Az unokahúgom egy tünemény. Két hét múlva lesz ötéves. Az öcsém meséli, hogy mennyire a szokásai rabja a kiscsaj. Például nem mindegy, hogy a szoba mely pontján issza meg a reggeli italát: a kis székét egy meghatározott helyre viszi és ott fogyasztja el azt. Ha trónol, most éppen az a heppje, hogy a mama üljön ott a közelben és beszélgessen vele, vagy csak hallgassa, amíg énekelget ("én elmentem a vásárba félpénzzel", csak ezt az egy sort ismételgetve ezerszer :)). Nem ad puszit senkinek az anyján-apján kívül. Nem szeret a másik nagymamánál aludni, akkor sem, ha ott marad vele éjszakára is az anyukája, azt mondja, nem az az otthona. Elkísért a szomszéd utcába egy volt osztálytársamhoz és közben végigdumálta az utat. Szedett nekem virágot és megdicsért, hogy nagyon szép ajándékot vettem neki. (Nem bírtam kivárni és már odaadtam neki most, hülye vagyok, tudom.:)) A tesóm és a sógornőm állítják, hogy hisztis, akaratos, de olyan nehéz elhinni, hogy így van, mert amikor vele vagyok, akkor sosem. Jó-jó, addig mondja, hogy társasozzunk, amíg csak oda nem kucorodom és játszok vele és ez a mindennapokban bizony elég fárasztó lehet, mármint ha minden kívánsága teljesüléséhez ennyire ragaszkodik, de hogy nagy műsort csináljon, ha valami nem úgy történik, ahogy azt elképzelte, ott, mindenki előtt, ezt akkor is nehéz elhinnem. Vagy nem, és lehet, hogy mégis van benne valami? :)
 |
| T :) |
 |
| A virág, amit kaptam és amit alkotott T az ajándékba kapott nyomdázós szettel :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése