..., hogy teljes létszámban összegyűljön az Ö.TY.E, kiugrottunk a közeli víztározóhoz. Kicsit utánaolvastam a tározó történetének utólag, mert rájöttem, hogy keveset tudok róla (nagy tervek és kevésbé dicső megvalósítás a ’70-es években; mesterségesen kialakított az egész és mindenekfölött a dolgozó nép szórakoztatását volt hivatott ellátni). Manapság ezt a részét a területnek horgászok használják, én is úgy emlékszem rá még gyerekkoromból, hogy főként az ő pihenésüket szolgálta és szolgálja ezek szerint ma is (télen koriznak is rajta). Mondjuk elég hideg volt, úgyhogy rövid ideig maradtunk, de T felvetette, hogy az ördögárkot láttuk-e már, és mivel nem, ezért még oda is lefordultunk a főútról, de onnan meg a közeli tanya kutyája hajtott el bennünket viszonylag hamar (na meg a továbbra is extra zimankó). A terv az, hogy nyáron bicaj, és ki, újra felfedezni a környéket. Fotó: a tározó melletti kilátónál:
Míg kinn voltunk, telefonozott J is, hogy vége a programjának, tud ő is indulni, így végre megejtettük a már régóta tervezett csak csajos zsírosdeszkapartit (honnan jöhet vajon ez a 'deszka'?). Ha összegyűlünk, valahogy mindenki olthatatlan vágyat érez a végeláthatatlan főzőcskézés iránt, hiába beszéltük meg már párszor, hogy semmi faxni, csak zsíroskenyér, és kész. Ehhez képest sikerült megint túlteljesíteni a 'NO terülj-terülj-asztalkám!' tervet, ld. ábra (és még süti is volt):
Ami még vicces volt, és mutatja, hogy mennyire egy rugóra jár néha az agyunk: amikor én rendre megérkezem T-hez, titokban mindig gyönyörködöm az alkotásunkban, amit a negyvenedik szülinapjára készítettünk neki, de az mégis milyen lett volna már, ha saját magunkat dicsérem, így mindig csak magamban nyugtáztam, hogy ó, de jól sikerült, ki hitte volna. Most megérkezett E, tekintete a falra tévedt, és kb. a második szava a lecuccolás után az volt: de jól néz ki, amit csináltunk :) Majd megérkezett J, beszélgetünk-beszélgetünk, egyszer csak megszólal ő is: azért milyen ügyesek vagyunk már. Erről beszélünk (negyven darabból álló koszorú, a kis párnák saját magunk által összerakva, majd ráapplikálva koszorúalapra):
Nem tudom, honnan jött ez a feltétlenül alkossunk valamit mindenkinek, ami valahogy 40 darabból áll, biztosan a nagyon kerek szám miatt. J volt az első, aki elérte a bűvös számot négyünk közül, mivel ő mostanában újra rátalált a kötésre, horgolásra (amennyire én emlékszem, utoljára középiskolás korunkból rémlik ezek szenvedélyes művelése), ezért ő fonalat kapott, össze is ütött karácsonyra három kisebbfajta csodát, az egyik itt látható, az én példányom:
Most E következik, neki is készül már a meglepi, május-júniusban meglátjuk, mire jutunk.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése