Mindenféle ajándékokról 3.

Ő is kapott ám egy kendőt, mint a nagylányok... :)

Ez pedig az ő ajándéka nekem:

Mindenféle ajándékokról 2.

Most pedig jöjjenek az én ajándékaim. Botthékát megkértem, hogy készítse el számukra keresztszemes díszeit, a lányokra jellemző színben, én pedig ugyanazzal a színkódú fonallal horgoltam nekik pamutcsipkéket (ezt az ötletet szintén Botthékánál láttam és az engedélyével készítettem őket):

Menet közben aztán annyit változtattam, hogy J türkizéhez csináltam egy kisebb átmérőjű díszt, mert ő tapasztalatom szerint inkább az apróbb dolgokhoz vonzódik, illetve T bordójához pedig megfordítottam a színeket: bordó lett a csipke és ekrüs, barnás a széle fonala. A zöld esetében T mentaleveleivel festettem meg a fehér színű csipkét, mert ott sem fehér a keresztszemes alapja:

Melléjük még, horgoltam mindenkinek egy-egy nyakbavalót is: J-nek a kedvenc "szederfagyi" fonalamból egy Édes novembert, ezt a megunhatatlant, E-nek egy mélyzöldet, T esetében viszont újítottam és saját tervezésű mintájút kapott. Az ötletet egy futó nyakmelegítő adta, amibe csak bele kell bújni. Az én olvasatomban, nem annyira sportosan, ez így néz ki, egy fejpánttal is kísérve, aminek a mintája ugyanaz, mint a kis unokahúgomnak készítetté, a garn stúdiós korábban már itt megmutatott:

Mindenféle ajándékokról 1.

... csak most, az ünnep után lehet beszélni, mert különben nem lett volna meglepi a megajándékozottaknak, illetve az enyéimről pedig praktikusan nem adhattam képet korábban. :)

Az ajándékok egyik része tulképpen nem is az enyém, de mégis kaptam belőle én is. J a szülinapjára, ami októberben volt, kapott három receptet és három gyógynövény leírást. A receptekből kihagytam a megfelelő gyógynövényt, neki kellett kitalálni, hogy melyik recepthez melyik növény passzol és - remélem - édes kötelességnek tekintette, hogy kérésünk szerint el is kellett készítenie őket. 
Nos, ezt meg is tette a drága a karácsonyi ötyé-re, én pedig jól megörökítettem, hogy pipa:

 Tárkonyos csirke (esetünkben pulyka, ha jól emlékszem), kakukkfüves krumpli, csicseriborsókrém

Ezenkívül mindannyian kaptunk tőle egy kis darab maga készítette sajtot és sajtkrémet is:

... illetve egy-egy üveg szintén home-made lekvárt (a mézessütik E és a fiúk keze nyomán lettek, a kis tálka pedig szintén J-től):

T-től mécsestartót, naptárat (és milyen jó, hogy már jártam itt és láttam Keukenhofot élőben) és egy-egy könyvet kaptunk, az enyém ez lett, célzásként pedig el lett ejtve, hogy ők szeretik ám a mindenféle édességet :):

Üdv, január, avagy Boldogasszony, illetve fergeteg hava!

forrás: tumblr

Viszlát 2014!

A képek forrása: tumblr

"Karácsonykor...

... könnyű szeretni, de mi van azzal a sok hétfő reggellel?"(P.N.L.)

Szeressünk akkor is...

Békéset, boldogságosat kívánok mindenkinek!

A kis egyem-meg ajándékainak egy része...

Karácsonyi vacsorák

Míg máshol még csak ezután lesznek az éves karácsonyi céges vacsorák, mi már megejtettük mindkettőt.

Elsőként az "örökbefogadóm" partijára érkezünk, meglepetésként vacsoraszínházban van részünk. Számomra ez teljesen új műfaj, nem voltam még ilyenen. Itt lehet róluk olvasni, nagyon jók és ügyesek voltak, tényleg mintha egy színházi előadást láttunk volna, csak itt a szünetben volt kaja :):

http://vacsoraszinhaz.netdream.hu/ 

Ugyanakkor egyfajta csapatépítés is ez, a szónak nem annak hülye, "ugráljunk együtt zsákban" értelmében, hanem úgy, hogy az egyes asztaloknál ülők alkotnak egy-egy csapatot, és együtt oldják meg a feladatokat, amibe a vacsoraszínház tagjai bevonják őket. Nincs erőltetés, hogy de akkor is másszál fel a kötélre, ha semmi kedved nincs hozzá és tudod, hogy mindig tök béna voltál kötélremászásból, és hagyjanak már békén. Szerintem ezt ők nagyon jól érezték, tudták, hogy egy ismeretlen emberekből álló nagy halmazban ki az, aki vevő arra, hogy esetleg a középpontba kerüljön és ki az, aki nem, és le kell róla akadni, mert nincs benne a buliban. Megmutatkozott az is, hogy mennyire nem ismerjük egymást, mert a munka okozta hivatalos keret nem engedi, hogy lazuljunk, hogy megmutassuk a magánarcunkat is. Én konkrétan sokat nevettem, jó volt, gyorsan telt az idő és az általában olyankor van, amikor jól érzed magad...

Ennek kapcsán hívták fel a figyelmemet egy hasonló rendezvényre, érdekes lehet ez is, filmrajongók előnyben:

https://www.facebook.com/events/573476579449212/?pnref=story

Persze, felmerülhet a kérdés, hogy mennyire emeli egy Agatha Christie-szerű történet az advent fényét - leginkább semennyire. De a céges karácsonyozás igazából nem is egy meghitt pillanatsorozat legalábbis a számomra - inkább egyfajta évzárás, évbúcsúztatás.

 

A második alkalom tegnap volt és ennek kapcsán inkább a nosztalgia jellemezte a hangulatomat. 14 éve vagyok ennél a cégnél, a negyedik munkahelyem, mióta dolgozom egyáltalán. Mostanában eszembe jutottak a kezdetek, amikor elhívtak magukhoz dolgozni, én pedig mentem, bár nagyon nem akartam egy újabb kis vállalkozáshoz csatlakozni, viszont el szerettem volna onnan jönni, ahol voltam. A kis egyszobás cég, ami a legelején egy bérelt irodaházi szobában kezdte, ahol annyi szék sem volt, hogy az összes tulajdonos és alkalmazott le tudjon egyszerre ülni, mára egy százfős nagy monstrum lett. Díjat kap a tevékenységéért, több nemzetközi szervezet felveszi a tagjai közé, saját belső újságja van és még ki tudja mi minden, ami a 16 éve alatt megtörtént vele...