2014. november 2., vasárnap

Csővár

A régi malmok, a világítótornyok és még sok más épület mellett szeretem a várakat, várromokat is. Az autóban az a jó, hogy eljuthatunk vele kis, eldugott helyekre is, ahová már nincs, vagy csak ritkán vezet tömegközlekedés, vagy egy csomó idő elmenne a csatlakozás várására, átszállásra. Mert egyébként nem akarom én az autót használni majd, ha kell, ha nem, továbbra is szívesen vonatozok, sőt. 
Csővár romjai tipikusan a már ilyen tömegsporttal kevésbé megközelíthető helyen fekszenek. Megindulsz Vác felé, elkanyarodsz Rádnak, majd jön Penc, és a következő kis falucska már Csővár. Az autót letesszük a községháza-kocsma-templom szentháromsága közelében, egy kis utcában és séta.
Egy ideig még a faluban bandukolunk, szeretem nézni ezeket a régi házakat, már ahol persze megmaradtak, benézni a kertekbe, az udvarokba. Jó látni azt, ahol rendben van a porta, de persze sok az elhanyagolt is, talán tükrözi az ország állapotát is kicsiben, nemtom. Vagy ennyire mások vagyunk: van, akinek a kint, mint a bent, aki rendben tartja a saját lelkét, az a házát és háza környékét is, van, ahol pedig se kint, se bent nincs rend. Vessenek bár a malacok elé, én akkor is szeretem, ha kicsit élére állnak a dolgok, biztos egy picit autista is vagyok ebből a szempontból... :)*
Kiérünk a faluból, sár van, jön a vadászház, ott kell balra fordulni, de kinn van a turistatábla is. Megindul az ösvény felfelé, de félóra alatt kényelmesen fel lehet mászni a nem túl magas várdombra. Csönd van, béke és nyugalom, csak lent, a faluban nyihog egy ló, lefelé látjuk közelről is a pacit, gyerekek lovagolnak éppen rajta. :)
Nagyon sok cickafark van fenn, hoztam is egy adag teára valót, és vannak egyéb, általam nem ismert és nem meghatározott fajok is; és a kilátás se elhanyagolható, bár egy kicsit pára és/vagy köd van:

*Kis kiegészítés: Este még beleolvastam Polcz Alaine Rend és rendetlenségébe, őrületes dolgokat ír le. Elég sok benne az ilyen "O.I., 54 éves tanárnő, a következőképpen fogalmazza a renddel kapcsolatos gondolatait" esettanulmányszerűség, ahol O.I. elmondja, hogy náluk hogy néz ki a lakás, melyik családtagja miket csinál, mik a szokások, hogyan viselkednek egymással ("a nagyobbik fiam állandóan használja nemcsak a saját, hanem a mi törölközőinket is és 10 darabbal megemeltettem a fürdőszobában a csempeszintet, mert még a plafon is vizes, ahogy fürdik"), hát kemény. Mindemellett persze foglalkozik a rend meghatározásával, tudományos szempontból, meg minden, elképesztően relatív egyébként, hogy kinek mi a rend, dehát ez az életben sok mindennel kapcsolatban így van...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése