Látásból már régebbről ismerjük egymást, de a hétvégén szaglóközelbe is kerültünk, meg hasvakarászósba is. :)
Az egyik legeslegkedvencebb kutyafajtám az erdélyi kopó, akiről Winkler Robi is - a Kutyaszorítóban - ódákat zeng. De tényleg, az egyik legszebb kutyus, számomra legalábbis mindenképp.
Maja pedig épp egy ilyen fajta, csak olyan kis rövidebb lábú, éppen ezért nem is gondoltam rá, hogy az lenne, pedig de. Az arcformája gyanús lehetett volna, de termetre nem egy magas, elegáns lovag, na, így megtévesztett.
Maja olyan, hogy kitúrja a vele azonos háztartásban élő anyamacsekot az alomból, hogy majd ő szoptatja a kisnyivákokat helyette. Meg olyan, hogy kíséri a gazdáját a dolgozóba. Amikor nem utazhatott el vele a nagyvárosba, akkor egész nap (!) az állomáson várta haza őt (itt láttuk meg egymást először). Póráz nélkül jön-megy, nagyon fegyelmezett. Szeret szaglászni, de hát ez el is várható tőle, hiszen vadászvére hajtja. Fotózkodni nem szeret, szemlélődés közben sikerült csak lekapni egyelőre (de majd még próbálom becserkészni, talán a kapcsolatunk nem elég bensőséges még ahhoz, hogy percekig pózoljon nekem...:))
Vigyázz magadra nagyon, kuty-kuty, itt a nagy jövésmenésben, remélem senkinek és semminek nem leszel útjában!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése