...talán egyszer lesz majd olyan, hogy mást sem csinálok, csak nagyokat sétálok benne, hulló falevelek között, a sárguló füvön átvágva az ösvényen, ide-oda szaladgáló, libegő fülű kutyákon mosolyogva. Felkanyarintom az egyik kendőmet fázós vállaimra, s hagyom, hogy az arcomat fújja az ősz-szagú szél, a füstös, az avaros, a hűvös, de a nyár melegét titkon még hordozó. Szeretem az őszt, és talán egyszer majd mást sem teszek, csak élvezem, láblógatva...
 |
| képek: tumblr |
SZABÓ LŐRINC
KANDALLÓ ELŐTT
Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése