A Before-trilógiában, az első részben beszélget a fiú és a lány erről. Jesse valami olyasmivel érvel, hogy a földön régen sokkal kevesebb ember volt, így a mostani, sokkal nagyobb számú emberiségnek hogyan jutna már elegendő számú lélek? Persze, ő nem gondolt arra, hogy az állatok is felléphetnek esetleg a lét kerekén egy magasabb szintre és kerülhet állati lélek emberbe netán? Vagy pl. mi van, ha a lelkek tudnak osztódni? Na de, nem ez az, ami piszkálja a csőröm, amiről gondolkodom most éppen.
Hanem, hogy miért találkoznak emberek véletlenszerűen egymással? Mi határozza meg, hogy kivel kerülsz szembe pölö a vonaton? Jó persze, mert a pénztárosnéni oda adta a helyjegyeteket. De miért pont ti kerültetek össze egy röpke időre? S miért van, hogy néha ezek az emberek szóba elegyednek egymással, máskor pedig nem? És mitől függ, hogy két teljesen vadidegen ember úgy tud beszélgetni egymással, ahogyan a több éve ismert ismerőseikkel meg sosem? És itt jön be, hogy lehet, hogy azért, mert a lelkeik közel vannak egymáshoz, netán találkoztak már korábban, egy megelőző életben? Mennyi ennek az esélye a sok-sok-sok millió lélek között?
És miért van, hogy míg fiatalabb voltam, sosem akart velem senki idegen se beszélgetni, mostanában meg folyton útbaigazítok vagy csacsogok az emberekkel, úton-útfélen? Mi változott? (Nem mondom, hogy rossz érzés, mert jó, csak nem értem az okát.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése