Az Öreg Hölgy (meg)látogatása... (1. nap, 3. rész - mit is láttunk ma?)

A Bastille téren kezdünk: az épület ma már nem áll, helyét ez a szobor szimbolizálja:

A cirka 50 méteres oszlop tetején a "szabadság géniusza" áll, az 1830-ban, a király megbuktatásához vezető utcai harcok során elesettek emlékére emelték.

Következő helyszínünk a Vogézek tere, mely a klasszicizmusban elterjedt egységes arculatú terek jó példája:

A közelben áll, Párizs egyik legöregebb utcájában, a Hotel de Sully:

 

Átsétáltunk az Église Saint Paul-Saint Louis templomhoz, amely az ún. jezsuita templom stílus egyik első képviselője, a római Gesú templom utánzata, sokáig Párizs legelegánsabb temploma, ahol egy-egy "szagos mise" társadalmi eseménynek számított. Itt nem fotóztam, mert kinn esett, benn meg sötét volt.

Következett a Pont de Sully, azaz a Sully-híd, mely nem egy szép híd, ellenben látható róla a Notre Dame feneke. :)

Valamint, én itt vettem észre először az Eiffel-tornyot, bár lehet, hogy a figyelmesebbek már máshonnan is megpillanthatták korábban.

Jött az Arab Világ Intézete, mely egy modern épület ugyan (1987), különlegessége az, hogy besétáltunk és szinte agyonnyomott minket az épület, ugyanis borzasztó alacsonyan van a mennyezet benne.

Szent Lajos szigete, kvázi, mint a mi Margitszigetünk, fekvését tekintve a városon belül, leghosszabb utcája, a Rue Saint-Louis en L'ile sem hosszabb 500 méternél.

A Notre Dame-ot ekkor még csak kívülről érintettük, elég szép, de monumentálisabbnak gondoltam:

Az Église Saint-Séverin a kései gótika mintapéldája, tényleg eszméletlen:

Ezután tartottunk egy szünetet. A másik nehezen elfogadható pont volt az útban a robot üzemmódú működés, miszerint nem eszünk, nem iszunk. Nekem nehezen ment, esténként, mikor már nem kellett rá figyelni, alig győztem pótolni az egész napos vízhiányt, amit leginkább megéreztem (kaja nem annyira fontos, elvagyok egy kiflicsücskön nagyjából egész nap, ha kell). Nem beszéltem erről a többiekkel, úgyhogy lehet, hogy csak nekem volt furcsa, nemtom, hogy így kollektíve nemigen etettek, itattak, biliztettek minket, oldd meg, ha nem akarsz leszakadni a csoporttól amiatt, mert lehetőséget keresel, vagy ne is anyagcserélj leginkább... Mi lett volna, ha még meleg is van?

Következett a Saint Chapelle, az 1200-as évekből (elképesztőek az évszámok azért...), egy-két izgalmas részlet bentről, meg a nagy fenti térrész; nem igazán adja vissza a kép azt a színorgiát, amelyet az üvegablakok okoznak, amelyek azért is érdekesek, mert felmerül a kérdés, hogy statikailag hogyan képes megtartani a körben futó, egybefüggő üvegfal a boltozatot:

Séta a lakatosos hídhoz, Pont des Arts, lásd még Párizs, a szerelmesek városa című klisét:

A napot a Louvre-nál fejeztük be, a jó szervezésnek köszönhetően ezen a napon este 9-ig van nyitva, így aki akart, bemehetett, de nincs tudomásom róla, hogy bárki is ezt az opciót választotta volna.