A szállodába olyan dél körül érkezünk, lepakolás, a szobákat még nem tudjuk elfoglalni, ezért csak berakjuk a csomagszobába a cuccokat, s irány a város.
Kaptunk egy kis walkman-hez hasonlatos kütyüt, amin keresztül a csoport szakmai vezetője négy napig ontja majd ránk az információkat. Gáz lenne elhagyni, mivel 40 ezer Ft egynek az ára, ennek ellenére sikerül az egyik csoporttársunknak ottfelejteni Ferihegyen, a biztonsági ellenőrzés során a kis szennyestartó jellegű céleszközben, amibe bele kell pakolni a cuccaidat, mielőtt azok bemennek a futószalagon a vizsgálógépbe. Mivel nagy el- és otthagyó vagyok, végig egy para, hogy bírok-e rá vigyázni, így inkább egész nap le sem veszem, az a bizti, viszont így néha a fülemnek már sok, jó a nap végén kikapcsolni és hallgatni a csendet.
A guide dr. Sylvester Ádám professzor, aki végigkalauzol minket a városon; rengeteg apró kis adattal, sztorival leszünk gazdagabbak a négy nap alatt.
Többek között azért is szerettem volna erre az útra elmenni, mert azt reméltem, hogy nemcsak barbár turista módjára caplatom végig a látványosságokat, hanem ténylegesen is megtudhatok róluk valamit és kis, apró, eldugottabb helyeket is felfedezünk majd. Nos, ezt valamilyen szinten sikerült is teljesíteni, de volt valami a tanár úr stílusában, ami kicsit elfolyóssá tette az egészet, sokszor elkalandozott a figyelmem, miközben őt hallgattam. Tény, hogy ő is sokszor ugrált ide-oda, történelem, építészet, saját életesemények, a francia nyelvtan szabályai, s ki tudja, még mi minden előkerült. Az bizti, hogy a legjobb lenne vele még Barcelonába eljutni, mert az érződött, hogy az a város az igazi szíve-csücske, Párizsban is elég sokat beszélt róla, ami jó, meg szép, csak Párizsban Párizsról szerettem volna leginkább hallani. Viszont kaptunk egy kis írásos leírást is a megnézett épületekről, ez szuper, és kicsit kompenzálja a feszesség hiányát.
A guide dr. Sylvester Ádám professzor, aki végigkalauzol minket a városon; rengeteg apró kis adattal, sztorival leszünk gazdagabbak a négy nap alatt.
Többek között azért is szerettem volna erre az útra elmenni, mert azt reméltem, hogy nemcsak barbár turista módjára caplatom végig a látványosságokat, hanem ténylegesen is megtudhatok róluk valamit és kis, apró, eldugottabb helyeket is felfedezünk majd. Nos, ezt valamilyen szinten sikerült is teljesíteni, de volt valami a tanár úr stílusában, ami kicsit elfolyóssá tette az egészet, sokszor elkalandozott a figyelmem, miközben őt hallgattam. Tény, hogy ő is sokszor ugrált ide-oda, történelem, építészet, saját életesemények, a francia nyelvtan szabályai, s ki tudja, még mi minden előkerült. Az bizti, hogy a legjobb lenne vele még Barcelonába eljutni, mert az érződött, hogy az a város az igazi szíve-csücske, Párizsban is elég sokat beszélt róla, ami jó, meg szép, csak Párizsban Párizsról szerettem volna leginkább hallani. Viszont kaptunk egy kis írásos leírást is a megnézett épületekről, ez szuper, és kicsit kompenzálja a feszesség hiányát.
A kapott térképek és a kis A/5-ös füzet a látnivalókkal
Találtam a professzor úrral egy interjút a neten, a Nemzeti Színházas lehúzást nekünk is elmesélte, ill. 'a mutattam az unokáimnak a lakás alaprajzát' is, érdekes:
http://hetek.hu/interju/200304/ter_forma_sziv
Sokoldalú ember, még zongorázni is tud, nemtom ez honnan jön, de vicces: a St. Lazare pályaudvaron is van egy zongora, csak úgy, az állomás közepén, "play me" felirattal, itt is meghallgathattuk a játékát, de Charleroi-on, a reptéren is van egy hangszer, oda is odaülhet bárki és játszhat rajta.
A kis pár órás, e napra előirányozott sétánkat egy metrózással kezdtük a belvárosba. Nos, ez az egyik dolog, amit nem kellett volna, hanem fent, a felszínen közlekedni inkább. Igaz, hogy gyorsan követték egymást a szerelvények (volt köztük vezető nélküli, automatikusan irányított is, ahol, ha előre száll az ember, kilát ott, ahol a vezető ülne normális esetben, juj), és a 14 vonalat használva gyakorlatilag minden elérhető, de mégis, ez így a kőkemény párizsi hétköznap lenyomatát adta ugyanúgy kb., mintha itthon lettem volna. A "hurrá-nyaralunk" illúziót eléggé megtörte a koszos, büdös, rágógumival teleköpködött föld alatti hálózat, ami egyébként néha a felszínre is ki-kibukkan, de az volt a kevesebb szakasz. Tanulság: nem single ticket-ek 10-es csomagjának vásárlása, hanem pl. a 3 napos, mindenre felülős turistabérleté, azzal kedved szerint mozoghatsz ide-oda a föld felett is. Bár egy kicsit drágább lesz így a közlekedés, ellenben a sötét alagutaknál biztosan többet látsz majd a városból.
Sokoldalú ember, még zongorázni is tud, nemtom ez honnan jön, de vicces: a St. Lazare pályaudvaron is van egy zongora, csak úgy, az állomás közepén, "play me" felirattal, itt is meghallgathattuk a játékát, de Charleroi-on, a reptéren is van egy hangszer, oda is odaülhet bárki és játszhat rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése