Most jött el az ideje...

...annak, hogy leválasszam erről a blogról az egyikét (ahogy a bejegyzés címkéket elnézem, az utazáson és fotózáson kívül) azoknak a témáknak, amelyek érdekelnek, a horgolást. 

Lassan két éve már, hogy az első pálcákat meghorgoltam, s a szerelmünk azóta is kitartó és sok apró élményt rejtő :). Ezeket a pici örömpillanatokat mostantól itt lehet majd elérni. (Sikerült ennek a blognak a jobb oldalsávjába is behivatkozni az elérhetőséget, hurrá, úgyhogy onnan is tovább lehet ugrani.) 

Sajnos arra már nem jöttem rá, hogy hogyan lehetne az itteni horgolós bejegyzéseket átkonvertálni oda, lehet, hogy sehogy, annyira nem okos ez a rendszer, lehet, hogy valahogy, csak én nem értek hozzá, pedig úgy lett volna csak szép és teljes amott, dehát nem sikerülhet minden...

Csillagosom

Ma elkezdem a helyes kis vöröst legombolyítani, hogy valamikor nekikezdhessek a következő csillagosnak belőle.

Arra gondoltam, hogy leírom, hogyan készül ez a horgolmány, hátha más is kedvet kap hozzá, hogy elkészítse. A, kedves társam a tanfolyamon, elküldte nekem egy, a neten fellelhető hasonló mintájú kendő képét, de a mienk leírását egyelőre nem találtuk meg. A tanfolyamszervező bolt sajnos válaszra sem méltatott, mikor érdeklődtem náluk, hogy elérhető-e tudomásuk szerint valahol, így, aki tud róla, sikítson bátran. (Azt már csak zárójelesen jegyzem meg, hogy ugyanez a bolt nem osztotta meg a kendő fotóját sem az fb oldalán, nem úgy, ahogy a kedves Fonalclub-osok, amit ezúton is köszönök nekik.)

A minta működik sálformában is, ahogy itt, ezen a képen is látható, nemcsak háromszög alakban.

Egy kis jó tudni, előzetesnek: 

Aki nem szeret láncszemet horgolni, annak fájdalom, de nem fog bejönni ez a minta, mert bizony itt csak láncolunk és láncolunk, meg sokszor kúszószemezünk is. 

Nem árt, ha a láncszemeink egyenletesek, szépen formáltak, mert úgy lesz szép igazán a kis csillagocska belőlük. Az a leggyorsabb és legkellemesebb, ha nem húzogatjuk őket, hanem csak lazán, ahogy a horgolótűn átférünk a fonallal.

A kérdezte, hogy mennyi fonalból jön ki egy kendő. Ebben nem vagyok sajnos precíz, annyit tudok csak mondani, hogy a lila vékonyabb fonalból egy fonalbabát használtam fel (http://fonalclub.hu/Tosh-Merino-Light---Sugar-Plum), míg a vastagabb Malabrigo Rios-ból (http://www.1001fonal.hu/malabrigo_rios_100_superwash_merinoi_gyapju_fonal_286) kicsivel több, mint egy fonalbabányi kellett, de ez nyilván függ a kendő szándékolt nagyságától is, amit én magamra próbálva szoktam megállapítani, semmi tudományosság nincs tehát benne. :)

Amire még figyelni kell, hogy mindig megfelelő számú "nyuszifüleink" legyenek, ez majd később világosodik meg, hogy mire gondolok...

Első lépésben horgolunk 4 láncszemet. Vagy magic ring lesz belőlük, vagy sima köröcske, kinek hogy tetszik, odabízom én is, ahogy mi is eldönthettük, mi legyen. 

Összekötjük őket kúszószemmel, majd horgolunk a körbe 5*15 db láncszemet, illetve a 15, az lehet 13 is, vagy 17, attól függően, hogy mekkorának akarjuk a csillagot, nagyobbnak vagy kicsibbnek. A lényeg az, hogy páratlan legyen ez a szám, mert szükségünk van e láncszemsorok középső szemére. (Mondjuk, itt felmerül bennem, hogy a  4 szemből álló magic ringre hogyan lehet ráhorgolni az 5-ször x db láncszemből álló sorokat, mivel a körbe simán bele lehet ölteni ennyi számút, de bizonyára úgy is működhet a dolog, ha egyszer ezt mondta a szakértő, ezt bevallom, nem próbáltam ki/vagy nincs meg hozzá a tudásom, hogy próba nélkül ne kételkedjek benne.)

Ha ezzel megvagyunk, fordítunk a munkán és elmegyünk kúszószemmel az első láncszemsor nyolcadik, azaz középső szeméig. Nem fog kézre esni a fordítás miatt ez a kúszószemezés, főleg nem az első szem, de ez ilyen volt nekünk is, no problémó. Az sem baj igazán, ha az első szembe nem sikerül beleszúrnunk, hanem csak a tűtől számított másodikba vagy netán harmadikba, nincs jelentősége, nem igazán fog látszani a kész munkán, de persze, aki ügyes, az biztosan megoldja, hogy kilegyen a nyolc szem. A kúszószemet tehetjük a láncszem felső ívébe (így nem lesznek jóval vastagabbak ezek a sorrészletek), vagy a teljes láncszembe, így ugye dupla fonalat "fogunk át" a kúszószemeinkkel, ezáltal egy picit vaskosabb lesz ez a sorrészlet. (Nem vagyok túl szakszerű a horgolás terminus technicus-ait illetően, elnézést, néha csak érzékeltetni tudom azt, amit mondani szeretnék, a saját szavaimmal.)

Ott állunk hát a láncszemsor közepén. A nyolcadik szembe (13 darabos láncszemsor esetén praktikusan a 7.-ben, 17 esetén a 9.-ben) készítünk 2*15 db-os láncszemsort, ez lesz a "nyuszifül". Első 15-ös sor, visszaölt kúszószemmel a kiinduló 8.szembe, második 15-ös sor, szintén visszaölt ugyanide, tehát ott vagyunk, ahol elindultunk. Innen, ebben az első körben, még csak öt láncszemmel elmegyünk a következő 15-ös láncszemsor 8. szemébe, majd itt is megcsináljuk a nyuszifüleket (2*15 db-os láncszemsor) és így végighaladunk a kiinduló 5 láncszemsorunk 8. szemein szép sorban, azzal együtt, hogy a 3. láncszemsorunk 8. szeméhez érve nem 2*15 db-os láncszemsort készítünk, hanem 3*15 db-ost. A kendő tulképpen így  és itt szaporodik, hogy a közepén mindig három nyuszifület készítünk kettő helyett.
Miután végighaladtunk, ott vagyunk a kendő másik oldalán, állunk a láncszemsor 8. szemében. Megfordítjuk a munkát és innentől fogva, csak rójuk a sorokat úgy, ahogy az előzőekben, annyi kivétellel, hogy 
- nem öt, hanem hét láncszemből álló sorral megyünk át a következő láncszemsor 8. szemébe (így lesz egészen szabályos méretű a csillagunk, hiszen a csillagnyúlványok mindegyike hét-hét láncszemből áll, vagyis ezért kell a 15 szem, hogy 7+1+7 szem legyen, és az átkötő sorok által kiadott nyúlványok is 7 szemből állnak immár),
- amikor a középső, 3*15-ös láncszemsorkupachoz érünk, akkor nem két láncszemsort fogunk össze, hanem csak egyet. 
Igen, ezt nem írtam: amikor elindítjuk az ismétlődő sorokat, akkor, amikor megvagyunk az első nyuszifül párral az első nyuszifül első párjának 8. szemében és lehorgoltuk a 7 láncszemből álló átkötő sort, akkor az átkötő sort a szabadon maradó első fél nyuszifül 8. szemébe és a következő nyuszifül közelebb eső párjának 8. szemébe öltjük bele. Így keletkeztetjük a csillagokat, így kötjük össze a csillagnyúlványokat egymással. Jó bonyolultan hangzik így leírva, kell hozzá egy kis térlátás, és akkor ki fog kristályosodni, hogy hogyan is van ez.
Ez a fenti dolog módosul az előbb említett 3*15-ös láncszemsornál, mert ott úgy kell kinéznie a melónak, hogy amikor odaérünk hozzájuk, ha jól csináltuk, akkor a hármas kupacból az elsőt már összekötöttük az előző pár hozzá közelebb eső tagjával. Rájuk megy a 2*15-ös nyuszifül, majd átkötő láncszemsorral megyünk a hármas kupac második tagjának 8. szemébe, bele a kivételesen 3*15-ös, 'génhibás' láncszemsoros nyuszifül, majd az átkötő sor lehorgolása után megyünk a hármas kupac utolsó tagjának + következő nyuszifül közelebb eső tagjának a 8. szemébe és ezekbe már ismét 2*15 db-os láncszemsoros nyuszifül kerül. 
Amikor a két nyuszifület fogjuk össze, akkor praktikusabb a 8. láncszemnek nem a felső, egyfonalnyi ívébe beleölteni, hanem alá, hogy két fonalnyi anyagba öltögessük majd vissza a két 2*15-ös nyuszifülpárunkat, mert ezáltal nem nyúlik meg ez a szem annyira, mintha csak egy fonalszál tartaná ezt az öltést.
Amikor már úgy gondoljuk, hogy kész, ott el lehet gondolkodni, hogy milyen legyen a kendő széle. Én meghagytam nyuszifülesen mindkét kendőt, de lehetne cifrázni is, hogy mondjuk kis pikókat horgolgatunk a nyuszifülek mindegyik tagjára, vagy bármi, amit a fantáziánk diktál, valójában.  

Jár a horgolótű és csak jár és jár...

Az éves zárásnak immár majdnem vége, már nagyon várom/vártam. A horgolással persze nem álltam le, utazás közben továbbra is készült ez-az, és hétvégén is, ha épp nem dolgoztam.

Egy szombat délelőtt elmentem az 1001 fonal minitanfolyamára is, ahol új kendőmintát tanultam, most ezt "nyúzom", már ideje volt elszakadnom az Édes november-től...

Íme, a Csillagkendő Malabrigo Rios-ból. Színével ellentétben a Primavera fantázianevet kapta a keresztségben ez az árnyalat, pedig számomra teljességgel őszi színkeverék, egyáltalán nem tavaszi, de ez végül is mindegy is, a lényeg, hogy nagyon puha, kellemes fonal, élmény volt vele dolgozni. A képek a kendőről sajnos nem sikerültek túl jól, mert mire elkészült, épp eljött az idő, hogy átadjam D-nek, mivel neki szántam ajándékba, így már csak este, másnapi találkozásunkat megelőzően, mesterséges fényben tudtam lefotózni, nem vagyok elégedett vele:

Elkészült a második kendő is ezzel a mintával, egy sokkal vastagabb fonalból, Drops Andes-ből:

Ebből a fonalból horgoltam egy táskát is:

Küzdöttem, hogy milyen legyen a belseje, hogy legyen tartása, ekkor jött szembe velem egy üzlet a West Endben, ahol rátaláltam erre a belsőre és ők tették rá a fület is. Mivel a műanyagot nem túlzottan szeretem, még gondoltam, hogy varrni kellene bele egy textilbelsőt is, de a két varrógépem közül még csak az egyiket próbáltam ki a tisztításuk után, s ez most éppen eszi a cérnát, szerintem rosszul fűzöm be, vagy nem tudom, de nem működik, úgyhogy még visszatérek rá talán, de addig is használom így.

Jártam a Fonalfesztiválon is, ott pedig elköltöttem a Fonalclub standjánál egy kisebb vagyont a csodás Madelinetosh fonalakra, egy mélytüzű vörös-bordósra:

... egy halvány lilás átmenetűre, amit már részben fel is gombolyítottam és elkezdtem belőle a következő csillagost:

*Update: Ééés már el is készült, annyira kis finom az egész, mégis van súlya, ami szükséges is a szép eséséhez. Nem azért, mert én csináltam, de gyönyörű lett. :) Egy fonalbabácskát emésztett fel ebből a csoda fonalból, amelynek annyira, de annyira szép színei vannak, hogy őrület, itt lehet belőlük szemezgetni (élőben még erőteljesebbek, én egyszerűen mindegyikből hoztam volna magammal a fesztiválról, ha tehettem volna):

 http://fonalclub.hu/spl/846803/Tosh-Merino-Light

A szürkés árnyalatút eredetileg a barna-türkizes Édes November kiegészítéseként vásároltam, ha nem lenne elég a saját fonala, de végül nem volt rá szükség. Ehhez a lilához nagyon passzol nekem, ki tudja, egyszer még majd lehet, hogy "összeadom" őket egy ma még előttem is titokzatos jövőbeni projektben:

A mesés Zemplénben

A nyarat lélekben az augusztus 20-i hosszú hétvégén a Zemplénben búcsúztattam el magamban.

Úgy beszéltük meg a többiekkel, hogy a szálláson találkozunk össze. Mi korán indultunk, mert egyrészt messzebbről mentünk, másrészt megálltunk Boldogkőváralján, hogy megnézzük a várat, aztán pedig Vizsolyon, ahol pont elkaptam a kis templomi idegenvezetést. 

Kilátás a várból a falura, a váraljára

A vár jól karbantartott, a palotaszárnyban numizmatikai (pénzérmék) és címer- illetve zászló-, valamint ólomkatona kiállítás is van többek között. Első említése az 1200-as évekből való, története bonyolult és nehezen követhető. Persze, ahogy itt a környéken majd mindegyik vár, volt a Rákócziaké is (sajnos nem írtam még meg, ha egyáltalán valaha megfogom, ki tudja, de voltam egy négyes metró bejáráson, ahol a Rákóczi téri megállóban azt a kérdést tette fel a séta vezetője, hogy, na, vajon mik ezek a helységnevek a megállóhelyen? Hát, be nem ugrott volna soha, hogy Rákóczi birtokokról van szó, pedig igen.)

Belefutottunk egy kis örömzenélésbe is, nem néztünk utána tüzetesen, de talán 20-a alkalmából volt egy kis dzsembori a várban, épp ottjártunkkor.

Vizsolyon a reformátusoké már egy jó ideje a templom, amely román stílusban épült. A falain megmentett és feltárt freskók különböző korokból (a legrégebbi a 13. századból való), de van egy kis felirat a szószékkel szembeni falon, ami valami nagyon világi, oda nem illő szöveg, amire már nem emlékszem pontosan és sajnos nem lehetett bent fényképezni és a neten sem találom sehol. Szeretem, mikor van egy kis huncutság egy oda nem illő helyen és szép, hogy az utódok pedig nem festették le, merthogy nem illik isten házába és milyenmár, hanem a néni büszkén mondta, hogy nézzük csak meg. Eszembe jutott róla a székelyderzsi templom, ugyanis nagyon hasonló a belseje hozzá, a Szent László legenda jelenik meg a fénnyel bejárt falon itt ugyanúgy, mint ott. A templom, mint a legtöbb ezekből az időkből, keletre néző tájolású, csak a déli oldalán van ablak, melyen a bejövő fény megvilágítja a szemben lévő falon lévő festményeket. (Ennek jó példája a Veleméri templom, ahová szeretnék még egyszer eljutni, bár most elbizonytalanodtam, hogy voltunk-e ott, mikor osztálykiránduláson arra jártunk: Szombathely-Kőszeg-Vép - ezekre a helységekre biztosan emlékszem.)

Pálháza határában

Ezek után indultunk Pálháza felé, ahol szállásunk vagyon és ahová a többiek már megérkeztek, mire mi befutottunk. Aznap már csak a faluban jártunk egyet, hosszabb kirándulásra nem lett volna már idő. Vacsorát főztünk, ettünk és mentünk aludni. 
Másnap nagy tanakodások után az lett, hogy felkisvasutaztunk Kőkapura, majd onnan gyalog jöttünk vissza Pálházára, ezzel gyakorlatilag el is ment a péntek.  Az út egyetlen baja az, hogy majdnem végig a kövesúton vezet a turistaút is.

Kőkapu

Szombaton mi hazaindultunk, a többiek még maradtak és majd csak vasárnap tértek haza.  42. szülinapi ajándékaim is jöttek velem, egy szoknya kivételével, amit J készített nekem, de sajnos próba után az derült ki, hogy nem jön rám és cipzárassá kell tenni. A többi ajándék viszont azonnal birtokba vehető volt és gyönyörű, a levendula jegyében születtek. Egy részük ehető és iható volt, azokat már régen elpusztítottam, ill. a levendulaszörpből még mindig van egy kicsike. :)

A teásdoboz és a kis szütyő 42 darab s.k. készített gyógynövénykeveréket tartalmazó teafiltert rejtett, a filtereken egyenként pedig Fodor Ákos versek és más idézetek:

Szeretem az őszt...

...talán egyszer lesz majd olyan, hogy mást sem csinálok, csak nagyokat sétálok benne, hulló falevelek között, a sárguló füvön átvágva az ösvényen, ide-oda szaladgáló, libegő fülű kutyákon mosolyogva. Felkanyarintom az egyik kendőmet fázós vállaimra, s hagyom, hogy az arcomat fújja az ősz-szagú szél, a füstös, az avaros, a hűvös, de a nyár melegét titkon még hordozó. Szeretem az őszt, és talán egyszer majd mást sem teszek, csak élvezem, láblógatva...

képek: tumblr

SZABÓ LŐRINC

KANDALLÓ ELŐTT

Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.

Átmeneti állapotban...

Egy kicsit hektikus az élet mostanság, egy csomó minden vár(na) megírásra, de félek, hogy megint csak a töredékek kerülnek fel ide.

Költözik az iroda, a régi helyünkről már eljöttünk, az új még nem működik, ezért most átmeneti állapot van, talán e hétvége felé véglegeződünk és jövő héten már az új helyen folytatjuk. *Update: Már az új irodában, hálózat még mindig nincs, de a technika csodája folytán mégiscsak van, csak nem olyan jó, mint az igazi, de legalább már nem dobozból élek én legalábbis, bár tudom, hogy sokaknak ez nem fontos. A szobabelsőről is készítek majd fotót, de az még nincs kész teljesen.

A kiürített kis koszlott régim, s kilátásom az újból - daydreaming lehetne egész nap, ugye, már ha nem kéne dolgozni is néha :)

A kilátáson, és azon kívül, hogy ide "csak" egy órát utazom be és egyet haza, más jót sajnos nem tudok mondani róla. Mélyhűtött, részemről kinyitható ablak nélküli (az iroda más részein vannak résnyire nyithatóak, én pont nem úgy esek), totál mesterséges környezet, erőst szoknom kell, de soha nem lesz a kedvencem a csupa üveg, csili-vili irodaházban való dolgozás, sőt... Ja, és van egy normális étterem lent a földszinten, ehető kajákkal, még ennyi a jó benne, meg ha érdekelne, akkor láthatok celebnek tűnő képződményt néha-néha, de ők annyira pont nem interesszálnak, szegények.

A költözködés átmenetiségében kéne készülni lélekben az üzleti év zárására, de nem igazán sikerül... 
Beiratkoztam mérlegképes könyvelői tanfolyamra, ami egyrészt egy vicc, tekintve, hogy lassan húsz éve ezzel foglalkozom, másrészt úgy vagyok vele, hogy ennek ellenére biztosan tudnak majd újat mutatni, s tanulni-felfrissíteni az ismereteket sosem árt, bizti, hogy fog rám ragadni valami a koszon kívül is általa, úgyhogy szombatonként ezzel megy majd az idő, hogy oktatás, utána meg valamikor 2017 áprilisában (!) záróvizsga. Hú, de messze van innen nézve most még, amikor majd papírom lesz róla, ha egyáltalán. Örülök, hogy B megkérdezte, hogy lenne-e kedvem hozzá (nincs, csak ez úgy még hiányzik a szakmai repertoáromból), szerencsére az elejét felmentéssel kezdjük három modulból a szakirányú felsőfokú végzettségünk miatt, úgyhogy január végén indul a buli valójában, amikortól lehallgatjuk a hátralévő modulokat, majd modulvizsgázunk is belőlük, és ha ezek megvannak, akkor jöhet a szakmai vizsga a végén. Az is egy nonszensz, hogy adótanácsadóként, sőt, adószakértőként nem kaphatok törvényileg felmentést az adózási modul alól... Elég faramuci a helyzet, mert ahogy elhangzott a tanfolyamindító megbeszélésen, még mindig az a felfogás, ami régen, legalábbis ezé az iskoláé/tanfolyamfelelősé, hogy előbb a mérlegképes, utána az adótanácsadói, mintha ezek így egymásra épülnének, vagy ez utóbbi egy magasabb szintű valami lenne, pedig hát lám-lám, ha arról van szó, akkor meg mégse, ha egyszer nincs a konkrét modulból felmentés rá. Másrészt az adótanácsadói tanfolyást el lehet végezni anélkül is, hogy az ember mérlegképes lenne... Mindegy, agyi rozsdásodásgátlónak fogom fel az egészet, s így majd elviselhető lesz... 
Közben voltunk nyarat búcsúztatni, szülinapot ünnepelni a Zemplénben, de kirándultunk Csobánkára is, legközelebb ezek jönnek talán majd, ha összeszedem magam...

"...arkangyalok bolyongnak boldog hajadonokkal..." (Dsida Jenő) - Róma(i hangulatok)

Római pillanatfelvételek (link)