2014. november 7., péntek

A csuklóm már biztosan nem fog fázni...

... ugyanis elkészültem a második mintájú fél párjával is tegnap! Annyira szép ez a fonal, pedig nem mondanám magam annyira túlzottan pasztellkedvelőnek, de ez nagyon tetszik.
A minta, az olyan, hogy csak képen láttam a delikvenst, de hozzá egy fia ábrát, vagy leírást sem, úgyhogy leolvastam a képről, s csináltam, amit beleláttam, a többit, amit nem, azt pedig "hozzáköltöttem".
Ez volt a kiinduló kép, asszem fonalvásárláskor szerettem bele, ez a fedőképe a Nako Comfort Stretch fonalaknak itt:
Az enyém ilyen lett:


2014. november 6., csütörtök

Napok óta...

...keresem a mintát a csukló- ill. kézmelegítőhöz, vagy ahogy M hívja, zongorakesztyűhöz. Végül egy angol nyelvű leírású mellett döntöttem első körben. Az Édes november kendők megvannak másfél gombolyagból az Alize Cotton Gold fonalak esetében (tehát kb. 15 dkg-ból), így az 5 dkg-nyi maradékokból ügyesen ki kell valamit találnom, bár ez édes kötelesség és cseppet sem bánom. :)
A melegítők előtt azonban a Pinteresten bámészkodva megtaláltam ezt a horgolt fejpántot, úgyhogy előbb nekiugrottam ennek:

  
Többé-kevésbé a leírás szerint haladtam, de eltértem annyiban, hogy csak 3,5 cm széles lett a 4 helyett, illetve a virágot kisméretben készítettem, mivel az unokahúgomnak szánom, egy kis gyerekfejen pedig, nekem legalábbis, nem tetszik, ha egy bazi nagy virág van, arról mindig a gyerekkorom orosz kislányainak hatalmas masnijai jutnak eszembe. :) Ja, és nem megkötős lett, hanem gombos, szerintem egy gyerek számára ez kezelhetőbb, mint kötögetni, elég a bajlódás a cipőfűzőkkel talán. :)
Párhuzamosan a fejpánttal elkezdtem a kesztyűt is, ez már nehezebb volt annyiban, hogy csak angolul van meg (egyelőre) a leírás az oldalon, de szerintem jól érthető és jól is sikerült, már ahhoz képest, hogy próbadarab (főleg, amit másodikként abszolváltam). 


Egyébként felmerülhet a kérdés, hogy mire jó a kesztyű, ha az ember nem fog zongorázni benne, főleg nem egy hideg szobában, de ahogy M is írta itt, jó autóvezetéshez, kinti fotózáshoz:


... ahonnan vásároljatok bátran, mert nagy örömet szereztek ezzel M-nek, aki igazán lelkiismeretes és odaadó eladókisasszony! 
(Ami nekem még eszembe jutott, hogy a kesztyű jó az okostelefonhoz, tablethez is, ahol a közvetlen ujj érintéssel működtethetőek a kütyük.)

Update: Hmmm. Most találtam ezt itt, a hírleveleim között jött az Overlandtól is, ezt találtam benne:
Igaz, hogy utoljára tavaly télen próbáltam, de az én ujjaimat nem érzékelte a telefon kesztyűn keresztül...

2014. november 2., vasárnap

Csővár

A régi malmok, a világítótornyok és még sok más épület mellett szeretem a várakat, várromokat is. Az autóban az a jó, hogy eljuthatunk vele kis, eldugott helyekre is, ahová már nincs, vagy csak ritkán vezet tömegközlekedés, vagy egy csomó idő elmenne a csatlakozás várására, átszállásra. Mert egyébként nem akarom én az autót használni majd, ha kell, ha nem, továbbra is szívesen vonatozok, sőt. 
Csővár romjai tipikusan a már ilyen tömegsporttal kevésbé megközelíthető helyen fekszenek. Megindulsz Vác felé, elkanyarodsz Rádnak, majd jön Penc, és a következő kis falucska már Csővár. Az autót letesszük a községháza-kocsma-templom szentháromsága közelében, egy kis utcában és séta.
Egy ideig még a faluban bandukolunk, szeretem nézni ezeket a régi házakat, már ahol persze megmaradtak, benézni a kertekbe, az udvarokba. Jó látni azt, ahol rendben van a porta, de persze sok az elhanyagolt is, talán tükrözi az ország állapotát is kicsiben, nemtom. Vagy ennyire mások vagyunk: van, akinek a kint, mint a bent, aki rendben tartja a saját lelkét, az a házát és háza környékét is, van, ahol pedig se kint, se bent nincs rend. Vessenek bár a malacok elé, én akkor is szeretem, ha kicsit élére állnak a dolgok, biztos egy picit autista is vagyok ebből a szempontból... :)*
Kiérünk a faluból, sár van, jön a vadászház, ott kell balra fordulni, de kinn van a turistatábla is. Megindul az ösvény felfelé, de félóra alatt kényelmesen fel lehet mászni a nem túl magas várdombra. Csönd van, béke és nyugalom, csak lent, a faluban nyihog egy ló, lefelé látjuk közelről is a pacit, gyerekek lovagolnak éppen rajta. :)
Nagyon sok cickafark van fenn, hoztam is egy adag teára valót, és vannak egyéb, általam nem ismert és nem meghatározott fajok is; és a kilátás se elhanyagolható, bár egy kicsit pára és/vagy köd van:

*Kis kiegészítés: Este még beleolvastam Polcz Alaine Rend és rendetlenségébe, őrületes dolgokat ír le. Elég sok benne az ilyen "O.I., 54 éves tanárnő, a következőképpen fogalmazza a renddel kapcsolatos gondolatait" esettanulmányszerűség, ahol O.I. elmondja, hogy náluk hogy néz ki a lakás, melyik családtagja miket csinál, mik a szokások, hogyan viselkednek egymással ("a nagyobbik fiam állandóan használja nemcsak a saját, hanem a mi törölközőinket is és 10 darabbal megemeltettem a fürdőszobában a csempeszintet, mert még a plafon is vizes, ahogy fürdik"), hát kemény. Mindemellett persze foglalkozik a rend meghatározásával, tudományos szempontból, meg minden, elképesztően relatív egyébként, hogy kinek mi a rend, dehát ez az életben sok mindennel kapcsolatban így van...

2014. november 1., szombat

Azt hiszem, Polcz Alaine-nel kezdődött minden...

..., mióta a könyveit olvastam, élete történetét valamelyest az írásai által megismertem, azóta ott motoszkál bennem a gondolat, hogy ezzel majd nekem is foglalkoznom kell. Még nem tudom, mikor szedem össze magam annyira, hogy a tettek útjára is lépjek, remélem, még nem lesz késő... IKL is felhívja most a figyelmet erre, hallgassunk rá:


Sok gondolatom van a témában, de képtelen vagyok összeszedni őket. Gyertyát gyújtok majd este, a szövegelés meg majd egyszer jön...

"Mindennek rendelt ideje van és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje van a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje van a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek."

Prédikátor könyve 3. fejezet 1. vers*
*A kolléganőmmel beszélgettünk mostanában a Bibliáról, egyházról és vallásról, hú, ez is egy mekkora téma és én olyan keveset tudok róla...

Teszek-veszek, rakosgatok...

... most ezt határoztam el. Elsőként végre felvarrtam a napmandalát a tasunkóra, amit a csajoktól kaptam, észrevettem egy hibát is rajta, azt is kijavítottam, és mivel volt még fonal, a kis nesszeszerre is horgoltam egy kistesvért neki, hogy ne legyen egyedül és őt is felapplikáltam, sőt még egy pici virág is kikerült a horgolótűm alól, próbából. :)

Rég fel- és megvarrandó dolgokat szedek elő, de pl. számba veszem a könyveimet/ruháimat is, hogy mi hol van, mi van meg és mi nincs. Mindig elhatározom, hogy végre listát írok a dolgaimról, mit szeretnék, mi az, ami már megvan, mitől válnék meg (ilyenből bevallom kevés van, kötődöm a tárgyakhoz, ó én bűnös lélek), de végül sosem írok le semmit, minden csak a fejemben van. Bizti jön az év vége, azért viselkedem így. Jövő héten kiveszek még két nap szabit is, remélem, nem egész nap a gép előtt fogok ücsörögni, hanem értelmesebben töltöm el ezeket a napokat...


Könyvekből asszem már van elég, és ehhez jön még a net kimeríthetetlensége is...

Édes November...

...megjöttél hát!

2014. október 30., csütörtök

Update!

Megvan a megoldás a Szelíd vadakra! Köszönöm www.bottheka.com, hogy utánakerestél: egy novella az előzménye a Találj rám-nak, megvásárolható a bookline-on e-book formájában: