... cigit kérnek... ha "lennese". Mennek hátra… látják a lakatot… így továbbállnak. Gyerekek és nők is előfordulnak közöttük... nevetgélnek... enni kérnek… nem kapnak (bocsi). Kisebb bandákban járkálnak a kamionok között. Lakat van a pótkocsiajtómon, de nem vagyok nyugodt... Behajtják a visszapillantó tükrömet... nem látok hátra... kiszállni öngyilkosság... Mozog a fülkém is... tuti felmásztak... sebaj... majd leszállnak, ha a szén-dioxid kontrollhoz érek. Megkocsikáztatom őket. Ahogy halad a sor... én is, csak én úgy, mint aki először ül volánnál. Nagy gáz... aztán satu fék. 10 percig bírják... dübögnek, hogy engedjék ki őket. Valaki kinyitja, meg vissza is zárja az ajtót.  Elmenekülnek az "őrült szlovák kamionostól"***. Látok egy rendőrautófélét... szólok, hogy voltak látogatóim...  itt már kiszállhatok. A lakatomat "megették". Vagy 8 egyenruhás átnézi a rakományomat... közben sétálgatnak közöttünk az afrikaiak.... mintha álarcosbálban lennénk... nincsenek fent, mondja az ellenőrzés... mehetek tovább... a szén-dioxid vizsgálat az első! Ez nem kötelező, viszont, ha itt lebélyegzem a CMR-emet (szerk megj.: fuvarlevél, országok közötti mindenféle áru teherautóval történő szállításánál alkalmazzák), meg a "csekkoló" listámat, akkor védve vagyok, ha esetleg a többi vizsgálatnál mégis találnak határsértőt a platómon. 2000 font asszem a bírság koponyánként. Még van "szimat" vizsgálat, meg röntgen. Meg szívdobogásvizsgálat. Negatív. Viszont a kis kutyi négyszer is körbeszimatolja a nagy vasat. Az idomár int, hogy rendben. Ezek után még kb. 2 órát várni kell… millió kamion egy nagy betonplaccon... pihenek egy csöppet... mire álmodoznék, kalapálásra riadok... hangosabb, mint a mellettem álló kamion hűtőkompresszora. Csak megnézem, ki dörömbözik… a hűtős kofferből jön a zaj. Szeretnének kiszállni a potyautasok... a kormányos vár még... de hisz ez még francia föld! Vagy fáznak, vagy elfogyott a levegő. A határőröknek szólok, kiengedik őket. Átérek a szigetre, pont maradt még annyi időm, hogy elérjem a parkolót, ami kb. 250 km. Ez nem lehet igaz! Egy fekete kar integet a pótomból... eltűnik... dobálja az apróbb dolgokat... ki a pályára... szeretne kiszállni... megállok az első benzinkúton... és átadom a rend őreinek... és megdicsérnek, merthogy nem engedtem el...
Munkaidőtúllépéssel tudtam csak leállni. Eléggé szigorú tachográf (menetíró) szabályzatot kell betartanom. Sok kellemetlenséget okoznak ezek a beduinok...

* ld. a lentebbi cikkben, a migránsok szlengneve
** a Csatorna alagút, angol nevén Channel Tunnel, https://hu.wikipedia.org/wiki/Csatorna-alag%C3%BAt
*** a szállítmányozó cég szlovákiai bejegyzésű, ezért SK a rendszám a kamionon




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése